Beszélő, 2009. január-június (3. folyam, 14. évfolyam, 1-6. szám)

2009. március / 3. szám - BESZÉLŐ-BESZÉLGETÉS - Tardos Károly: "Mindenki ragaszkodott a maga gumicsontjához" - Beszélgetés Lengyel Lászlóval a gazdasági reformok magyarországi történetéről

„MINDENKI RAGASZKODOTT A MAGA GUMICSONTJÁHOZ" LENGYEL LÁSZLÓVAL, A PÉNZÜGYKUTATÓ ZRT. ELNÖK­VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL TARDOS KÁROLY BESZÉLGETETT A GAZDASÁGI REFORMOK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉRŐL Intellektuális alkatodnál fogva kedvező műfaj számodra az eszmetörténeti áttekintés. Erre vál­lalkoztál ’89-es, Végkifejlet című kötetedben is, amelyben a magyar gazdaság és társadalom nyolcvanas évek végi állapotát kísérelted meg fel­tárni, az azokról alkotott jelentősebb modellek, illetve reformkoncepciók alapján. Ekkor, az anyag ’88. októberi lezárásakor már látható volt, hogy a rendszer napjai meg vannak számlálva, miként Mrozek Zuhanás közben című novellájá­ból idézve ezt ironikusan érzékeltetted is. Miként határoznád meg a Végkifejlet és előzményei, különösen a Fordulat és reform című, ’86-87-ben publikált szövegetek szerepét e folyamatban? A Fordulat és reformot megelőzően a nyolcvanas évek­ben eszmetörténetileg két fontos szál futott végig. A hetvenes évek végétől elkezdődött a magyar válságra adott válaszkísérlet, amelynek igazi kiindulópontja a lengyel Szolidaritás mozgalom hatása volt. Ekkorra már létezett Bauer Tamásnak a szocializmust ciklu­sokban leíró munkája. Megvolt Kornai A hiány című kötete. És léteztek a ’68-as reformerek, számunkra leginkább Tardos Márton és Antal László. Az akkori fiatal reformközgazdász generáció, amelyhez én is tar­tozom, felfogását tekintve annyiban volt új a korábbi­akhoz képest, hogy a válságot abból vezettük le, hogy a ’68-as reformot a Kádár-rendszer képtelen volt továbbvinni, válságba jutott a rendszer megreformált változata. Ezt állapítottuk meg a hetvenes évek végén. Ez a válság - és szerintem ebben teljesen mást mond­tunk, mint mások - visszavezethető volt arra, hogy a nagyvállalati rendszer, amelyet mi elég szélesen vizs­gáltunk, eljutott a bukás szélére. Mi ezt legalább akko­ra jelentőségűnek tartottuk, mint azt, hogy a rendszer központi szintjével baj van. Ezt sem A hiányból, sem a ciklikus leírásból nem lehetett látni. A nagyvállalati típusú gazdaság küszöbön álló összeomlása azt vetette fel, hogy ezt valami mássá kell átalakítani, hogy más tulajdonformákra van szükség. Megjelent Tardos Már­tonék piacos holding koncepciója, megjelent a mi kon­cepciónk, miszerint önkormányzati vállalatok kellené­nek, megjelent az önigazgatást és a holdingot kombináló Soós Károly Attila-féle koncepció. Közben ’81-82-ben beindulhattak a kisvállalkozások, ez Liska hatása. Az volt az újdonság állításainkban, hogy van lehetőség egyfajta plurális rendszer felé elindulni a szo­cializmus keretein belül is. Elképzeltétek, hogy mik lehettek volna az ará­nyok? Először is államilag engedélyezték a kisvállalkozáso­kat. Senki sem gondolta, hogy ez akkora hatású lesz. Különösen a szolgáltatási szektort változtatta meg lényegesen. Egyszer csak kezdtük elhinni, amit Liska .

Next