Beszélő, 2009. január-június (3. folyam, 14. évfolyam, 1-6. szám)
2009. március / 3. szám - BESZÉLŐ-BESZÉLGETÉS - Tardos Károly: "Mindenki ragaszkodott a maga gumicsontjához" - Beszélgetés Lengyel Lászlóval a gazdasági reformok magyarországi történetéről
„MINDENKI RAGASZKODOTT A MAGA GUMICSONTJÁHOZ" LENGYEL LÁSZLÓVAL, A PÉNZÜGYKUTATÓ ZRT. ELNÖKVEZÉRIGAZGATÓJÁVAL TARDOS KÁROLY BESZÉLGETETT A GAZDASÁGI REFORMOK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉRŐL Intellektuális alkatodnál fogva kedvező műfaj számodra az eszmetörténeti áttekintés. Erre vállalkoztál ’89-es, Végkifejlet című kötetedben is, amelyben a magyar gazdaság és társadalom nyolcvanas évek végi állapotát kísérelted meg feltárni, az azokról alkotott jelentősebb modellek, illetve reformkoncepciók alapján. Ekkor, az anyag ’88. októberi lezárásakor már látható volt, hogy a rendszer napjai meg vannak számlálva, miként Mrozek Zuhanás közben című novellájából idézve ezt ironikusan érzékeltetted is. Miként határoznád meg a Végkifejlet és előzményei, különösen a Fordulat és reform című, ’86-87-ben publikált szövegetek szerepét e folyamatban? A Fordulat és reformot megelőzően a nyolcvanas években eszmetörténetileg két fontos szál futott végig. A hetvenes évek végétől elkezdődött a magyar válságra adott válaszkísérlet, amelynek igazi kiindulópontja a lengyel Szolidaritás mozgalom hatása volt. Ekkorra már létezett Bauer Tamásnak a szocializmust ciklusokban leíró munkája. Megvolt Kornai A hiány című kötete. És léteztek a ’68-as reformerek, számunkra leginkább Tardos Márton és Antal László. Az akkori fiatal reformközgazdász generáció, amelyhez én is tartozom, felfogását tekintve annyiban volt új a korábbiakhoz képest, hogy a válságot abból vezettük le, hogy a ’68-as reformot a Kádár-rendszer képtelen volt továbbvinni, válságba jutott a rendszer megreformált változata. Ezt állapítottuk meg a hetvenes évek végén. Ez a válság - és szerintem ebben teljesen mást mondtunk, mint mások - visszavezethető volt arra, hogy a nagyvállalati rendszer, amelyet mi elég szélesen vizsgáltunk, eljutott a bukás szélére. Mi ezt legalább akkora jelentőségűnek tartottuk, mint azt, hogy a rendszer központi szintjével baj van. Ezt sem A hiányból, sem a ciklikus leírásból nem lehetett látni. A nagyvállalati típusú gazdaság küszöbön álló összeomlása azt vetette fel, hogy ezt valami mássá kell átalakítani, hogy más tulajdonformákra van szükség. Megjelent Tardos Mártonék piacos holding koncepciója, megjelent a mi koncepciónk, miszerint önkormányzati vállalatok kellenének, megjelent az önigazgatást és a holdingot kombináló Soós Károly Attila-féle koncepció. Közben ’81-82-ben beindulhattak a kisvállalkozások, ez Liska hatása. Az volt az újdonság állításainkban, hogy van lehetőség egyfajta plurális rendszer felé elindulni a szocializmus keretein belül is. Elképzeltétek, hogy mik lehettek volna az arányok? Először is államilag engedélyezték a kisvállalkozásokat. Senki sem gondolta, hogy ez akkora hatású lesz. Különösen a szolgáltatási szektort változtatta meg lényegesen. Egyszer csak kezdtük elhinni, amit Liska .