Beszélő, 2009. július-december (3. folyam, 14. évfolyam, 7-12. szám)

2009. július-augusztus / 7-8. szám - VERS - Parti Nagy Lajos: Ikarusz-szakkör (Margócsynaki gyakorlatok az ősszociológiáról)

Parti Nagy Lajos (MARGÓCSYNAKI GYAKORLATOK AZ ŐSZOLÓGIÁRÓL ) „hatvan gyertyát a tortámon meg tud ennék ha az lennék ...illetve hát” „írta: Dumpf Endre” ha kórtermemben verset írokon mit nekem te zordon referencia meglátogat az összes hú­rokon akinek d. e. hűséges fia a húrokon ❖ itt benn nekem a szívszagú úr első vizitben kit szeretek ki porba túr mint a retek tiértetek ❖ lassan közelít , ha ősz sofőrje tolja a tél mentőautója míg jő csak jő egy búfelejtő­­re hab rázza már a mély kabint amint fejem mosom e hegyér aszpirint a Tél Dere meg-meglegyint főorvosom nálam egyedül doktor Sciffynek van jövője akinek gumilepedője múltból jövőből teríti alád nemesi család ha majd kihúnyok versus már kihunytam beténfereg akár a múltam egy árva szúnyog ❖ nincsen miért tagadnom szegény Lárva Jánosnénk ki ágytálat hord s térdzoknit ennek arányában néz ki sose tudnám megszokni elosonó semmisége nem utal a nemiségre kórteremben a vadnyom ❖ a kezelőben kis kefe hajjal nézte a hátát Kása Ilonna mint aki önnön háta mögé állt bátorítólag tudja az isten zsiráfszalonna ❖ ezer éve igyekezek a büfébe feltárt strandpapucsban zörgő kadáver kinek az eső aláver csak úgy hussan világ, világ, én téged jajlak minden nővér egy huncut ív a nyaka bronz és fürt és hajlakk a szépség neoprimitív ❖ térded kedves kalácsám ide figyelj harisnyanadrágod rácsán eressz be sej ami neked miből áll az nekem az élet vagy a halál pedikűröm operálom kinek nem jut szakemberre elringatja az ölében előbb egyik aztán másik etcetera pengeváltás és a tyúkszem kacarászik ❖ Landang Irén s. k. intimmotozónő mindig farba adja sellőpraktikával erős veres jószág lehúzza a rúzsa dekoltázsba beszél tejnehéz harangszó ❖ nővér létedre rám fölénsz s alansz legyintek s térdem eltöröm nehéz a könnyed zúz a nonchalance nem épp öröm már a szóló szőlőmtől is elferdülök szélsípolta kabátomban föl van dúlok lába kelek valamennyi rögnek must vagy sohám szűrvén szüretien én fölköhöglek tekintetem pindur fürkész tája immár fölfele indul hol száz plafonon száz linóleumon túl ott jön az égbolt mára elég volt ❖ negyed kettő táján elmém halkan zümmög átüt a holdvilág ágyam lajtorjáján talpig kerozinméz már belátom elrepültem le-legázolt helyem ültő Ikarus-szakkör leleesve nem tesz semmit ez az élet viasztalan muzsikaszó Daidalos IKARUS-SZAKKÖR ❖ ❖ 3

Next