Beszélő, 2010. január-június (3. folyam, 15. évfolyam, 1-6. szám)
2010. január / 1. szám - JÁTÉKTÉR - Noszkai Gábor: Barátok közt - Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története II.
30 Liberálisok voltak az egyének egyenlő és egyetemes szabadságjogaira alapított parlamentáris demokrácia igenlésében, szociálisak a társadalom diszkrimináltjai és kivetettjei iránti tevékeny szolidaritás követelésében és konzervatívok a XX. századi totalitárius Magyarországot megszálló nemzeti szocialista és kommunista ideológiát valló hatalmak képviselői által presszionált ideológiák, a fasiszta és leninista kollektivizmus elméletének és gyakorlatának következetes elutasításában. Lelkileg független emberekként egész életük során elutasították a marxi ala pokon kibontakozó leninizmus pro letárdiktatúrát legitimáló elméletét. Locke szellemében a társadalom-átalakítás összes erőszakos elméleti programját, gyakorlati módszerét és eszközét elvetették. Érdemes felidéznünk Szabó Zoltánnak Eötvös József közírói és közéleti módszerét méltató szavait, melyek az emigráns szociográfusra és az élete meghatározó részét belső emigrációban töltő Bibóra egyaránt érvényesek:,,... a priori nyugatosságban vagy klasszicizmusban nem hisz; a magyar gondolkodásnak öszszehasonlító, mérlegelő mértéket állít, s ez feltételez mind külföldi, mind hazai ismereteket. ... Meg kell ismerni a hazai állapotokat. .. ahogy a valóságban vannak. Meg kell ismerni a külföldi állapotokat és intézményeket. Emezeket össze kell vetni a magyarországi helyzetekkel. Az összetevésből derül ki, hogy helyben mi, mikor, hogyan, milyen változatban valósítható meg."4" A Bibó István és Eötvös József közötti szemléletbéli hasonlatosságra ugyancsak Szabó Zoltán mutatott rá: „Ha a szellem minőségét és az értelem jelentőségét keresem, az Eötvös József halála óta eltelt évszázadban alighanem Bibó István volt a legtisztább politikai gondolkodó; azt, hogy a tizenkilencedik század eszméiből folyó törekvéseket hogyan lehetne egymással - logikailag csak valamiképpen összeegyeztetni a huszadikban, egyedül ő tudta volna megírni. Erre azonban nem adott módot a kor, amelyben élt, a hely, ahol élt, és az a közvetlen közhaszonra törekvés, amelyhez őt magát kötötte morálja. "42 Szabó Zoltán haláláig dolgozott Bibó István recepciójának előkészítésén és elindításán. Munkáját az emigráció az 1980-ban Bostonban első alkalommal kiosztott Bibó-díjjal ismerte el.43 Szabó Zoltán életművének jelentőségére - Bretagne félszigetén, Vannesban negyedszázaddal ezelőtt bekövetkezett halálát követően - az elsők között Kemény István44 és András Sándor45 hívták fel a figyelmet. Halála után Szabó Zsuzsa, András Sándor, Gyurgyák János és Kenedi János tettek meg mindent a Bibó-recepcióért munkálkodó Szabó Zoltán teljes életművének hazatérése és kiadása érdekében. 1990 óta mind kevesebb szó esik azokról a demokratákról, akiknek életműve szellemi alapvetéséül szolgálhatna köztársaságunk civilizált közvéleményének - közírásának és közbeszédének - kialakításához. A diktatúrák - és minden tekintélyelvű hatalmi gondolkodás - hívei a XX. században érdekeltek voltak (ma is érdekeltek) abban, hogy a Bibó- és Szabó-felejtés minél teljesebb legyen. A demokrata közvélemény és demokratikus politika íratlan szabályainak megteremtése nem lehetséges a hatalomért versengő csoportok által kölcsönösen elfogadott szellemi tekintélyek sokoldalú legitimációja nélkül. Bibó István és Szabó Zoltán életútja, életműve - eszményeiket és életművüket tetteikkel összevetve - időtálló. Életművükben nem található egyetlen gyűlölködő mondat sem. Alkalmasabbak a belpolitikai média - panoptikumba illő - napi szereplőinél a köztársaság húsz éve felépítésre váró szellemi panteonjának megalapozásához. Éppen azért - és annak ellenére -, amiért a két életmű nem sajátítható ki pártpolitikai célokra. Kisajátításuk azért sem lehetséges, mert mindketten jóval fontosabbnak tartották a demokrácia alkotmányos és morális keretei között gyakorolható politikát annál, hogy azt bármelyikük is politikusok kizárólagos hatáskörébe tartozó ügynek tekintette volna. Szerzőink életműve hivatásos politikusaink számára mindaddig feldolgozásra váró feladat marad, amíg a nemzetből bárkit alávetett társadalmi helyzete vagy származása miatt