Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. november / 11. szám - VISSZABESZÉLŐ - Kertész Péter: Süketek párbeszéde - Révész Sándor: Tollasforgatók
70 Szolidaritásból dorong. Volt főnökről jót vagy semmit... Zsiványbecsület. Amikor 1997-ben, a nagytekintélyű Vészi János (Nagy Imre mártír miniszterelnök veje) javaslatára, indoklás nélkül, Tollas Tibort többedmagával, az örökös tagok egyhangúan maguk közé fogadták, történetesen akkor Kereszty András, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese volt a MÚOSZ elnöke, és Bencsik András (a párt lapja pártrovatánál kezdte áldásos tevékenységét, utána, mint az üstökös, Demokrata, Magyar Gárda, Békemenet) testvére, majd munkatársa, Bencsik Gábor a főtitkár. Jegyzőkönyvet nem találták, aztán előkerült. Eötvös Pál, 2011 -ben leköszönt MÚOSZ- elnök, egykori főszerkesztőnk, letöröltette vagy maga törölte le szövegeit az E-masáról. Volt oka rá. Úgy kerülök a képbe, hogy 1991 végén, a Magyar Nemzet gyáva sztrájkját követően, Bodor Palit követve, átmenetileg ideszegődtem. Mi voltunk a Magyar Nemzet különítmény: néhány napig közös szobában, aztán szétültettek. Na és a többiek a Népszabiból?, akik ugyan támogatták felhívásunkat, de kizárólag az online kiadásban jelent meg tudósítás a dolgok alakulásáról: Léderer Pálnak és Tamás Tibornak köszönhetően. Az akkor még nagy példányszámú országos napilapban egy sor nem került nyilvánosságra. Miközben Révész Sándor a földbe döngöli Pelle János történészt, elfelejti megemlíteni a Párizsból hazalátogató Kende Pétert - a Szabad Nép egykori publicistáját -, aki a határozathozatalnál jelen lévő öt örökös tag elutasító döntéséhez gyalázkodó kiegészítést fűzött. Folytathatnám reggelig, de akkor felmondanám a Kínos ügy... című könyvemet,elülső borítóján snájdig csendőrkalappal, hátsóján Eötvös egy még időben letöltött, markáns szövegével. A cím, utólagos engedélyével vagy a nélkül, idézet Eötvös Páltól. Ha szabad egy mondatot még: a keservesen összeállított dokumentumfolyam, afféle szociográfia - nehezen igazodom el a műfajok között -, szándékom szerint, anélkül, hogy az olvasót befolyásolni akarnám, nem a Beregszászt megjárt csendőr főhadnagy kalandos életéről szól, akinél nagyobb magyar költő legfeljebb a Romániában ma is háborús bűnösként nyilvántartott Wass Albert lehet. Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen elítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közreműködésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam. A cikkemet annak az összeállításnak az ismeretében írtam, melyet Kertész Péter a szerkesztőségünkbe eljuttatott. 2008-as leveleim közléséhez akkor is hozzájárulok, ha a címzettnek nem jut eszébe, hogy a hozzájárulásomat kérje, az elemi etikai normáknak megfelelően. Amint azt Kertész Péter maga is megállapította, 2008-as álláspontom teljes mértékben megfelel a jelenleginek. 1999-ben magam válaszoltam a Népszabadság hasábjain Lovas István hírhedt cikkére. Ebben az írásomban kifejezetten elítéltem Eötvös Pál főszerkesztő eljárását ebben az ügyben. Ehhez képest nem hinném, hogy Kertész Péter éppoly vad, mint amilyen homályos inszinuációit komolyan kellene vennem. Révész Sándor