Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)

2012. november / 11. szám - VISSZABESZÉLŐ - Kertész Péter: Süketek párbeszéde - Révész Sándor: Tollasforgatók

70 Szolidaritásból dorong. Volt főnökről jót vagy semmit... Zsiványbecsület. Amikor 1997-ben, a nagytekintélyű Vészi János (Nagy Imre mártír miniszterelnök veje) javaslatára, in­doklás nélkül, Tollas Tibort többed­magával, az örökös tagok egyhangúan maguk közé fogadták, történetesen akkor Ke­­reszty András, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese volt a MÚOSZ elnöke, és Bencsik András (a párt lapja pártrovatá­nál kezdte áldásos tevékenységét, utána, mint az üstökös, Demokrata, Magyar Gárda, Békemenet) testvére, majd mun­katársa, Bencsik Gábor a főtitkár. Jegyzőkönyvet nem talál­ták, aztán előkerült. Eötvös Pál, 2011 -ben leköszönt MÚOSZ- elnök, egykori főszerkesztőnk, letöröltette vagy maga törölte le szövegeit az E-masáról. Volt oka rá. Úgy kerülök a képbe, hogy 1991 végén, a Magyar Nemzet gyáva sztrájkját követően, Bodor Palit követve, átmenetileg ideszegődtem. Mi voltunk a Magyar Nemzet különítmény: néhány napig közös szobában, aztán szétültettek. Na és a többiek a Népszabiból?, akik ugyan támogatták felhívásun­kat, de kizárólag az online kiadásban jelent meg tudósítás a dolgok alakulásáról: Léderer Pálnak és Tamás Tibornak kö­szönhetően. Az akkor még nagy példányszámú országos na­pilapban egy sor nem került nyilvánosságra. Miközben Révész Sándor a földbe döngöli Pelle János történészt, elfe­lejti megemlíteni a Párizsból hazalátogató Kende Pétert - a Szabad Nép egykori publicistáját -, aki a határozathozatalnál jelen lévő öt örökös tag elutasító döntéséhez gyalázkodó ki­egészítést fűzött. Folytathatnám reggelig, de akkor felmondanám a Kínos ügy... című könyvemet,elülső borítóján snájdig csendőrka­lappal, hátsóján Eötvös egy még időben letöltött, markáns szövegével. A cím, utólagos engedélyével vagy a nélkül, idé­zet Eötvös Páltól. Ha szabad egy mondatot még: a keserve­sen összeállított dokumentumfolyam, afféle szociográfia - nehezen igazodom el a műfajok között -, szándékom sze­rint, anélkül, hogy az olvasót befolyásolni akarnám, nem a Beregszászt megjárt csendőr főhadnagy kalandos életéről szól, akinél nagyobb magyar költő legfeljebb a Romániában ma is háborús bűnösként nyilvántartott Wass Albert lehet. Kertész Péter sajnos az érveimmel a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozik. Nem vesz tudomást arról sem, hogy élesen el­ítéltem azt az eljárást, melynek eredményeként Tollas Tibor Eötvös Pál elnöksége alatt és többek között Kende Péter közre­működésével a MÚOSZ tiszteletbeli tagja lett. Arról sem vesz tudomást, hogy a tiszteletbeli tagsággal kapcsolatos tisztázó vitát nyomatékosan hiányoltam. A cikkemet annak az összeál­lításnak az ismeretében írtam, melyet Kertész Péter a szerkesz­tőségünkbe eljuttatott. 2008-as leveleim közléséhez akkor is hozzájárulok, ha a címzettnek nem jut eszébe, hogy a hozzájá­rulásomat kérje, az elemi etikai normáknak megfelelően. Amint azt Kertész Péter maga is megállapította, 2008-as álláspontom teljes mértékben megfelel a jelenleginek. 1999-ben magam válaszoltam a Népszabadság hasábjain Lovas István hírhedt cikkére. Ebben az írásomban kifejezetten elítéltem Eötvös Pál főszerkesztő eljárását ebben az ügyben. Eh­hez képest nem hinném, hogy Kertész Péter éppoly vad, mint amilyen homályos inszinuációit komolyan kellene vennem. Révész Sándor

Next