Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. november / 11. szám - KULTÚRA - Bíró-Balogh Tamás: Reviczky Gyula életrajzához - Prém Józsefhez írott két levele
velősködésből", és„sóváran vágyott vissza a nyomorúságos, de poétikus budapesti zsurnaliszta életbe". A hetvenes évek végén - immáron ismét Pesten - Prém részese volt a közös kocsmázásoknak, később pedig tagja lett a „híres" Kammon-társaságnak. Bár a neve éppen hogy nem szerepel az életrajzírók említette névsorban, de az alább közölt első levél bizonyítja ezt. Reviczky tehát, aki „élete vége felé, a Korona mellett, különösen sokat járt a Kammon-kávéházba" ahol „az asztaltársaság feje Vajda János volt. Idejártak: Szana Tamás, Imrei Ferenc, Palágyi Lajos, Palágyi Menyhért, Inczédy László, Justh Zsigmond, Rudnyánszky Gyula, Kabos Ede s Komjáthy Jenő, valahányszor csak Budapesten volt",6 Prémmel is gyakran találkozhatott itt. Azt is tudjuk, hogy„közös" irodalmi fellépésük is volt, hiszen a Petőfi Társaság 1887. január 7-i díszülésén Prém olvasta fel Reviczky Szabadság című versét. Reviczky életében Prém egyszer írt kritikát - Fanfaron álnéven - róla, az Apai örökségről, erről azonban Reviczky egyik monográfusa, a maga is kiváló kritikus Komlós Aladár úgy vélte, hogy Prém ekkor „értetlen bírálatot közöl, mely hiányolja a »bonyolított mesét«, a tetszetős tálalást, kifogásolja puritánul hideg, gyakran visszataszító naturalizmusát (?) s hőse érdektelen és ellenszenves voltát. Megrovóan írja: »Reviczky oly dacosan bánik el témájával s az olvasóval, mintha nem is regényt, hanem hadüzenetet írt volna minden sablon ellen.« E kritika, mely a kor ízlésére jellemzően a regénynek épp azon tulajdonságait hibáztatja, amelyeket ma becsülünk benne, csak annyiban ismeri el az Apai örökség értékét, hogy hőse belvilágát »ritka éleslátással és meggyőző erővel« tárta fel. E kritika megvilágítja, milyen szokatlanul újszerű volt a regény az egykori magyar irodalomban, és hogy milyen ellenállások nehezítették meg a prózaíró Reviczky fejlődését." Később, már Reviczky halála után a költő verseinek első, 1895-ben megjelent gyűjteményes kiadásáról kétszer is írt.92 A levelek értelmezéséhez érdemes röviden áttekinteni az életrajzi hátteret. Bár Reviczky 1889 januárjában viszonylag jó anyagi és érzelmi körülmények között élt, a Pesti Hírlap belső munkatársaként, aki Jászai Mari szerelmét is magáénak tudhatta, a Petőfi Társaságban nagy sikerrel mutatta be Pán halála című költeményét (amelyet később Jászai Mari is szavalt), és a vers sikere országosan ismert költővé tette, ezt követően ismét kudarc érte: a Kisfaludy Társaság 1889. február 6-i tagfelvételén -Váradi Antallal szemben - megbukott.Talán ez is közrejátszott abban, hogy „a tél vége felé rohamosan, szinte ijesztő módon hanyatlott az egészsége, annyira, hogy kora tavasszal, 1889. március hó 1-én, Arcóba utazott ismét,10 ahol most már huzamosabban volt kénytelen tartózkodni. Az Arcóban üdülő magyarok ritka kedvességgel fogadták, elhalmozták figyelmességükkel, estélyt rendeztek a tiszteletére, s valósággal ünnepelték." De a rossz idő nem kedvezett a gyógyulásnak, s mint ekkor egy „nőrokonának" írja:„Kincsem az nincs, mert ez nem is állt soha programmomon, de van siker, szerelem, jóbarátok, elismerés... minden, csak az egészség hiányzik." Ezután „rohamosan hanyatlani kezdett egészsége. Gyula napjának előestéjén, április 11 -én, olyan rosszul lett, hogy úgy kellett a lakására vinni, s április 27-éig hol ágyban feküdt, hol karosszékben üldögélt, s kijárnia sem volt szabad. Unalmát irogatással, olvasgatással űzte el. A Nemzeti Színház megbízásából Ibsen Henrik Nóráját fordítgatta, mit maga Jászai Mari csomagolt s küldött meg számára. Mihelyt e munkáját bevégezte, többé mi sem tartóztathatta tovább Arcóban. Hazavágyott, s midőn egy kissé jobban érezte már magát, visszaindult s április 30-án érkezett meg Budapestre."11 39