Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)

2012. október / 10. szám - JÁTÉKTÉR - Révész Sándor: Tollasforgatók

26 Meggyőződésem, hogy éppoly helytelen volt Kecskést Tollast örökös tagnak megválasztani 1997-ben, mint ami­lyen helytelen lett volna az örökös tagságától megfosztani 2008-ban. A Tollas Tibor körüli vitának három eleme van. 1. Volt egy népbírósági ítélet, miszerint Tollas felelős a be­regszászi gettóban elkövetett kegyetlenkedésekért. Ezt az ítéletet 1956 nyarán felülvizsgálták, 1991-ben hatályon kívül helyezték. Ezzel kapcsolatban háromféle álláspont létezik: a) A bizonyítottság lehetetlensége nem bizonyít­ja, hogy nem lehetett Tollas a kegyetlenkedő. Ha pedig lehetett, akkor semmi sem lehet (pl. örökös tag), ami ez­zel összeférhetetlen, b) Ha nem bizonyított, hogy ő ke­­gyetlenkedett, akkor az ártatlanság vélelme alapján nem zárható ki semmiből a bizonyítatlan vádra hivatkozva, c) A rendelkezésünkre álló dokumentumok bizonyítják, hogy Tollas nem lehetett a kegyetlenkedő, nyilvánvaló, hogy mással keverték őt össze, mi több, még ellenálló ér­demei is vannak. 2. Kérdés: pusztán az a tény, hogy Tollas csendőr volt a ho­lokauszt idején, és akár ha passzívan is, de jelen volt zsi­dók deportálásánál, elegendő-e ahhoz, hogy ne lehessen a MÚOSZ örökös tagja? Van, aki szerint igen, mások sze­rint nem. 3. Tollas szakmai teljesítményéről is megoszlanak a vélemé­nyek. a) A MÚOSZ örökös tagsága szempontjából a szak­mai teljesítmény számít, a nyugati demokrácia értékeit képviselő Nemzetőr létrehozása, fenntartása önmagában is igazolja az örökös tagságot. b) Már önmagában Tollas szakmai tevékenysége, a Nemzetőr antiszemita, sovinisz­ta, szélsőjobboldali irányultsága is méltatlanná teszi Tol­last az örökös tagságra, előéletétől függetlenül. Ezek mind izgalmas és termékeny kérdések. Valamennyinek értékes, általános,Tollas személyétől független hozadéka is lenne.Természetesen az örökös tagságról való döntés előtt kellett volna ezeket megvitatni. Ha az örökös tagságnak van minőségi jelentése, akkor az örökös tagoknak, akik az új örö­kös tagok felvételéről döntenek, jelentős és jól tájékozott új­ságíróknak kell lenniük. Akkor pedig jelentős részüknek tud­niuk kell, hogy Tollas Tibor kontroverzális személyiség, akinek a múltját 1989 óta vitatják a magyar sajtóban, s azt is, hogy a szakmai tevékenységének nagyját jelentő lap, a Nemzetőr szintén kontroverzális sajtótermék, melynek irányultságáról, minőségéről egymástól végletesen eltérő vélemények van­nak forgalomban. Mindehhez képest indoklás nélküli, ad hoc jelölés alapján döntöttek egyhangúan Tollas örökös tag­ságáról nyolc másik jelöltével együtt. Ebben közrejátszhatott Tollas állapota, de ez nem mentség. Hogy mennyi köze van a MÚOSZ-nak a saját örökös tagjaihoz, azt mindennél szebben mutatja, hogy képesek voltak két emberként, Kecskési Tibor­ként is és Tollas Tiborként is számon tartani az évkönyveik­ben Kecskési Tollas Tibort, és ez hosszú éveken át nem tűnt fel senkinek. 2008-ban bízvást kezdeményezni lehetett volna, hogy eze­ket a vitákat legalább utólag, nyilvánosan folytassuk le. Mert a tanulságaira, a hozzá kapcsolódó érvek mérlegelésére to­vábbra is szükségünk lenne. És a régiek mellé föl lehetett volna sorakoztatni az új kérdéseket. Hogyan képzelték ezt 1997-ben a kedves kollégák? Miként történhetett meg, hogy ezt a döntést a fentiek végiggondolása és megvitatása, de egyáltalán áttekintése nélkül hozták meg? S ha ebben a tes­tületben így mennek a dolgok, akkor indokolt-e fenntartani annak egyedüli döntési jogát az örökös tagok megválasztá­sát illetően? Egyáltalán mekkora értéke van az örökös tag­ságnak? Nem kellene-e végre rögzíteni kizáró okokat? És így tovább. A kezdeményezők ezen viták helyett szorgalmazták a kizá­rást. Ezzel egy Vészi Jánost, egy Kende Pétert, egy Lőcsei Pált, egy Göncz Árpádot, egy Györgyi Kálmánt löktek be a nyilas­­mentegetők ketrecébe. És, mint olvassuk, Tollas özvegye meg tudja szaporítani a neveket férje mellett.

Next