Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. október / 10. szám - JÁTÉKTÉR - Révész Sándor: Tollasforgatók
Vajon hány „kezdeményezésre" lenne okuk, ha nekiállnának kiválogatni közülük azokat, akiket nem tekinthetnek „nyugodt lelkiismerettel" „fedhetetlen" példaképnek. Révész Sándor Tollasforgatók omoly kérdések komoly megtárgyalását sokszor pont az teszi lehetetlenné, amivel komollyá akarják tenni. Jó példája ennek a honlapunkon olvasható Kínos ügy (http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/kinos-ugy%E2%80%A6). Teljesen reális elképzelés, hogy a régi bűnök megtárgyalása a hivatalos következményektől válik komollyá. De hiába reális ez az elképzelés, mégsem mindig igaz. Kevésbé régi bűnök esetében igaz, igazán régiek esetében nem. Azért nem, mert a bűnös túl van az érdemi büntethetőség korán, a történet pedig túl van a biztonságos bizonyíthatóság korán. Ettől még remekül meg tudnánk vitatni a dolgot, és el is juthatnánk fontos tanulságokig, ha ez mindenkinek elég lenne. De ha nem elég, akkor nem jutunk sehová, és mindenki kielégületlen lesz. Ez a fölismerés a náci-komcsi aggastyánperekhez kötődik, melyeket a természet nemsokára úgyis végképp ellehetetlenít. Ámde a kínos ügy azt mutatja, hogy a kihalás sem old meg mindent. Tollas Tibor másfél évtizede elhalálozott. Öt hónappal az után, hogy a MÚOSZ örökös tagjává választották. Tizenegy évvel később kezdeményezte Kertész Péter és Róbert László, hogy az elhunytat töröljék az örökös tagok sorából, és most szembesítenek minket a kezdeményezés történetével. Ez a kezdeményezés igen-nemre kényszerített, ezért antagonizmust teremtett két csoport között. Egyikben sem találunk szélsőjobboldali elemeket, ellenben mindkettőben bőven találunk rendíthetetlen antifasisztákat. Olyanokat, kiknek antifasisztaságában normális ember nem kételkedhet. Ami antifasiszták termékeny vitája lehetett volna, azt antifasiszták terméketlen csatájává tette az adminisztratív lépések igénye. Az összeállítás mottója: „Ha csak leheletnyi kétely fogalmazódik is meg az emberben az »örökös tagság« megalapozottságát illetően, máris alá van támasztva a nem. A szakmai etikának szigorúbbnak kell lennie a törvénynél.” Kerekes András támogatta a kezdeményezést ezzel a kommentárral. Tökéletesen igaza van neki, amennyiben az örökös tagság megadásáról szóló döntés előtt vagyunk. A legkevésbé sincs igaza neki, ha az örökös tagság visszavonásáról szóló döntés előtt vagyunk. Márpedig 2008-ban már ott voltunk. Az örökös tagság megadása kitüntetés, melyhez az érdemet kell bizonyítani. Az örökös tagság megvonása (akár ha posztumusz) büntetés és megbélyegzés, amihez a bűnt kell bizonyítani. Nagyon sokan vannak, akik nem lesznek a MÚOSZ örökös tagjai, és kevesen (bár sajnos nem elég kevesen), akik lesznek. Ezért az örökös tagság meg-nem adása nem büntetés. Viszont nagyon kevesen vannak, akiktől ez a címet megvonják, ez tehát súlyos, megbélyegző szankció. A meg-nem-adás fenntartja a lehetőséget, hogy az illető azért rendes ember, a megvonás nem. K 25