Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)

2012. október / 10. szám - JÁTÉKTÉR - Révész Sándor: Tollasforgatók

Vajon hány „kezdeményezésre" lenne okuk, ha nekiállnának kiválogatni közülük azokat, akiket nem tekinthetnek „nyugodt lelkiismerettel" „fedhetetlen" példaképnek. Révész Sándor Tollasforgatók­ omoly kérdések komoly megtárgyalását sokszor pont az teszi lehetetlenné, amivel komollyá akarják tenni. Jó példája ennek a honlapunkon olvasható Kínos ügy (http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/kinos-ugy%E2%80%A6). Teljesen reá­lis elképzelés, hogy a régi bűnök megtárgyalása a hivatalos következményektől vá­lik komollyá. De hiába reális ez az elképzelés, mégsem mindig igaz. Kevésbé régi bűnök esetében igaz, igazán régiek esetében nem. Azért nem, mert a bűnös túl van az érdemi büntethetőség korán, a történet pedig túl van a biztonságos bizo­nyíthatóság korán. Ettől még remekül meg tudnánk vitatni a dolgot, és el is juthat­nánk fontos tanulságokig, ha ez mindenkinek elég lenne. De ha nem elég, akkor nem jutunk sehová, és mindenki kielégületlen lesz. Ez a fölismerés a náci-komcsi aggastyánperekhez kötődik, melyeket a természet nemsokára úgyis végképp ellehetetlenít. Ámde a kínos ügy azt mutatja, hogy a ki­halás sem old meg mindent. Tollas Ti­bor másfél évtizede elhalálozott. Öt hónappal az után, hogy a MÚOSZ örökös tagjává választották. Tizenegy évvel később kezde­ményezte Kertész Péter és Róbert László, hogy az elhunytat töröljék az örökös ta­gok sorából, és most szembesítenek minket a kezdeményezés történetével. Ez a kezdeményezés igen-nem­re kényszerített, ezért antagonizmust teremtett két csoport között. Egyikben sem találunk szélsőjobboldali elemeket, ellenben mind­kettőben bőven találunk rendíthetetlen antifasisztákat. Olyanokat, kiknek antifa­­sisztaságában normális ember nem kételkedhet. Ami antifasiszták termékeny vitá­ja lehetett volna, azt antifasiszták terméketlen csatájává tette az adminisztratív lépések igénye. Az összeállítás mottója: „Ha csak leheletnyi kétely fogalmazódik is meg az ember­ben az »örökös tagság« megalapozottságát illetően, máris alá van támasztva a nem. A szakmai etikának szigorúbbnak kell lennie a törvénynél.” Kerekes András támogatta a kezdeményezést ezzel a kommentárral. Tökéletesen igaza van neki, amennyiben az örökös tagság megadásáról szóló döntés előtt vagyunk. A legke­vésbé sincs igaza neki, ha az örökös tagság visszavonásáról szóló döntés előtt va­gyunk. Márpedig 2008-ban már ott voltunk. Az örökös tagság megadása kitüntetés, melyhez az érdemet kell bizonyítani. Az örökös tagság megvonása (akár ha posztumusz) büntetés és megbélyegzés, ami­hez a bűnt kell bizonyítani. Nagyon sokan vannak, akik nem lesznek a MÚOSZ örö­kös tagjai, és kevesen (bár sajnos nem elég kevesen), akik lesznek. Ezért az örökös tagság meg-nem­ adása nem büntetés. Viszont nagyon kevesen vannak, akiktől ez a címet megvonják, ez tehát súlyos, megbélyegző szankció. A meg-nem-adás fenntartja a lehetőséget, hogy az illető azért rendes ember, a megvonás nem. K 25

Next