Máshonnan Beszélő 4. (1986)
1986 / 4. szám
A Charta*7/11/84. sz. dokumentumot JOGUNK A TÖRTÉNELEMHEZ Minden nemzetnek van történelmi tapasztalata, történelmi emlékezete. Ennek építőkövei elsősorban a nagy történelmi események, a nagy korszakok, törések, fordulatok, a történelmi folyamatok csúcspontjai, amelyek meghatározták a történelem további menetét. Ezek beírattak a nemzet emlékezetébe; rájuk épülhetnek a nemzet vagy állam eszmei programjai vagy az állam tanai. Ugyanakkor hamis mítoszok és torzképek is gyakran beépülnek a nemzet emlékezetébe. A történelem a szellemi ütközetek színtere; minden kor megalkotja a maga történelemértelmezését, miközben szembesíti a múlt kulturális és társadalmi eseményeit a jelen történelmi tapasztalataival. A történelmi tapasztalat tehát rendkívül dinamikus és összetett valami; mindig is meghatározta és mais meghatározza a nemzetek és államok életét. Rendkívüli determináló és összekötő ereje van. A történelem iránti érdeklődés a kultúrák többségének közös vonása, ám a keresztény kultúra /mint bonyolult és különböző eredetű hagyományok hordozója/ sajátos vonása, hogy hangsúlyozottan és következetesen értelmes folyamatként vizsgálja az emberiség történelmi fejlődését. A történelmi fejlődés gondolatának alapvető jelentősége van a jelen számára, sőt nélküle a jelen korérzete hamis és töredezett. Mivel a keresztény kultúra örökösei vagyunk - akár vállaljuk, akár tagadjuk e hagyományt- és mivel a mai világot a maga egészében - minden előnyével és fogyatékosságával együtt - döntően ez a kultúra határozza meg, ma már nem gondolkodhatunk és beszélhetünk másképpen, csak a történelem közvetítésével. Akár elpusztul, akár megmenekül az emberiség, sorsa nem dőlhet el a történelmi összefüggéseken kívül. • Az 1984-es évet a világ e kis sarkában - mely nem volt mindig legsötétebb zuga - mint "a nagy felejtés évét” éljük át, nemzetünket évtizedek óta céltudatosan fosztják meg saját történelmi tapasztalatától. Az államhatalom csak olyan történelmi tárgyú írások publikálását engedélyezi, melyek a mindenkori hivatalos ideológiának megfelelnek. Az alapvető történelmi tapasztalatokat és hagyományokat pedig manipulálja. A történelem kisajátítása a tabuk kialakításával jár, illetve történelmünk "sorsfordulatainak" meghamisításához vezet. Ára mindennemű torzításnálsokkal veszélyesebb az a szemlélet, mely szerint a történelem csupán "nevezetes évfordulótól nevezetes évfordulóig" vezető üres kör - mert ezt eredményezi a köztes események és folyamatok eltörlése. Tévedés volt azt hinni, hogy az emlékezetet vagy a tapasztalatot nem lehet ugyanúgy kisajátítani, mint a jövőt. Ma már látjuk, a jövő eltulajdonítása szükségszerűen együtt jár az emlékezet, a múlt elorozásával. Lapozzuk át bármely általános iskolai vagy egyetemi történelemkönyvet, tapasztalhatjuk, hogy így van. Nyilvánvaló, a hatalom a történelmi emlékezetet csakis az uralkodás eszközeként kívánja használni, saját céljainak rendeli alá. Úgy kívánja, hogy csak az erősek és uralkodók emlékezzenek,az elnyomottak emlékezete kizárólag az időtől megfosztott jelen szükségszerűségét és helyességét igazolja. Azt akarja, hogy a jelent a puszta létfenntartás gondjai és a mindenáron való túlélés törekvései töltsék ki tartalommal. A történelem-manipulálás tehát fokozatos megszüntetéséhez vezet, mert a politika, közvélemény, az erkölcs és az egyéb társadalmi értékek kiiktatásával a történelem emberi dimenziója is odavész, Így hátrálunk vissza saját kultúránkat megelőző állapotba, hiszen hogy is képzelhető el kultúra emlékezet és értelmes cél nélkül?! Ezt a felejtést, mely csak az államhatalom számára oly kívánatos, meg kell akadályozni. Se tudatosan, se öntudatlanul ne hagyjuk kihunyni az igazságosság és igazságtalanság emlékeit. Az igaz és a hamis, a 3 -