Besztercei Híradó, 1998 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1998-11-01 / 1. szám

Elzengette dalát a késő kor fia, rólad Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek. Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen. Még sokszor tavasz új diszeit elhinti meződön; (...) csak az ősi dicsőség Híre maradjon fenn, s unokánk tettekre hevüljön. És legyen, aki szabad lélekkel zengje utánunk: „Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke tetője.” (Vörösmarty Mihály) Vörösmarty múltba néző tekintete Mohács óta csak bukott csatákat látott, jóval Mohács előttre pillantott hát, olyan időkbe, mikor vezérek, királyok és a nép még egyek lehettek, egyazon történelem közelségében. (...) 1825-ben ébresztette Lászlót, a reformkorszak erősítésére. (...) A mai Erdély népének nem lenne szüksége erre a lélekerősítő legendára? Elsorvadt a képzeletünk, lesántult a hitünk? (Beke György) MEMENTO 1. SZÁM 1998. AUGUSZTUS 15 SZERKESZTI Guther M. Ilona Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Besztercei Szervezetének kiadásában megjelenő BESZTERCEI HÍRADÓ Harmadik sorozat - 1. szám - 1998. november melléklete 1 CSERHALOM 1992. december 12-én a csíksomlyói Julianus Alapítvány I.László király szentté avatásának 800-ik évfordulójára emlékezve fakeresztet állít és szentel a Beszterce-Naszód megyei Kerlés CSERHALOM nevű határrészében. S állt a kereszt a Bethlen grófok kriptáját tátongó üregekként még őrző meredek domb peremén, bozótoktól övezetten 1997 végéig. 1993. augusztus 22-én öregfiútalálkozót rendeztek Cegőtelkén az 1948 és 1955 között itt született fiúk. A találkozót dr.Szántó Árpád kezdeményezte, az 1990-ben nyugdíjba vonult Szántó János ref.lelkipásztor fia. Az apa 40 évig szolgálta hűségesen a cegőtelki közösséget, s fia is ide kötötte életét. A szervezésben Székely Pál mérnök állt melléje, kinek felesége - az 1995-ben tragikusan elhunyt Ibolya - lett a rendezvény lelke 1192 mindenre kiterjedő figyelmével. Ekkor hozták létre a cegőtelki öregfiúk a CSERHALOM MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETET, melynek elnökévé Székely Pált, alelnökévé Szántó Árpádot, titkárává pedig a szívvel-lélekkel, tettekkel az ügy mellé álló Faragó István ref.lelkipásztort választották. és Hova tűnt, senki nem mondja... SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! 111998. augusztus 15-én felszentelik a CSERHALOM EMLÉKMŰVET A CSERHALMI ÜTKÖZET 1070-ben a kunok, kik besenyő törzsekkel vegyest lakták az egykori Etelköz területeit, s gyakori beütéseikkel zaklatták a szomszédos országokat, Osul vezérük alatt Erdély területére törtek, s a Beszterce vagy a nagyobb Szamos vize mentén hatoltak előre Deés felé s innen a Meszes hegy felső végénél özönlöttek Magy­arországba, tűzzel-vassal pusztítva mindent, amit útjukban találtak, s zsákmány­ukkal igyekeztek ugyanazon úton visszavonulni. Ez események hírére Salamon király két nagy­bátyjával, Géza és László hercegekkel Erdélybe vezette hadait. A kunok zsákmánnyal terhelten lassan húzódtak a Szamos völgyétől a Sajó felé, hogy itt Kerlésnél megálljanak. A király Deés felől nyomban az elvonulók után tartott. Kora reggel (pénteki napon volt) megindultak a magyar hadak a kun tábor ellen. Osul támadás helyett gyors visszavonulásra határozta magát, s táborával egy cserrel benőtt emelkedésre vonult, melyen ma Kerlés falu fekszik. A magyar hadak elfoglalták a hegy­tetőt, ahol a magyar foglyok is segítségükre lévén, iszonyú vérengzés keletkezett, melyben a kun vezér Osul is elesvén, a fejveszett kun hordák teljesen szétszóródtak. A kerlési győzedelmes ütközet híre hamar elterjedt az országban, mely így jó időre megszabadult a kényelmetlen szomszédok zaklatásától. A csatát a kereszténység győzelmének tekintette a kor a pogányság felett, mely keletről soká mint sötét árny tünedezett elő, s rombolva tört a magyar területekre, hol akkor már megállapodott, békés foglalkozású népelemek, szabályozott keresztény szervezet keretében álltak és fejlődtek. (KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye Monographiája DEÉS, 1900) 1992 VALLOMÁS Harmicöt évvel ezelőtt, az akkori református lelkipásztor egy szombat délutáni vallásórán kihozott ide, s elmondta: ez a hely számotokra szent legyen örökké! Itt irtóztató cstában a fiatal keresztény Magyarország hatalmas győzelmet aratott a betörő pogányok felett. Azóta nem volt többé nyugodt ezeknek a cegőtelki fiúknak a lelke. Az élménynek a felszigi fiúk gyerekkorát meghatározó jellege lett. Számtalanszor eljátszottuk a csatajeleneteket. Falovakon ügettünk, s nincs olyan hely, lomb, fa, bokor a környéken, ahol a keresztény és pogány ne vívta volna az élet-halál harcát... Voltam Salamon király, Géza főherceg, Csul­­­a pogány vezér, de László egyszer sem. Törvényeink voltak, a csatákban néha megszegtük, de egy törvényt soha: László főherceg csak a legerősebb felszegi fiú lehetett. Az első nagy csalódás negyedosztályos korunkban ért: miért nincs semmi a történelemkönyvünkben a csatáról?! Tanítónk kemény arcvonásai meglágyultak, a válasz kitérő volt. Majd, ha nagyok lesztek, megértitek. Megértettük. De lelkünkben féltve őriztük tovább ezt az örökséget. Vigyáztunk rá. Ily lelki csomagolással repültek a cegőtelki ifjak a lelket őrlő és kiölő kommunista realitásba. Harmincöt év nem volt elég, hogy elfelejtesse velünk ezt az örökséget. 1993. augusztus 22-én a cegőtelki református templomban, az akkori vallásórások, ma már öregfiúk kemény és szent elhatározásra esküdtek: emléket állítani a cserhalmi ütközetben elesett hősöknek. Az ige testté lett. Öt évi kemény munkánkat befejeztük. Kissé megfáradtunk. De kitartottunk. Lankadásunk idején mindig éreztük az Úristen szelíd, biztos kezét. Többet akartunk: sétányokat, kilátókat pihenőpadokkal, emlékházat... Olyan helyet, ahova a látogató örömmel eljön, ahol az elfáradt új erőt nyerjen, a bágyadt megpihenjen, a kételkedő hitben megerősödjön. Utánunk jövő cegőtelki nemzedékek, nektek itt ennyit mondhatunk és ennyit tehettünk. Lehet, ti többet mondhattok és tehettek majd. Őrizzétek e kegyhelyet, a kerszténység védőbástyája legyen a pogányság, az istengyűlölő és feledő társadalmak ellen. Uram, ma csodát tettél! Szántó Árpád

Next