Biológiai Közlemények 7. (1959)
1959 / 1-2. füzet - Kiszely György: A darwinizmus jelentősége a biológiában
A DARWINIZMUS JELENTŐSÉGE A BIOLÓGIÁBAN KISZELY GYÖRGY A XVIII. század forradalmi megmozdulásaival egy időben és azokat követően törtek felszínre a modern természettudományok : a fizika, a kémia és a biológia. A XVIII. századig az egyre halmozódó részismeretek a kor természettudományos szemléletében nem hoztak változást. Az örökké változatlan természetről alkotott metafizikus szemlélet a természetben legfeljebb önmagába visszatérő körmozgást látott és ez főképpen az élő természet törvényszerűségeire vonatkozóan odáig ment, hogy az élő világ keletkezésének, fejlődésének gondolatát sem lehetett felvetni. Ez a gondolat az ókortól kezdve időnként felfelbukkant, azonban hiányoztak azok a társadalmi és tudományos feltételek, amelyek e gondolatcsírák kifejlődésére alkalmasak lettek volna. A XVIII. században a társadalom forradalmi átalakulása, az enciklopédisták munkája széttörte az előítéletek és a hatalmi pozíciók által megszabott kereteket, a társadalmi forradalom után pedig a fejlődés gondolata természettudományos alapként szolgált a fejlődő kapitalizmus számára. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés gondolatából új tudomány szülessen, amely az élővilágot az élettelen természetbe erőszakolás nélkül be tudja illeszteni ; amely termékenyítően hathasson más természettudományokra, pl. az orvostudományra ; amely az addig fel sem bukkant kérdések felvetésével új tudományok megszületését tette volna lehetővé, csaknem egy évszázad volt szükséges. Az élővilág fejlődésének hirdetői a XVIII. században még nagyrészt mechanisztikus, transzformista elgondolások hívei voltak. Ez már lényeges különbséget jelent a creationista és a faj állandóságot hirdető fixista állásponttal szemben, de inkább csak sejtések kezdetleges magyarázatairól, mint tudományos tételek bizonyításáról van itt szó. Buffon, Bonnet, Geoffroy Saint-Hilaire, F. C. Wolff, Pallasz nevét említeném itt meg. Érdekes azonban, hogy ugyanekkor az evolúció gondolata is felbukkan, főképp orosz tudósok körében (Kaversznyev, Radiscsev, Lomonoszov). A transzformizmussal szemben, amely a fajok átalakulásának lényegét nem látva, tulajdonképpen nem látja meg a fajok fejlődésében megnyilatkozó fokozatosságot, a fejlődés irányának meghatározottságát és irreverzibilitását, az evolúcionisták már a valóságos fejlődés spirális voltát, a közös származás fogalmát is felvetik. A XVIII. század végén Lamarck először mutat rá az evolúció sokrétűségére és történelmi szemléletével a kérdést egész terjedelmében igyekszik átfogni. Tanainak egy része időtálló és bizonyos értelemben a darwinizmusban is megtalálható, bár Darwin nem sokra becsülte azokat. A XIX. század első évtizedeiben a fejlődés gondolata az evolúció jegyében tudományos formát kezdett ölteni. Ugyanekkor a fejlődő kapitalizmus, 1*3