Biológiai Közlemények 11. (1963)

1963 / 1. füzet - Rappay Gy.: A sejtmag metakromázia citofotometriás analízise

­* A SEJTMAG METAKROMÁZIA CITOFOTOMETRIÁS ANALÍZISE* ** RAPPAY GYÖRGY Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet Morfológiai Osztálya (Osztályvez.: Prof. Dr. Törő Imre) Beérkezett: 1962. október 21-én A hisztológiában hosszú idő óta ismeretes számos bázikus festék meta­­kromáziás effektusa. Ez a metakromáziás hatás különösen a kötőszövet egyes elemeinek tanulmányozásakor került előtérbe. Korán felismerték azt is, hogy bizonyos szöveti elemek mellett a sejtmagok is festődhetnek metakromáziásan [81. E felismerés után hosszú ideig nem találunk utalást a mag-metakromáziára vonatkozóan. Majd Michaelis [7], Lison és mtsa [6] felvetik azt a kérdést, hogy a nukleinsavak, bizonyos körülmények között, bázikus festékkel meta­kromáziásan festődhetnek. Ugyanebben az évben Yasuzumi és mtsai [15] trypsines emésztés után észleltek mag-metakromáziát, amely nukleáze emész­tés után eltűnt. Carnes és mtsai [2] izolált májsejt magok kromatin állomá­nyában észleltek toluidinkék metakromáziát. Később megállapították [14], hogy az izolált desoxyribonukleinsav (DNS) oldatban hasonló metakromáziá­­val bír. SAEZ [11] gyenge metakromáziás effektust talált inszekták szomatikus és germinatív sejtjeinek heterokromatikus régióiban, ha készítményeit azúr a festés előtt 50 C°-os vízzel kezelte. Ugyanekkor Ceriotti [3] megállapította, hogy készítményei előzetes savas kezelés után, a kezelés idejétől és a hőmérsék­lettől függően, változó intenzitású metakromáziát mutattak. Kelly [5] részle­tesen összefoglalta a nukleinsavaknak, ill. a sejtmagoknak metakromáziás festődési viszonyait. Magunk [9] különböző gerinces fajok magvas vörösvér­­sejtjeit hasonlítottuk össze a savas, ill. enzimes előkezelés után látott mag­­metakromázia kapcsán. A szövetmetszetekben, ill. izolált sejtes objektumokban vizsgált meta­kromáziás effektus fentebb említett irodalmi adatai csaknem teljesen szubjek­tív megfigyelések alapján készültek. A toluidinkék kötődésének kvantitatív citokémiai vizsgálata során Jobst és mtsa [4] izolált thymocitákban megfigyelte a toluidinkék-metakromázia abszorpciós viszonyait. Saját vizsgálatainkban patkány thymus és nyirokcsomó izolált sejtjeiben vizsgáltuk a sósavas kezelésre fellépő thionin és azúr A metakromáziát. Megál­lapítottuk, hogy a fixálótól függően változik mindkét objektumban a kezelés hatására fellépő metakromáziás effektus. Ez a változás mind az abszorpciós görbék jellegében, mind pedig a metakromáziás effektus intenzitásában meg­mutatkozik. * Ezúton mondok köszönetet Prof. Dr. W. Sandritternek értékes tanácsaiért. ** А МВТ Hisztokémiai Szekciója 1962. okt. 18-i ülésén elhangzott előadás.

Next