Bolond Istók, 1878. (1. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

tud­ja, nem recidiváltatja a Magdolnákat bűn­­bánatukból. Ha saját mamelukságát megbánná, elköve­tett szavazásait roeggyónná, és püspökpálcza utáni vágyait megáldozná: — Isten neki! Bo­lond Istók szívesen feloldozná, és maga mon­daná neki: nagy bot a kezedbe ! A legújabb occupátió. Tiszának van Thajsza, Andrássynak van Kozmáj­a. De se Thajsznak nincs még B­o­s­z­n­i­áj­a, se Koz­mának Herczegovinája. Fogtak tehát maguknak Boszniát és Herc­z­e­­govinát a „Bolond Istókban.“ Mint A­n­d­r­á­s­s­y akart végig sétálni Bosznián egy sárga-fekete zászlóalj katonasággal, úgy sétált végig T­h­aj­s­z a Bolond Istók nyomdáján egy compánia drabaritta­, és occupálta a Bolond Istók előfizetési pla­­kárdját, mely is hangzott sárga papiroson, tetején a Tisza és Andrássy-fejű kétfejű sassal, eképen : Ukáz. MI Első Bolond Istók, a Prenumeránsok ked­vező kegyelméből a Helyzet Ura, Ausztria Kamaril­­lájának engesztelhetetlen Ellensége, Magyarország Apostolilag igazmondó Prófétáin,, a Butaság Boszniá­jának és a Gonoszság Herczegovinájának örökös Ostromlója, S­á­pi­a, S­v­i­n­d­­­é­r­i­a és Hím­er­u­t­é­r­i­a Bombázója, a Muszájszabadelvűség Uszályhordozóinak Legázolója, Udvari Bolondok Kibo­­londozója, Mamelukok Ostora, Muszkavezetők kancsukája meghagyjuk, parancsoljuk és rendeljük: Mind­enkinek elő kell fizetni a Bolond Istokra! Az általános mozgósítás következő elvek szerint történik — s ebben már nem értjük a tréfát: IUT“ az előfizetések a Bolond Istók kiadóhivata­lába küldendők, hímző utcza 1. szám, negyedévre 2 írt, félévre 4 frt. Kelt Budapesten, Uralkodásunk és Bosznia Occu­­patiójának esztendejében. Bolond Istók: Reszkess Byzantium ! Az occupatio kiterjedt egész a Bolond Ist­ók­ig, és Tiszipovics babdelhadi törvényszék elé állítja Don Pedrót, hogy magával emelje odáig, a­hol az a csillag ragyog. Sic itur ad astra! Thaisz Elek és Kozma Sándor valamennyi példányt megrendelt,­­ és nagy felülfize­téssel adja meg az árát. Jó ízlésü­iket elismerjük. Olvasók! Ne legyetek rosszabbak Thaisz­­nál és Kozmánál, mert ez nagy szó! Prenumeráljatok ! Dorgatoriam a megadófelügyelőzött Föl­dvinynak. Tu veresnokter Viiegspan ! Tiszaiv­ár­i. Óda KINCSEMHEZ, az őszi versenyek alkalmára. Oh Watternymph, Dambuscan nemzedéke ! Mindeddig győzhetetlen a gyepen! Dicső Magyarhon legfőbb büszkesége ! Néhány szerény szám van hozzád nekem: Ha már külföldi utaidnak vége, Szerencsénk hozzád itthon is legyen ; Bámulni téged, akinek nincs másod, És megtapsolni páratlan futásod. Hisz Magyarország — meg van irva régen — A jó lovak és rosz miniszterek Hazája : tudja ezt al­­s felvidéken A legutolsó iskolásgyerek. Szvatopluk átka súlyosul e népen ! Gondolni rá alig-alig merek. Hogy a kiben ön­ nagyságát tekintse: Ilyen döglendő egyedüli Kincse! De már ha úgy van, hogy a fél Európa : Német, orosz, román, bolgár, görög Miniszterinket tartja s veszi lóba. Sőt legújabban bosnyák és török: — Akkor, no akkor, es hát a manóba! Fejet miatta többé nem török: — Tegyünk lovat miniszterré, az égre ! Ültessük Kincsemet a bársonyszékre. Lovát Rómában consullá tehette Caligula (vagy Heliogabál ?) Fogadni mernék, hogy T­i­s­z­a helyett e’ Az országházban jobban rúg-kapál . Sőt, ha az ember fontolóra vette, Nyerünk vele, mert ha sokat zabál, úgy ám kaszálunk néki szénarendet — És nem emészt meg oly tömérdek­r­e a tét. No Kincsem ! a nyakadba majd kerítesz Egy portefeuillet, aztán a gangokon Büszkén besétálsz, Szék­­eset nyerítesz. Körülnézel a mamelukokon, Számukra néhány bonbont oda hintesz, Ráfújsz az ellenzékre, s ha zokon Találja venni , patkód agyba zúzza, És szent Péternek opponál a szuszsza !­ügy lesz. De lassan. Van még egy hibája, Mely kétségekbe üldöz engemet: Hogy nem mén. Mindegy. Majd emanczipálja Majoros Pista a szép ló­nemet. És aztán útját semmi e! nem állja — Kincsem miniszter bármikor lehet: Esze van annyi, mint sok aspiránsnak, Sőt több, mint Péchynek (de csak Tamásnak.) Rogerius junior. BOLOND ISTÓK, OKT. 6. 1878.

Next