Bolond Istók, 1878. (1. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-06 / 40. szám
tudja, nem recidiváltatja a Magdolnákat bűnbánatukból. Ha saját mamelukságát megbánná, elkövetett szavazásait roeggyónná, és püspökpálcza utáni vágyait megáldozná: — Isten neki! Bolond Istók szívesen feloldozná, és maga mondaná neki: nagy bot a kezedbe ! A legújabb occupátió. Tiszának van Thajsza, Andrássynak van Kozmája. De se Thajsznak nincs még Boszniája, se Kozmának Herczegovinája. Fogtak tehát maguknak Boszniát és Herczegovinát a „Bolond Istókban.“ Mint Andrássy akart végig sétálni Bosznián egy sárga-fekete zászlóalj katonasággal, úgy sétált végig Thajsz a Bolond Istók nyomdáján egy compánia drabaritta, és occupálta a Bolond Istók előfizetési plakárdját, mely is hangzott sárga papiroson, tetején a Tisza és Andrássy-fejű kétfejű sassal, eképen : Ukáz. MI Első Bolond Istók, a Prenumeránsok kedvező kegyelméből a Helyzet Ura, Ausztria Kamarillájának engesztelhetetlen Ellensége, Magyarország Apostolilag igazmondó Prófétáin,, a Butaság Boszniájának és a Gonoszság Herczegovinájának örökös Ostromlója, Sápia, Svindéria és Hímerutéria Bombázója, a Muszájszabadelvűség Uszályhordozóinak Legázolója, Udvari Bolondok Kibolondozója, Mamelukok Ostora, Muszkavezetők kancsukája meghagyjuk, parancsoljuk és rendeljük: Mindenkinek elő kell fizetni a Bolond Istokra! Az általános mozgósítás következő elvek szerint történik — s ebben már nem értjük a tréfát: IUT“ az előfizetések a Bolond Istók kiadóhivatalába küldendők, hímző utcza 1. szám, negyedévre 2 írt, félévre 4 frt. Kelt Budapesten, Uralkodásunk és Bosznia Occupatiójának esztendejében. Bolond Istók: Reszkess Byzantium ! Az occupatio kiterjedt egész a Bolond Istókig, és Tiszipovics babdelhadi törvényszék elé állítja Don Pedrót, hogy magával emelje odáig, ahol az a csillag ragyog. Sic itur ad astra! Thaisz Elek és Kozma Sándor valamennyi példányt megrendelt, és nagy felülfizetéssel adja meg az árát. Jó ízlésüiket elismerjük. Olvasók! Ne legyetek rosszabbak Thaisznál és Kozmánál, mert ez nagy szó! Prenumeráljatok ! Dorgatoriam a megadófelügyelőzött Földvinynak. Tu veresnokter Viiegspan ! Tiszaivári. Óda KINCSEMHEZ, az őszi versenyek alkalmára. Oh Watternymph, Dambuscan nemzedéke ! Mindeddig győzhetetlen a gyepen! Dicső Magyarhon legfőbb büszkesége ! Néhány szerény szám van hozzád nekem: Ha már külföldi utaidnak vége, Szerencsénk hozzád itthon is legyen ; Bámulni téged, akinek nincs másod, És megtapsolni páratlan futásod. Hisz Magyarország — meg van irva régen — A jó lovak és rosz miniszterek Hazája : tudja ezt als felvidéken A legutolsó iskolásgyerek. Szvatopluk átka súlyosul e népen ! Gondolni rá alig-alig merek. Hogy a kiben ön nagyságát tekintse: Ilyen döglendő egyedüli Kincse! De már ha úgy van, hogy a fél Európa : Német, orosz, román, bolgár, görög Miniszterinket tartja s veszi lóba. Sőt legújabban bosnyák és török: — Akkor, no akkor, es hát a manóba! Fejet miatta többé nem török: — Tegyünk lovat miniszterré, az égre ! Ültessük Kincsemet a bársonyszékre. Lovát Rómában consullá tehette Caligula (vagy Heliogabál ?) Fogadni mernék, hogy Tisza helyett e’ Az országházban jobban rúg-kapál . Sőt, ha az ember fontolóra vette, Nyerünk vele, mert ha sokat zabál, úgy ám kaszálunk néki szénarendet — És nem emészt meg oly tömérdekre a tét. No Kincsem ! a nyakadba majd kerítesz Egy portefeuillet, aztán a gangokon Büszkén besétálsz, Székeset nyerítesz. Körülnézel a mamelukokon, Számukra néhány bonbont oda hintesz, Ráfújsz az ellenzékre, s ha zokon Találja venni , patkód agyba zúzza, És szent Péternek opponál a szuszsza !ügy lesz. De lassan. Van még egy hibája, Mely kétségekbe üldöz engemet: Hogy nem mén. Mindegy. Majd emanczipálja Majoros Pista a szép lónemet. És aztán útját semmi e! nem állja — Kincsem miniszter bármikor lehet: Esze van annyi, mint sok aspiránsnak, Sőt több, mint Péchynek (de csak Tamásnak.) Rogerius junior. BOLOND ISTÓK, OKT. 6. 1878.