Bolond Istók, 1879. (2. évfolyam, 2-52. szám)
1879-01-12 / 2. szám
Az akadémia vértanú-jelöltjei. Teljes számmal berukkoltak megint, se meg nem fogyva, se meg nem törve, fényes bizonyságául azon örvendetes körülménynek, hogy nagy Magyarországban még nem halt ki az árkádiai naivság az emberek kebléből. A Teleki-töviskoronának még csak tizennégy jelöltje van, de a karácsonyi kétszázaranyos kriszkindliért már tizennyolca dráma komolyodik. Ha van olyan, aki „Bizalmiatlan“ létére nem bízik magában, viszonzásul akad egy „Interview“, aki előre is kimondja, hogy „Győztem.“ Ezt bizonyosan Federineh Róbi interviewálta ki. „Az érdem jutalma“ szerényen megelégszik, ha az ő érdemét száz aranynyal jutalmazzák, ámde az „Ők v etlénkedők“ okvetlenül el fogják ütni a jutalmat. Az „Arany ország“ valószínűleg Magyarország lesz, mert itt évenként százával terem az arany, míg az „Arany próba“ azt akarja megpróbálni, ha vajjon nem arat . Les absents ont tort. |0|Etősi Sándor volt magyar íróról emlékeztetett meg egy fantaszta újságíró 1874-ben. s/| A néhai lantpengető negyed század előttiek hős halálának emlékét óhajtotta volna megóvó ünnepeltetni legalább is irodalmi intézeteink által. Nem érdemes ! felelték a modern irodalmi férfiak. Huszonöt éves lapot szerkesztett 11 éve egy élelmes szerkesztő. „Magyarnak vallja ő magát, mikor megszorul a pagát, a németnek meg azt mondja: a magyar az ő bolondja.“ És eljüvének a gründerek tollhuszárai, a bankár-consortiumok conventiósai, a magyarság ellen jó konczctal uszított önzetlen férfiak s a modern irodalmárok, és esznek, isznak, toasztokat mondanak, nagy áldomást csapnak, telegrammoznak az elvtárs tiszteletére, regényes, subvenezényes, élelmes hazafiak lyrai tömjént szeretnek. A KIRÁLY-ÖLÖK, a SzEGÉLY bolondok, kiknek a rajongfts Királlyok ellen fegyverét kifente, Ti Nobiling, Moucasi, Fassanente — Gondolva rátok elfog a busongás. Midőn a gyenge ördögi erővel Támad föl a kor összes rendje ellen, Hogy a hatalmast ő ragadja mellen, Aztán bitóra lépjen büszke fővel. — Óh, akkor iszonyú a kor hibája, És súlyos a betegség, melybe sinylik. És nem csuda, hogy a pokol kinyílik, S a földre összes bűnét kiokádja. Kezükbe vájjon melyik démon adta Gyekenna-tüzön edződött aczélját, Hogy a magasban kiszemelve czélját Fölkent király hullasson vért alatta? A démon ugyanaz, mely bőszszé tette Kilenczven éve Párisban Marátot, A szurtos képű undok népbarátot, — S vele a guillotinet fölépittette. A sorsnak milyen gúnya rejlik ebben! A terrorismus árnyai kisértnek. Az elmúlt század rémei visszatérnek: Fölbugyan a vér a begyógyult sebben. Híg milliók éheznek a kenyérre, És szórnak átkot a gaz hatalomra: Addig a státusércz molochi gyomra Folyvást szomjazik a vagyonra, vérre. Ti azt tartjátok: nincs esze a népnek: He van szivében sejtő titkos ösztön; — Vigyázzatok, nehogy tudatra jöjjön, Mert összezúz, kik most nyakára léptek! Szegény bolondok, kik halálba mentek, Nem érzitek lépcsőjén a bitónak, Hogy a hatalmat szolgáló bakónak Hurkot vető kezei hogy remegnek ? . . . JOGÉRIUS JUNIOR, hatná ő le ezt a bőséges arany termést ? A „Kedves vendégek“ szívesen láttatnak a papírkosárban, a „Csalhatatlan“ nem hiheti, hogy csalódni fog. Sokkal komolyabban viselik magukat a „komoly“ drámai „okvetlenkedők.“ Valóban elegáns társaság, csupa előkelő urak, czárok, szultánok, kardinálisok, királyok, hadvezérek, grófok, bárók, akik nem is sejtik, mennyire el fogják rajtuk verni a port, akármilyen nagy urak. „Boris czár“-nak nem fog ugyan ártani, mert a muszkát ütni mindig üdvös dolog, hanem mit keveredik ilyen akadémikus veszedelembe az a szegény „Zizim,“ mikor odahaza is elég akadémiát csinált a töröknek a muszka? Még csak „Fráter György“-öt figyelmeztetjük, hogy vigyázzon magára, mert Szász Károly tőle is megtalálja kérdeni, hogy van-e fia ? A pályamunkákat ajánló levelek kíséretében küldték be. Egynéhányat alkalmunk volt olvasni, íme, így szólnak: I. Tekintetes nagyságos főtitkár úr! Midőn „Beteg kisasszonyomat“ szerencsém van orvosi konzílium végett beküldeni, annak iránta esedezem, méltóztassék a konzuláczió eredményét a receptekkel együtt nekem megküldeni. Nevemet nem írom meg, hanem lakásom van Kutya Bagoson, a templomtól jobbra a hatodik ház, szemben a mészárossal, Flórián van a homlokára festve (nem a mészárosnak, hanem a házamnak.) II. Kedves barátom ! Nevemet nem írhatom meg, de ebből is láthatod, hogy per tu vagyunk. Ezt jó lesz, ha megsúgod a bírálóknak is. Pályamunkám az „Utolsó bosnyák király“; a gyengébb elméjű bírálóknak magyarázd meg, hogy ez alatt a bosnyák király alatt gr. Andrássy Gyulát értem, a ki bizonynyal megérdemelné, hogy bosnyák királylyá tegyék. III. Mélyen tisztelt uram! Becses figyelmébe ajánlom „Dávidomat“, és kérem a bíráló urakat, ne dobjanak rá követ. Ha valami mondanivalójuk lesz, megtalálhatnak mindennap déli 12—1 óra közt a váczi utczán. IV. Uram! Én vagyok a „Kevély“ szerzője. Nevemet nem szabad elárulnom, de utasításul legyen elég megjegyeznem, hogy kálvinista vagyok. Azt hiszem, ez elég jogezim a kétszáz aranyos koszorúra. BOLOND ISTÓK, JAN. 12. 1879.