Bolond Istók, 1881. (4. évfolyam, 1-51. szám)
1881-09-11 / 37. szám
BOLOND ISTÓK: Hallod-e te, Lendli kapitány ! (Éneklendő ad nótám ..Kőrösi»! HalLOD-E te, Lendli kapitány, No de Lendli kapitány, no de Lendli kapitány! Hát a nadrág gyógyul-e mán, No de gyógyul-e mán, no de gyógyul-e mán ? Jaj jaj jaj, átkozott porosz! úgy szaladtam, Majd meghaltam, Mégis kipofoz ! Hallod-e te, Lendli kapitány, No de Lendli kapitány, no de Hát a talpad gyógyul-e mán, No de gyógyul-e mán, no de gyógyul-e Jaj jaj jaj, fránya franczia ! úgy szaladtam, Majd meghaltam, Mégis megrakaapitány Ján ? Hallod-e te, Lendli kapitány, No de Lendli kapitány, no de Lendli kapitány! Hát az irha gyógyul-e mán, No de gyógyul-e mán, no de gyógyul-e mán ? Jaj jaj jaj, a rebell magyar! úgy szaladtam, Majd meghaltam, Mégis megnyakal! BOLOND ISTÓK. ’vX IMnittcluhah — UJ FOLYAM. SZATHMARY GYURI. Szinte jól esik a kebelnek, hogy oly sok eloláhosodott magyar közt végre egy elmagyarosodott oláhhal kedveskedhetünk ! Szathmáry Gyipfi ő, — jól megtessék nézni ! Szathmáry Gyuri, azaz Szathmáry Gyuri, akit Moliére, a jellem Vígjáték apja se bhtt volna jobban jellemezni, mint e mindent mondó névvel : S z a th m á r y Gyuri! Egyik ritka speciese ő a politikai oláhoknak, akik lehetnek születésre nézve tősgyökeres szittyák, de modoruknál, észjárásuknál fogva mindég kirí belőlük valami oláh. A kiken a frakk úgy áll mint a tüsző, a cylinder mint a bundabőrsipka, a lakkczipő pedig mint a bocskor. Szathmáry Gyuri is igyekezett civilizálódni és halad a korral; mindazonáltal a kor, melyben ő marad : a bocskor. Civilisationális hajlamainak legfényesebb jele, hogy állandóan a „Kispipába“ szokott járni. Ami másrészt kissé arisztokratikus hivalkodás is, tekintetbe véve, hogy ép úgy járhatna a „Hanu la mann!“-ba. És míg Hegedüs Sándor megírta az ezer emészthetlen vezérczikket, az alatt Szathmáry Gyuri megevett ezer sertésgerinczet. Kérdjük, melyik az okosabb ? Csakhogy ő szerényebb is volt Hegedűsnél, mert az ezer sertésgerincz jubileumát nem ünnepelte meg országosan. Sőt mondják, hogy sertésgerincz után, ha szóba hozták Hegedűs czikkeit, szegény Gyuri mint olyan ember, akinek kommencziójában van a „hion“-nál, hogy e vezérczikkeket elolvasni tartozik, aki tehát mind az ezer vezérczikket el is olvasta, (egyetlen és mutogatni való unikum !) mondjuk, szegény Gyuri így fakadt ki : -- Au ! Torkig vagyok velek! * * * Mert tudd megám, nyájas olvasó, hogy Szathmáry Gyuri A Hon “-nak munkatársa ! Ő is irta azt a híres újságot, amit Jókai nem szokott olvasni. Megosztoztak pedig a világuralmon ő és Hegedűs Sándor a képen, hogy míg Hegedűs Sándor kapja a belföldet, Magyarországot a kapcsolt részekkel és Ausztriát, addig Szathmáry Gyurié a külföld : az egész continens Afrikával, a két Amerikával, továbbá Ausztráliával, Zulu-Landdal és a Ferencz-József-földdel, valamint az ezután fölfedezendő földrészekkel. Lilltkíttit SEPT. 11. 1881.