Bolond Istók, 1885. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

1­ 2 AZ ÉGŐ ERDÉLY. A Balkán ég! mond a magyar s legott Bámulni megy a spektákulumot. De hogy az úri tempó meglegyen, Előbb pipára gyújt kényelmesen. Hol az aczél-kova ? de hát minek ? Ég az eresz saját fejünk felett. Gyújtsunk pipára, mig Erdély, a hon, Mig proximus ardet Ucalegon! A völgyekben, hol Petőfi lehullt, Visszaragyog véres emlékű múlt, S a bérczeken, melyek Bém ágyújának Dörgésitől reszketve hangozának, Hol Vasváry s a védtelen nép vére Omlott zsivány oláhok fejszéjére: Ismét kigyúl a csóva, — nem látjátok? — Melytől Enyed s Zalatna lángban állott! A bocskoros pópák ott bujtogatnak, Élén mezitlábos «honoratioroknak»; Ez a műveit, a római elem, Mely a magyarra, bár tisztelt legyen Az angol, frank, német világ előtt: Barbár nevet vad butasággal bőg; Dynamitot, Irredentát csinál, S kecskét, tinót ott lop, a hol talál. De te azért a pápaszemeiddel Csak pislogj sűrűn, jókedvű miniszter ! Ne láss te bajt, Erdély el nem bukott, Mig tenyétszhetsz benne mamelukot, Mamelukot, tehetlen s vén habár, Nem bántja mócz (pedig nem volna kár!) Mert mandátumát ha zsebre nyomá: Nem látja őt többé Erdély s oláh! Erdélyiül jól van gondoskodva, ha Marad mameluk-pepinéria. Legfeljebb mert a szemtelen «Tribuna» A lázadás tüzét veszettül fuja: Szagolni leküldöd Jekelfalust, De annak orra nem talál gyanúst, Pedig már végső mentsvár csak a székely, Küzködve elhagyottan a veszélylyel... Hejh, jó királyfi, a ki arra jársz, Az oláh medvét ejtsd el, úgy vadássz! Mert míg lobognak víg vadásztüzek : Egy ország borul lángba kerüled ! S jó Jókai mig itthon izzad nyögve, Hogy szép legyen Rezső királyfi könyve: «Osztrák-Magyar monarchia» bizony Nem lesz meg majd, csak a papiroson! Bolond Istók. 'ce-i/e/tct/zyif­f­ Q^baceélu c P3Italvilidficz. Ah! ma chére ! A mennyi princz itt Budapesten most tourt és retourt csinál! C’est vraiment entrü­ckend ! Kaum, hogy a walesi herczeg kitette lábát (nachdem Ez az utolsó nap — pour la bon bou­­che — meginterviewálta Bacca Laureát a dunaparti Westminsterben, a c­ita­­della ágyúinak oltalma alatt, hogy Petrarka soná­­táiból egy marinirozott stanczát elskót dudáljon) jött der interessante Iz­mail pasa, der exkedive Egyipton! Ah! Ha a walesi herczeg elragadta a félvilágot, ce vieux fáraoh meg fogja hóditni az egész Dianasnalt — hony soit qui mai y pense! — ich verstehe alatta, hogy a magyar Diánák, kik vagyunk en grand nombre, müssen mindenesetre szimpathi­­sb­en ezzel a charmant pasával, a ki elhozta a fiát is, hogy kontraszignáljon helyette, wenn’s dran kommt ! Az Eugenie gróftól meg fogom tudni, mennyi adóssága van ! Pauvre Eugenie, úgy ült ott az intendánsi logóban, mintha ő lett volna az egyiptomi finánczminiszter! Kár, hogy csak Ex! Ha még igazi király lenne, jó parthie volna. Je crois, hogy most a hitelezőinek nem küldhet zsinórt kamatok fejében. Egy redukált Dar­en-budgetért nem lenne érdemes a vízilovak közé menni! Krokodilkönyeket können wir auch hier fabrick­en ! Der Rudolf war auch hier.. . . bah ! ez a trónörökös örökké a könyveket bújja . . ! C’est ennoyant! Was ? Páh ! Tout à toi for ever ! Arabella. P. S. Zs­it külügyminiszterjelölt. Már most bizonyos, hogy a monarchia ganz­ernst — hóditó politikára készül! Csau ! Ara­ kii... jj, :uül.jj: Lii BOLOND I S T Ó K. október 18. Futtakóbi és Patakóbi. (Laibbardti dialóg im Revelver.) Pata. Te, Kóbi, azzal halottam, hogy te is elindultál a császártalálkozásba bele, a Kremsierbe a nyáron; de á la Nagy Károly most is kilökték t­iégedet ? Futta. Wie hájsssszt! kilüktek? az nem igaz: — csak be nem eresztettek!! Egy költőhöz. Verseid oh. kölyök, elhiheted, hogy változatosak, Mert benn’ lejti, szökő s lengedi váltakozik. Izsáknak. Nagyra te vagy zene­ismereteddel s nem tudod, Izsák: I Így örökölted, mert hisz nagyapád furulyáit! Art­us.

Next