Bolond Istók, 1885. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
.......................................................................................... BOLOND ISTÓK NOVEMBER 8. , KÉZCSÓKOLÓ MINISZTER. No dicsőült gróf Széchenyi István, Megvan, mit előre láttál tisztán! «Magyarország nem volt, de lesz» —jóslód. « Van!» szól kisöcséd s czappant kézcsókot. Most ha vetsz az égből ránk egy Blick-et, Mily gyönyör e látvány szemeidnek: Látnod egy új Széchenyit, mint tisztelt Kegyelmes kézcsókoló minisztert! Nem te vagy a legnagyobb magyar már, Széchenyi Pál téged im degradál. Nem te alkotod újjá nemzeted, Hisz te soha nem csókoltál kezet! Örömnap van, Tisza jubél napja, Mamelukok kézcsókját ma kapja. Van sok nagy hazafi, borravalós, Sőt miniszter is van kézcsókolós ! Csak most hisznek a magyar hűségnek. Mert mi az, mit őseink tevének? Hogy Theréziáért kardot vontak, S győzni, — de nem kézcsókra, rohantak ? Pedig királynő volt!.. Adtuk vérünk ? Most czivilizálva többet érünk! Kéznyalás telik, nem «Mohámur» Scythiának barbár párduczátul! Hát te Ránk, királyod hű szolgája? A miniszter jó hired levágja! Hallatlannak mondád, hogy magyar még Istenén kül másnak hajtsa térdét. Rázd le sírporod, szedd össze csontod, S láss, miről nem álmodál: kézcsókot. Még Judás se nyomta csókját kézre, S ez jön magyar lelkesség pecsétje. Már ne féljünk! Jól intézi sorsát Byzantinizmussal Magyarország. István trónját védjük kézcsókunkkal, Hol lakájosd: itt marad az udvar. S csókodért hálából téged tesznek Személyünk mögötti miniszternek, S hazád legnagyobb magyarnak tisztel, Oh te forduló Pál, kézcsókos miniszter! B. l.. éPdatyfiátty Sulalvináfiaz. Ma chére! Enfin alles ist aus! Bezárták a kiállítást, a hol anyiszor ausstelláltuk magunkat ! Vraiment mi voltunk a legjobb kiállítók. Mi magunkat állítottuk ki, tehát a legszebb article-t, wass mann denken kann! És csak a mi udvariatlan jurynk követhette el azt a sottiset, hogy bennünket kiállítási nagy éremmel nem auszeichnált. Holmi Machlup kapta a dokumentumot. Schmach Izrael, mint a Heródiásban judlirozzák ! Még ha hors concours állottunk volna! Mais croyez moi, se én, se papa nem engedtük nekik azt a hypothézt, hogy hors concours állanánk ! Vraiment, zum toll werden! Vagy azért, mert engem már jury-tagszámba vettek ? Ah! ma chére! Erről jut eszembe le pauvre baron Józsi, aki olyan fejben tudott lovat hajtani, mint l’autre pauvre comte Guidó, és élete utolsó annyeiban a költészetre adta magát és a bácskai kukoriczákban tengeri stanzákon ábrándozott egy kis trónörökösről. Leider, ábrándjai nem valósultak, und le pauvre Józsi ist auch ganz abgekommen. Le pauvre költő annyira megbolondult, hogy minden vagyonát az Akadémiának testálta! És most — aprés sa mort — van egy colossal proczess, ahová az advokátok proczessióval járnak. S a vége az lesz, hogy az Akadémia auswerselni fogja, hogy a hagyatékhoz neki legtöbb jogczime van ! Apropos! Láttad a Boricsot? Er ist hier! Talán mint trónkövetelő megy Bulgáriába. Ez hat 20.000.000 rubel subvenczion és egy orosz dame de coeur gewomen! Ge eher prince mint orosz leány szelídítő ist much more Batti, als der arme Battenberg! N’est ce pas ? Most legalább remélik a kaszinóban, hogy Oroszország quittolni fogja a Paskievics hadjárat hadi költségeit. Denk Dir! A göttliche Oust reklamálják! Le mari nyilatkozott, hogy újra szerelemre lobbant az imádandó diva iránt, de 100 forintért kész eloltani a tüzet! Vraiment! Ez egy új Díva Comoedia! «Szigligetien fogunk élni Szerelmünkben boldogok» Hahaha! J’espére, akadni fog a versenyre nem egy, de száz chasseur de Lion, aki a szép Magdolnát megváltja! Szigligetijén wachsen keine Palmen! Pali! tout a vous for ever Arabella. P. S. A «Kuss», amit applikált ce pauvre comte Paul, nem sikerült. A lapok lerántják. Enfin, mióta miniszter, már csak nyilvánosan csókolózik — aber wie ungschiekt! Azt hiszem már nem sokáig fog ülni a bakon! Ara. . .uni] uni um !li. m i lim ini .'i.JiLJi 11 u[i I. .in ,ji