Bolond Istók, 1887. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-20 / 8. szám
BOLOND ISTÓK. A VEREBEK TRAGÉDIÁJA. (Modern Aesop-mese.) Nagy ijedtség szállott a verébseregre, Olvasva a #B. s Pesti Hírlapot. — S megtudva, hogy a főváros bölcs tanácsa Fejükre milyen rút halált szabott. Repültek rögtön az Erzsébet térre, S lett olyan zúgás, lárma oda fent, Hogy azt gondolták : a Sándor-utczából Átköltözött talán a parlament. A legmagasb fa sudarára szállt egy Minden veréb közt legnagyobb veréb, Ki leglármásabb volt és legfalánkabb S különben is — «fő-fő minden egyéb». Harsány csiriplés, «halljuk» szó köszönte, Hogy elfoglalta az elnök helyét, S a hallgatóság (?) lelkes örömére Megkezdődött a megnyitó beszéd : «Tisztelt Gyűlés! Ím, köny ragyog szememben, (Pedig nem sírtam egész életemben) Hallottátok a vészt, a szörnyű bajt, Mit a tanács szegény fejünkre hajt. Nem elég, hogy, nem érdemelve bár, Gúnynevünkké lett: «szárnyas proletár», Nem elég, hogy védelmet nem nyerünk, A hideg télben majd megdermedünk , Nem elég, hogy sorsunk a megvetés: Éltünkre tör egy összeesküvés. Oh érzem már a fojtó kénszagot, Mit a tanács vesztünkre ránk szabott. Ámbár nyomorban, —ah, de élni jó, Legyen jelszónk: boszú, reakcziós Tudom, ti mind itt, tanultok sokat S olvastátok a classicusokat, Mig a régi, a dicső Róma állt, Költők sirattak egy verébhalált. Könynyel telék meg Catullus szeme, Hogy meghalt Lesbiának verebe, S ez egy verébhalál mily gyászt csinált S teremtett egy dicső elégiát. És most e barbár nép mit tesz velünk ? Kifüstölteti egész nemzetünk. A boszu sokat hőssé avatott. — Terjesszetek elő javaslatot!» Harsogó «Éljen» hangzott a beszédre. Sokan gratulálták a szónokot. (A lenn sétálók félve takartak be Minden bundát, és minden kalapot.) És jön javaslat, beszéd annyi, annyi, De egyezségre nem jutottak ők, Csak a boszu neméről vitatkoztak — Pedig közelgtek már a füstölők. S amint már ez úgy szokott történni A sok beszédnek vége az leve, Hogy nem tudott határozatra jutni Budának, Pestnek összes verebe. A lombtalan fát a szél megrebbenti S a hős hadat eztígy megrémité, Hogy minden véres boszuterv daczára Szétrepült a hány, annyi táj felé. Morál: Terveitek é s valóságba mi se ment. A verebek se bölcsebbek odafent, Mint a Sándor-utczai parlament. FEBRUÁR 20. MOCSÁRIULU Sicitir Munka után