Bolond Istók, 1887. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-20 / 8. szám
8 BOLOND ISTÓK , FEBRUÁR 20. a színházban. MÍMUSOK LÁZADÁSA. E. Kovácson effendi. (Köhig. Körülnéz. A mímusok suttognak és integetnek. Közben gyomorkorgás halszik.) Nagyságos úr ! hallgasd meg szózatom ... (Elakad. Szeme a sugólyukban marad, ahonnan sovány száj tátingat. Gá—á—zsit. . . gá—á -zsit . . .) Nagyságos úr! Beniczky: Beszélj effendi, dühre ingerelsz . . . E. Kovácson effendi. Szólok tehát, hallgasd meg óh, nagy úr! Békésen éltünk békés csarnokunkban Erdődeinknek csöndes nyomdokán. Torzsalkodást csak hírből ismerünk, A pártütést híréből sem — soha. Egy éve csak, hogy Ali Csoklassát (A kit Csókának gúnyol a tömeg) Nyakunkra küldé a felséges úr. Oh jaj! Azóta békés csarnokunkba Dzsinek költöztek, titkos pártütés, Nyomor, szegénység s minden földi rossz, Nagyságos úr! S ti többi nagy urak, Akik Budvárban éltek kényelemben És jóllakottan éltek . . óh . . . (Elakad. Hátralép.) Nagy úr! Egy szivvel itt a többiek nevében Füledbe dörgöm végső szózatom: Gázsit nagy úr, gázsit teremts nekünk ! Mímusok. Gázsit nagy úr! Ali Csoklassa. (Kétségbeesve körültánczolja a kegyelmes pasát.) Miből, miből, miből? Becsületes ember voltam — Beniczky. Elég! Ali Csoklassa (siránkozva.) Nagy nemzet-czélok — direktorság — nagy úr — Tizenöt évig — Mármaros-Sziget ... E. Kovácson effendi. Igen, igen, igen! (Bókor.) Kar. Igen, igen ! Tisza szultán. (Int. Kar elhallgat. Távoli zene. Muftik körülfüstölik a padisaht s egyszerre szétfutnak.) Kézcsókolásra mostan jöjjetek! Kar. (Vad rohanással előtör.) Beniczky. (Félre.) Nagy státusgondok terhe homlokunkon. Kézcsókolásra még hát nem megyünk. Allah veled most, óh felséges úr! Hűséges szolgád mint villám repül S lecsap, miként vigyorgó saskesely A sziklabérczek messze ormain. (Elrohan.) Tableaux. (Dervisek őrjöngő keringést kezdenek. Kar eszeveszetten szökdös. A háttérben feltűnik a nap.) Tiszaszultán. Mi perzsel úgy ? A nap ? Kar. Igen, igen! Tiszaszultán. Alávalók, a hold ez! Kar. Oh igen! . . . (Függöny le.) II. SZAKASZ. (Káposztvári theatrum. Mímusok, lekonyult orral komoran ülnek. Középen trónuson Ben Iczky pasa vörös talárban. Öt gyertya rémes fényt terjeszt. Háttérben akasztófák.) Ben Iczky. Előttem látlak, hitvány pártütők. S nem törlek össze, mint érdeműtek. Ti vakmerők! Mi átkos förtelem Bugati néktek ezt a pártütést? De jól van ím ! Békére hajlótok Én is tehát békességes vagyok. Álljon elé, ki szólni tud, hamar, S makogja ki a vélt sérelmeket, Hogy szante péde orvosolni tudjam. És vádolom Ali Csoklassa béget (A kit Csókának gúnyol a tömeg), Mert fellázítá mind a népeket S veszélybe rántá a theatrumot. Avagy ki járja díszes csarnokunkat? A publikum csufolkodik velünk S kaczagva nézi a repertoárt, Mely ócska szalmalommal van tele. Egy új darab sem volt féléve már, Csak régi rongyok mind. Uram, nagy úr! A gázsit — óh — Mímusok. Óh! . .. Kovácson effendi. Oh, két hónap óta Potyogtatva ha kapjuk, többnyire • Utalványokkal traktál itt a bég — Ha fázunk, hogy besütsünk tán velek. Ali Csoklassa (ordítva.) Nagy úr, nagy úr! Hallgass meg engem is. Fizettem volna — jó ember vagyok — a becsületes — de óhaj! nem lehet. Nyakamra ült a titkár Sandrovics, Az intendáns, a pénztáros, — nyakamra A jegyszedők, a kulissza-ránczigálók, És téptek, nyúztak, szívták véremet, — Nem mozdulhattam, hogy e truppnak én Ne lássam szembe mérges szálait, Miket nyakam körül hurkoltak össze. Csapd el, nagy úr e truppot, s eszkiözöm, A lázadásnak menten vége lesz S ha itt e nép a véremet kívánja: Utolsó cseppig én kiontom érte ! . . . Beniczky (gondolkozva.) Elcsapni — hah — A krasznai aga. Csapd el nagy úr, de most Előbb, — gázsit nekünk ! Éhes vagyok !!! Mímusok. (Felugrálnak s leborulnak a trónus elé. Dühös gyomorkorgás. E. Kordestin effendi két pakli kakas-gyufát puffogtat el. Karének.) Mária, Jézus szűz anyja, Kenyeregj érettünk . . . (Drámai költemény 3 szakaszban.) I. SZAKASZ. (A Ben-Budvári serail. Hajlongó muftik és kuncsorgó dervisek subventióért mormognak: Allah il Tiszalláh! Félhomály. Messziről Alizsi és Palya karénere hangzik. Ihlet leng.) Tiszaszultán. Hú.Alád-e már, derék pasám Ben Iczky, Mi lázadás ütött ki Káposztváron . Vas üstöket a kórász mímusok A nagy piaczra raktak sorba ki, S rivalgó hangon gázsit kérnek ők. Mély átkozott merészség! Mondd fiam, Derék pasám, e vakmerő dolog Nem lázitá fel véred cseppjeit? Ben Iczky. (Bősz dühvel hallgat. Fogcsikorgatás.) Tiszaszultán. Ah! értelek aranyszavú pasám, De szűnj meg — óh! Segítni a bajon Vitéz sereggel téged küldelek. Indulj legott, övezd fel kardodat, Pakolj kufferbe ötven ív papírt S mig benne tart, plakátokat ragassz, S ijeszd meg őket, hadd reszkessenek ! Vedd pártfogásba hű alattvalónkat, Csoklassa béget, kit elűztenek S Csókának tartva (szörnyű kínait Elmondanom talán felesleges ?) Egyenként tépik gyenge tollait!.. Eredj pasám, eredj ! Allah veled, Ben Iczky.