Bolond Istók, 1895. (18. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

A­­ JM TE OR­I TÁS. — Szavalja egy inventivis mameluk. — Mottó: Integer vitae, scelerisque — non púrosz. Tudjátok-e, mi az integritás? Ezt én tudom, mikép nem tudja más. Mert híven s buzgón ápolom, mióta Hetvenhez nálunk harmincz lett a quóta. Pedig mióta a hon atyja lettem, Sok nagy tusa viharzott el felettem, De annyi vész között — kérném alásson, — Ma is sértetlen az — integritásom! Integritás: az elvek tisztasága, Ne férjen hozzá semminő mocsok, Kezét a kalmár ne tehesse rája, Ne árulják el rút kalandorok. S integritás: saját becses személyem; Válság, bukás ne ingathassa meg, Hatalmi polczon soha baj ne érjen, Vészben, viharban bántatlan legyek ! Ím­ ez a zászló, melyre esküvöm, Országra szóló zajos esküvéssel! S van-é, vádolni ki gyáván merészel, Hogy folt esett zászlóm becsületén? Nem az vagyok-é, aki voltam régen, Ha hajason nem is, de kopaszon? Bajt’ kaptak-e valami dőreségen, Nem kormánypárti-e mandátumom? S az elvek ? . . . Sok fordult meg a kezemben, S esett-e csorba csak egyetlen­ egyen? Mind tiszta még és oly mocsoktalan, Ahogy találtam s átvevem magam. Hirdettem, hogy életbe lép egészen, De észrevéve, hogy «esélye» fogy: Fordítok rajta egyet nagy merészen, S inkább nem vittem keresztül sehogy. Dicsőn megmentem­ a veszélytől, aztán Féltékeny gonddal sorba fölakasztom Ama bihari szögre, amelyen Nem árthat nekik soha semmi sem! Nem is szög már az, de egész fogas. Megmentett elveim raktára az, Szentély, hol — bár Methuzsálem legyek — Egész múltam sértetlen díszeleg! Zászlómon most is sok nagy elv ragyog, S én őrzöm ébren, ah, résen vagyok! Vagy győznek, — attól függ: vezér ki lesz ? — Vagy szögre jutnak mind — a többihez. S éltévé, mindörökre — esküszöm! — Sértetlenül fityegnek a szögön! Már én ilyen vagyok, — kérném alásson. — Nem tűrök csorbát az integritáson!­­Brutus. Kom­bináczió. A horvát bán lesz a magyar miniszterelnök, Cseh Ervin pedig a horvát bán, így legalább a horvátok is bizonyosan csehül lesznek. A négy felső. A négy napig tartó koronatanács után négy napra uta­zott el a király és negyedikére várták vissza a budai várba, a mikorra t.légy államférfiút hivatott magához. Jörn­e­n- Héderváry gróf, Jidnfsy Dezső báró, Szlávy József és Széll Kálmán a négy felső, a kikből a király választani fog. Vájjon melyik lesz a tromf­? A bán vagy a bánfi ? — 1895. — Kölcsönös gratulácziók. Pantocsek : Generál gemeiner ! hű maradok hozzád a papramorgó legvégső csöppjéig! Tibiszkus: Flórián! a Szent Spiritusban egyek va­gyunk és maradunk ! Abbáziád. I. Heten voltak ők a hős vezérek, S megalkotók a szép magyar hazát ; Nyolczan vagytok, ah ti elvszegények, Alkothattok: Gesammtmonarchiát! II. Hét óriás alkotta táborod Szent függetlenség — régen-régen, óh! S most, szívesen hej, meg fullaszt ami Abbáziában a nyolcz piccolo. III. Heten voltak — a gonoszok régen, Abbazisták — egy gyet többen épen! -cs£f5*­- JANUÁR 6. BOLOND ISTÓK.

Next