Bolond Istók, 1907. (30. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
SZEPTEMBER 15 Turulmadár . . . Ősi Turulmadár végesvégig tekint A puszta síkságon: Magány, csönd a társam, némaság van velem, Lángol, lobog-e még a hazaszerelem ? Él e még a hála e sivár világon? Pusztaszeri síkon megrezzen, kitárul Turulmadár szárnya: Mintha a távolból tárogató szólna ? Mintha errefelé búcsujárás volna, S fölöttünk lebegne Árpád apánk árnya. Fénylő tekintettel az ős Turulmadár Szárnyrepesre néz szét: Nem nyerit harczi mén, hymnuszban zeng béke, Négy világtáj felől Árpád szent emléke Búcsút járni késztt honszerető népét. Látja Turulmadár, mintha fába kelne Fűnek, fának, kőnek: Kiolthatlan szikra mit szivökbe vetett, Ég, tűzlánggal lobog a hazaszeretet . . . Árpád emlékének hálát adni jőnek. Néz kutat a Turul s leereszti szárnyát, Mint a sebzett sirály : Országszerző Árpád, ezeréves álmod’ Kár volt megszakitnod, sírodból kiszállnod . . . Hol van örökösöd ? Hol a magyar király ? Kor-Hál. Mosolygó és Somolygó Mihályok töprengései. Mosolygó. Olvasta kend, sógor, milyen orczátlanul viselkedtek még most is Marosvásárhelyen a darabontok? Somolygó. Nem csoda, hiszen a legyek is akkor a legszemtelenebbek, ha a tél közeledik, mert vesztüket érzik. Mosolygó. Hallotta kend, sógor, hogy beoltották a minisztereket, mielőtt Bécsbe indultak volna alkudozni az osztrákkal? Somolygó. Aztán miért? Mosolygó. Hát csak azért, hogy alkudozás közben le ne vegye őket egy könnyen a lábukról az osztrák. *** Somolygó. Hát ahhoz mit szól kend, sógor, hogy Angolországból hozatnak szenet Budapestre? Mosolygó. Kénytelenek vele, ha az osztrák nem ereszti át a határon a porosz szenet. Somolygó. Aztán miért nem engedi át? Mosolygó. Talán mert reméli, hogy akkor majd mind megfagyunk a télen. Somolygó. Azt már nem hiszem, mert hát ha mi megfagyunk, akkor ők meg mind éhen halnak nélkülünk. BOLOND ISTÓK: Fővárosi ügyek. A Demokrata-körben harmincz fővárosi tisztviselő szervezkedő gyűlést tartott. Ezeknek az élén sem áll ám Kont. Mivelhogy ez nem «harmincz nemes». * ** A «Székesfővárosi Alkalmazottak Szövetsége» nem ismer klikkeket, így hát a klikkek sem hajlandók elismerni. * * * A főváros szenet is árusít, még pedig angolt, tehát az idén is az angol divat jut előtérbe. Kínrím-babula. (A hó-hajú hajadont és sóhaja dónt sirató ó-ballada. ) Sóhajt a dón : «Oh, hajadon, Bámulok szökő Hó hajadon!» Szól hajadon : «Oh, hajadon Fővel ezért mék .. . Óhaja, dón ?» Sóhajt a dón: «Óh, hajadon, Sóhajom, óhajom Hó hajadon !» «Óh, hallja, dón! ...» «Óh, hajadon, Felakasztom magamat — Hó hajadon!» A mama, Gyík-Sárkányné-Krokodilla. (Produkálja az anyósod.) — Hah, örvendezel már ismét, ugye ? Mert itt van az ősz, ismét kezdődik a kaszinóélet. No, pedig az idén abból nem eszel ! Hogy mért? Csak azért, mert a kaszinóélet teszi romlottakká a jó család- WIWEI apákat. — Az nem igaz? Hát mért ne volna igaz? Mikor a kaszinóban egy hölgynek adtál randevút, még pedig az apróhirdetés útján. És ez a hölgy én voltam. — Hallatlan vakmerőség, hogy valaki a saját anyósának adjon randevút egy kaszinóban! Azt a főnököd megbízásából tetted? Hát akkor mért nem jött a főnököd maga ? — Fontos ügyei voltak? Jó, legyen, majd megmosom a főnököd fejét is a felesége előtt, aki jóbarátnőm, de úgy, hogy tudom Istenem, nem köszöni meg veled együtt. Hát mi vagy te? házasságszerző, szerelmi postás és hivatalnok egy személyben ? — Na hát én csak annyit mondok, hogy ennek véget vess ! Mert azt a kis késit a nagy világnak, velem ne kukoricázzon senki !