Bolond Istók, 1908. (31. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-22 / 12. szám

MARCZIUS Jó üzlet. Számi jogász. Tátelében, védjél magodnak osz­tál­y­­sorsjedjet! Apa. Minek ez nekem? Számi. Mert minden második nyer. Apa. Nodjszere geschalt! Veszek magomnak mind­jár kettü­l, akkor csinálok biztosan treffert. Egységben az erő ! Életre való-e a nemzet, Mely oldott zsuppként szerte esik, ha vihart Lát hona égalján feljönni; dicső-e, ha ekkor Csak fele áll talpán, másika félre vonul ? + Csak az a nemzet erős és félt, mely összefogózik, így lesz nagyszemü láncz, mely soha el se szakad. Epilógus. Végre talán a labancz a kuruczczal összefonódik Egy ölelésbe, — elég bajt okozott a viszály. Tán egymásra talál az egy anya szülte ikervér S testvér közt ezután nem dúl a visszavonás. S az eltántorodott oda térdel az anyja elé s majd Uj fogadalmat tesz, esküre nyújtva kezét: «Elárultalak egykor, anyám, óh téged, a szentet ! Egy idegen zsoldban czifra ruhát viselek; S mig mint páva, kaczérkodtam, — te nyomorba kerültél, Mert egyedül a fivér gyenge vigyázni reád. Ah, de a portádon ne teremjen már meg a burján S most halavány arczod’ lássa pirulni fiad. Váradnak rongált falait, im’ anyánk, tatarozzák Megbékült fiad . . . vesd a jövőbe hited’!* Julius. BOLOND ISTÓK. Kurucz-labancz béke. Prológus. Vergődés csak az élete, nap-nap után csenevészebb, Szárnya szegett a turul, századok óta beteg. Felhők közt nem evez már, lent kínlódik a völgyben, Míg bénán czipeli sorsa kínos nyomorát. Óh, fejedelmi madár, múltad fényes kora eltűnt, Fenn szálltál azelőtt, — hol az a boldog idő! ? Csak dús asztala morzsáját juttatja neked most Az, a ki barbármód’ tördeli szárnyaidat. Aforizmák. Függetlenség szerzi a dús jövedelmet, a fényt meg, Rabnépnek csak a koncz jár ki, ha néha kerül. Hát váljon: rabnép a magyar, hogy annyira koldus, És a cseréptálján mért az a morzsa csupán? S mankón jár-e ? .. . Siralmas mert az előremenése . . . Óh, hajdanra repült, a szárnya emelte tovább ! + Mért hogy erőtlenségre ítélt bennünket az osztrák ? Mert gyengék ha vagyunk, meglapulunk szelíden. Ám­de ha sámsoni izmokat érzünk — véli, karunkban . Döntünk oszlopokat s forradalom elemünk.­­ Száz évben legalább háromszor igáz le a császár. Hej, pedig áll Buda még, s fénye mesébe való ! Megfordítva miért nincs, s mért rettegjen a nép csak? Hisz’ a bíbort, koronát néphegye osztja talán. + Emanczi Paula emanczipált feminista gondolatai. A színészegyesület közgyűlé­sén harczot hirdettek a mozik és kabarék ellen. Minek is az úgynevezett «komoly» művé­szet? Hiszen az egész világ bolond mozi és még bolondabb kabarét? ^ Barátnémmal a moziba, barátommal kabaretbe járok. Egyedül pedig — az orfeumba. * ** Mi az erkölcs? Erő ! Ilyen értelemben imponál nekem az erkölcs. *** Ádám született előbb, azután Éva. Tehát az asszony a hala­dás. A férfi a maradiság. A regény már nem szóra­koztat engem. Ha nagy ritkán kezembe kerül, csak a végét nézem meg. Mint a­hogy a napilapnak is előbb­­ a kishirdetéseit olvasom. A kishirdetések sem eléggé megfelelők a feministáknak. A múltkor egyik szerelmes kishirdetésemet a kiadóhivatal visszautasította. Bizonyosan valami öreg bácsi a kiadó­hivatal vezetője. Karthágóban a nők bajfonataikat használtatták föl kötélnek a vár védelmére, melyet a férfiak védtek. Ha Budavárát mi védenők, feministák, a férfiak bajuszát és szakállát vágatnék le. Mert kell, hogy mi legyünk — az urak. — Kérek hát tüzet.­ ­JT­­IV-» Váczi utcza 38. sz. Újonnan átalakítva. Uj billiárd asztalok. Minden vasárnapon „IVIOIN­CI KctVDíla” és Ünnepnapon katonazene hangversenyez. Katona Géza tulajdonos. 9

Next