Bolond Istók, 1915. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-20 / 25. szám
1 6 Stanczi néni a kioszkban. Az édes elégtétel jóleső érzetével köszöntelek benneteket, drága kicsikéim ! Mit szóltok, aranyoskáim, a vásárcsarnokokban megindult tisztogatáshoz ? Szerénytelenség nélkül mondhatom, enyém az oroszlánrész az eddig elért sikerekből. A múlt héten ugyanis fölháborodva a csarnokokban tapasztalt hallatlan uzsorán, fölmentem a városházára az élelmi ügyosztály vezetőjéhez, a ki szegről-végről atyámfia s pólyásgyerek korában az ölemben hordoztam. Mondok a tanácsnoknak : — Mondja, édes öcsém, alusznak maguk, vagy pedig süketek és vakok, hogy se nem látnak, se nem hallanak semmit azokból a vérlázító visszaélésekből, amik a vásárcsarnokokban történnek ? Hallatlan, hogy a főváros nem csak eltűri a szemérmetlen uzsorát, de nem reszel maga is az uzsorások közé állam. A városi bódékban is tizenöt fillért mennek kérni egy tojásért, amely közelebb áll a verébtojáshoz, mint a tyúkéhoz. Nem is tyúk tojhatja, hanem csak fiatal férezék első tojó kísérleteinek eredményei. — A galicziaiak drágították meg a piaczunkat, most már nem lehet többé lenyomni az árakat, — lamentált a tanácsnok. ■— Nem lehet? Ülnék én csak huszonnégy óráig a maga helyén, édes öcsém, egyszeriben vége lenne a drágaságnak ! — De hát mit tenne, Stanczi néni?— Mit ? Korbácsot vennék és mind kiűzném a csarnokokból az uzsorásokat. — Jaj, nem megy az olyan könnyen, ahogy maguk gondolják ! — Már hogyne menne, csak erélyesen sarkukra kell állaniok. — Épen azt nem tehetjük. — Miért nem? — Hm ! Mert akkor az érdekelt bizottsági tagok is a sarkukra állanának s a legközelebbi tisztujitáson kibuktatnának bennünket. Mondok : — Hát igy vagyunk? Innen fuj a szél? Noha maguknak, édes öcsém, nincsen hozzávaló bátorságuk, majd rendet csinálok én a saját szakállamra. Azzal ott hagytam a pipogya anyám asszonykatonát és elrohantam a nagy csarnokba. — Hogy adja a tojást, lelkem ? — szólítom meg az első elárusító hájtömeget. — Tán most bújt ki a tojásból, hogy még azt sem tudja, hogy tizenkét darab egy forint?! — volt a nyájas felelet. •— Mit beszél? Több, mint nyolcz krajczár darabja? — Ha nincs pénze, hát egyéb csalánt, azt ingyen szedhet az országúton. A tojás árát majd megadják a tisztességes polgárasszonyok, azoknak telik az állami tartásdijból. Mondok : — Hallja, fogja meg a nyelvét, mert pórul jár. Most is épen a városházáról jövök .. . — Hiszen sokat ért ott az óbégatása. A városi urak parancsára se tojnak a tyúkok olcsó tojást a koldus nagyságáknak, legfeljebb görbét... Tudjátok, drága tubiczáim, hogy annyi epém sincsen, mint egy ma született báránynak, hiszen ismertek , de már erre a kapitális inzultusra elöntött az epe s én is kihúztam hüvelyéből félelmetes fegyveremet és úgy elárasztottam a legválogatottabb titulusokkal, hogy szótlan kapkodott levegő után. Eközben földre rántottam két tele kosár tojását, a melynek két ölnyire folyt szét a leve, a harmadik kosárból pedig egyenkint szedtem ki a tojásokat és vágtam a fejéhez. Példámon csakhamar a többi kiuzsorázott vásárlók is vérszemet kaptak s pár percz nyílva egy ép tojás nem maradt a csarnokban, a kofák pedig hanyatt-homlok menekültek előlünk. Ennek láttára a többi elárusító úgy megijedt, hogy menten leszállította minden élelmiszer árát a felére. De míg itt trécselek, el is felejtettem, hogy egy kiló krumplit kell hazavinnem vacsorára, pedig mindjárt bezárják a csarnokot. Miliomszor csócsizlak mindnyájatokat, édes mindenségeim ! Pá ! Pá ! IUNLII—11. .111 ILI „HUJ nun nU.I. ______________BOLOND ISTÓK. JUNIUS 20. Megfutamodás. Vatki nincs, hát szegény muszka hősök Politúros kencze felé futnak. Az olaszok hátraloholásban Makarónikoty valókba jutnak. Mert hajha volt szövetséges, Mint vevős, szomjas, éhes. A muszkák a vörös ördögöket Színről színre látták, megismerték, Mert ezáz atyus édes fiacskáin Akárhányszor a port jól elverték, S dicsőítik élők holtak, Láttukra bár elloholtak. De az olasz, bár bedugta A határon fülét-orrát, Nem szagolta, nem hallotta A magyarok puskaporát. Megfutott, hátra se bukkant, Mert egy pezsgős palack pukkant. Bor-hál. Politikai aforizmák. Ha az ország veszedelemben forog, gondoskodjál elsősorban a te politikai érvényesülésedről. * Sorold magadat a szellemi arisztokraták közé, de azért alkalomadtán szövetkezzél a túlzó demokratákkal is. -CXíff»-