Bolond Istók, 1917. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

BOLOND ISTÓK. i [­i­­írTT­mnimnm nwmwmi mim rí nini rrmm­PTír Papucsfi Flórián hét eladóleányos apa a gombszögi kaszinóban. Szervusztok, drága pajtikák ! Mit szóltok, drága pajtikák, a szivarárak újabb emeléséhez? Engem már nem igen érdekel a dolog, mióta önként lemond­tam az anyjukom kívánságára a dohányzásról, mert hogy is nevezzem csak, megsárgítja a fehér függönyöket, a­mire a fele­ségem nagy súlyt fektet, még ha az, hogy is nevezzem csak, a környezet jogainak sérel­mével jár is. A finom portorikó, a­mit boldog legénykoromban szív­tam, ma már épen a duplájába kerül, mint mikor még én is kék karikákat fújtam belőle. De azért négyszem­közt elárulom nektek, drága pajtikák, hogy nem mond­tam én le végképen a dohányzásról, hiszen, hogy is nevez­zem csak, nincsenek mindenütt fehér függönyök az abla­kon. Például a hivatalban is dohányzom, jobban mondva pipázom, mert a pipa megtömése alatt megpihen az agy­velő, meg aztán a közmondás is azt tartja, hogy a mi tilos édes, hát akkor hogyne volna isteni élvezet csem­pészdohányt szívni, a­mi, hogy is nevezzem csak, duplán tilos, mert hát a tinénez elől is rejtegetni kell az embernek. — Látod, Flórián, — fordult hozzám ma reggel az anyjukom, a­ki végtelenül okos asszony, csakhogy nem tudja magát bele­képzelni egy férfi lelkivilágába, — látod, milyen okos dolog volt házasságod elején lemon­dani a dohányzásról ! Ezt is nekem köszönheted, más­különben mit csinálnál most, mikor nem lehet szivart meg czigarettát kapni s még ha lehetne is, miből fizet­néd meg ? — Hát a megspórolt szappan árából, a­mit a füg­gönyök mosására elprédálsz, — feleltem rá , de csak úgy magamban, mert a feleségem, hogy is nevezzem csak, olyan érzékenyen veszi, ha függönyeit leszórják, mint a pincsi kutya, ha a farkára lépnek. Nektek is olyan kevés hús kerül az asztalotokra, drága pajtikák? A háború előtt egy kiló húst hozatott az anyju­kom,­­ a­ki rendkívül takarékos asszony, csakhogy nem képes belátni, hogy a férfiaknak erőteljesebb táplálékra van szükségük, mint az asszonyoknak,­­ mivel azt is tízfelé vágták, hát nem sok jutott egyikünkre. De minél magasabbra emelkedtek a húsárak, annál kisebbek lettek a húsadagok. Mivel most már csak egy negyedkiló hús kerül tizünknek az asztalra, az az egy falat, a­mi nekem jut, épen csak arra jó, hogy is nevezzem csak, hogy gusz­tust csináljon az embernek s eszébe juttassa, milyen jó volna már egyszer újra jóllakni pecsenyével ! Mindenki jóllakott már a háborúval, mely napról-napra több bajt csinál, de én egyébbel is szeretnék már egy­szer jóllakni, nem csak háborúval ! Az egyik kis­lányom száz czigarettával szeretné név­napjára meglepni harcztéren levő udvarlóját. Az anyju­kom tehát, a­ki végtelen gyöngéd anya, hogy is nevezzem csak, a lelkemre kötötte ma reggel, hogy ha a föld alól is, kerítsek ma estére egy csoboz czigarettát. Úgy is tudom, hogy hiába venném nyakamba a várost, hát a hivatalszolgámmal vékony laskára vágattam a csempé­szett dohányomból s azzal töltettem meg az aranyszék­i hüvelyeket. Ha nem fog az ipsének ízleni, az már az ő baja. Nekem azonban, hogy is nevezzem csak, meg volt legalább az a hasznom belőle, hogy czigarettakeresés ürügye alatt ide jöhettem közzétek, drága pajtikák. De most már ideje lesz haza billegnem. No nem bánom, ossz hát még egyszer, drága pajtikám, hanem aztán megyek ! A diplomáczia őszintesége. Newyork. — Wilsonnak nem adunk diktátori hatalmat. Az ame­rikai nép nem czézári abszolutizmushoz szokott. Itt egy emberből nem csinálunk Istent, a­kit százmillió ember imádjon. (Ellenben diktátorrá teszik a trösztöket, a­melyek közül százmillió ember imádja az­­ aranyborjút.) ★ Paris: Éhezünk, szenvedünk, de szívesen meghalunk a hazáért. (Azaz hogy inkább meghalnak, csakhogy már ne szen­­ibb !)★ vedjenek tovább !) London. Horatiust pokoli módon értelmezi a német. Ha nem bírunk mi, angolok, a vízfelettiekkel győzelmet kivívni, majd kierőszakolják ők az alvilággal a tenger féltekén, az istentelen búvárhajókkal. Ez ellen tiltakozunk Isten, ember, világ és az egész mindenség nevében. (Tiltakozhatnak, de végül is­­ engednek az erőszaknak.) ★ Szentpétervár. Ha Európában nem győzünk is, Ázsiában folyton hala­dunk előre. (Azaz, ha Ázsiában nem győznek, Európában még kevésbé.) MÁRCZIUS 4.

Next