Bolond Istók, 1918. (41. évfolyam, 1-51. szám)
1918-08-11 / 32. szám
BOLOND ISTÓK Jó mindenös éneke Mindenös vagyok, azt láttya Minden ember, ki megiéz, Spitz Ödönné’ magánzóná’ Szógálok Váci út tíz . . . És azt tartja a naccságám, Oly ritka jó vagyok én, Mint mily ritka egy jó kalap jó barátnője fején .... huja-heje-heje-huja Huja-heje-hej Ritka egy remonyenális Cseléd vagyok hej! Fekelök rögge’ mányócka’ És nem lopom az időt, Tizenegyig kipuccolok két sőt három pár cipőt. Vonzalma szivemnek három, Egy füzér meg egy füzér Es egy fess huszárhoz is köt Egy szivbéli láncfüzér Huja-heje, heje-huja Huja-heje hej Mindér egy forma hűséggé’ Robog ez a melly! Margitszigeti idill Vértes Marcel Barna hajból van szép kontyom, Bogár szemem van kettő, Szép a hangom a gégámba S orcámon szép a szeplő . . . Ep ollan mint naccságámé Az alakom akurát Föl is veszek kimenőké' Tűle minden uj ruhát .... Huja-heje heje-huja Huja-heje háj, Udvarol is a Spitz nékem Az a csomó háj! Spitzné tuggya, hogy én tudom Mint csalja férfit, az ám Tíz forintot kapok tüle Merhogy befogom a szám . . . Tíz pengőt ad a naccsága Nyóc ötvenet meg az úr .... Másik nyócat a kisasszony ... Mert... hogy... hát... a. ..ezoba úr,... Huja-heje, heje-huja Huja-heje-hej, Végre ez egy megfelelő Tisztességes hely!