Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)

1860-06-04 / 1. szám

Először is szíves köszö­­netünket fejezzük fe laptársainknak azért, hogy „Bolond Miska“ prog­­rammját s bekövetkezendő születé­sét, egyikük sem említette meg. — Talán ezért van annyi prenume­­ránsunk. Mert tessék csak megvi­­gyázni, hogy nálunk azok a nagyon ajánlott vál­lalatok igen hasonlítanak az olyan híresztelt kis­asszonyokhoz, a­kik a bálokban rendesen legtöb­bet táncolnak, a­kiket mindenki ünnepel, dicsér, hanem senki­v­el nem vesz. * A lapok most mind azt köztik, hogy hol tartottak a legnagyobb magyarért requiemet. Nekünk erre nincs terünk, hanem azt majd felje­gyezzük , hogy hol nem tartottak. Minden ide vonatkozó tudósítást melegen megköszönünk, annál inkább, mert tudjuk, hogy az illetők majd nem fogják azt megköszönni. ♦A szomszéd lapok nem­régiben ír­ták azt, hogy már mi, a magyar írók annyira né­met műveltségűek vagyunk, miszerint még azt is, a­mit írunk, hát előbb szépen németül gondoljuk ki — annyira jól tudunk mi németül. Az ám, nem­régiben is egy írótársunk a „Steuermannt“ (kor­mányos) — adószedőnek fordította. „Deák Ferenc köztiszteletben“álló ha­zánkfia betegség által volt gátolva abban, hogy a bécsi Széchenyi requiemen megjelenjen. Hanem a jó kedélyű szójáték készítők azt az élcet csinálták ebből, hogy azért maradt itthon, mert a bécsi requi­­emre nem volt szabad elmenni a­­ deákok­nak. * A Széchenyi-téren a séták alkal­mával a „Rákócyt“ most úgy adják elő, hogy mi­kor az induló java jön, a zenekarból fehér, vörös és zöld bengál lángok törnek elő. Képzelhetni, hogy ilyenkor milyen szép csendesen viseljük mi magunkat. ♦A fővárosi vendéglőkben egy idő óta siket­némák járnak körül, s egy hatosért a siket­némák a-b-c-jét árulják. Korunkban, midőn a „hallgatni arany“ közmondás mindinkább érvény­re jut, csakugyan célszerű az embernek az ilyen néma a-b-c-ét komolyan megtanulni. *Egy t. kollégánk azt kérdezi, hogy mért írunk mi c-vel, mért nem cz-vel ? Hát a t. kolléga mért nem hord két inget? ugy­e, mert egy is elég. ♦Fővárosunkban a napokban ismét új vendéglő nyílt meg. Címe : „az snepimadárhoz.“ Ha divatban volna, hogy a lapok is festessenek maguknak valami címert, hát azokat legjobb volna úgy címezni, hogy: — az kacsához. *Egy német lap helybeli levelezője na­gyon kényelmetlennek találja a magyar ruhát. Ké­nyelmetlen lesz az, kivált a csizmatisztítóknak, mert most már a szárat is szépen ki kell „lubickolni.“ * Valamelyik lapban közelebb azt lehe­tett olvasni, hogy X. színész, vidéken é­l­ő testvé­rének halála miatt szabadságot kapott két hétre. ♦Lakik itt Pesten két fiatal tanuló, a­kiket az előtt mindig együtt lehetett látni. Való­ságos Castor és Pollux voltak. Egy idő óta azon­ban csak egyesen lehet őket látni. Mindenki azt gondolja, hogy összevesztek. Pedig hát most is a legjobb barátok, hanem egyik se bírt a maga szá­mára magyar ruhát csináltatni, s aztán összetett pénzeikből ketten vettek egyet s már most mikor az egyik kimegy sétálni, a másik otthon gondolko­zik a világ múlandóságáról. * Szegeden a szerb pap is tartott requi­emet Széchenyiért s az ünnepen magyarul szó­nokolt. Na lesz ezért megint nekünk az allgemei­­nékban, a kiknek soha sem tehetünk eleget. Mert ezelőtt azért leckéztek, hogy mindig gyűlölködünk, most meg az nem tetszik nekik, hogy nagyon is szeretjük egymást. * Vendéglőink átmagyarított étlapján egy porció „gazember“t is árulnak, így van átma­­gyarosítva a „spicbub,“ melyet borba szoktak már­­togatni. E „gazemberek“ darabja 5 új ki. Az élet­ben még is többet adnak érettük, pedig nem is őket mártják, hanem ők mártják el a kit lehet. * Kolosvárott nem rég egy Gyújtó ne­vű műkedvelő lépett föl. A lapok annyira dicsér­ték, mintha nem is Gy­ujtó, hanem legalább is e gy­űj­tő lenne. * Örvendetes állapot. Egy előkelő német újságban közelebb ezt lehetett olvasni: „Vá­rosunk jelenleg a legörvendetesebb tekin­tetet nyújtja; vendéglőink és fürdőink tele vannak szerencsétlen betegekkel, s más ide­genekkel. * Brüsszelben most egy olyan társulat alakult, mely abban találja mulatságát, hogy minél képtelenebb híreket és hirlapi kacsákat hozzon forgalomba. Ezzel a mulatsággal másfél évtized előtt nálunk is sokan foglalkoztak s egyszer egy vidéki levelet küldtek be a szegény „Nemzeti új­ságnak, hogy Kalocsa városa borzasztó lángoknak lön martalékává, elégett az érseki palota s magá­nak az ősz érseknek is csak komornyikja hátán sikerült kimenekülni. Persze a szegény „Nemzeti“ adta ki nyakra-főre a „megdöbbentő“ levelet, jó na­­y betűkkel, elől a lap homlokán. Pedig egy szó sem volt igaz az egészből; annyi tűz sem volt Ka­locsán, a mennyi a mi drámai színészeinkben. ♦A napokban egy levelet kaptunk, melynek a címe igy volt írva: t. c. B o l o n d M i­­h á l­y urnak. 8 Műverseny Európában. N a p o Leo ur, híres hegedű virtuóz, Eu­rópa termében közelebb nagy hangversenyt akar rendezni, több más előkelő művészek közreműkö­désével. Lehetlen, hogy az érdekes programum köz­zétételétől magunkat megtartóztassuk. 1) A­n­n­e­x­i­o-v­a­r­i­á­t­i­o, szerzett é­s elő­adja N­a­p­ó Leo úr, nagy zenekarkisérettel. 2) „Nápolyi éj,“ Chopintől, négy kézre játszák Viktor E. és Cavo­ur. 3) „Kicsiny vagyok én, Majd megnövök én“ — népdal, énekli Dánia kisasszony, vonó hangszeren ki­séri N­a­p­ó Leo ur. 4) „Nagy Ábránd,“ több változat­tal, fuvolán játsza L­á­m­o­r­lesére k. a., ki a közönség iránti tiszteletből minden szakasznál új ruhában jelenik meg. 5) „A harcban a csatában együtt fogunk harcolni,a kettős Belizárból. Dobkisérettel előadja V­i­k­t­o­r E­­ur és a hangversenyző. 6) „Tudom mit teszek, Nőül kit veszek“ —népdal,gor­donkán előadja Mestro Pál, jeles angol művész, ki a vastag húrokon különösen jól tud játszani. 7) Nagy keringő, táncolják többen, a zenét készíti N­a­p­ó L­e­o úr. 8) „Már én nem tudom, mit csináljak“ — népdal, énekli T­u­r­c­i­a k. a. — repetir-hangsze­­ren kiséri Gores Akoff úr. 9) „Béke,“ nagy paródia a „jövő zenéjé­hez.“ Előadják igen számosan, sokféle hangszeren, melyek közt a bom­bar­do igen nagy szerepet fog játszani. A közbe eső részeket Thou Vénét­ur fel­olvasásai töltik be. A hangszerek hangolását Laguerona Séreur szíveskedett elvállalni. Bemeneti díj nincsen, miután bizonyosan lesz valaki, a­ki ennek a hangversenynek­­ az árát megadja. Hogyan nevezi az a sok lap Garibaldit? Nápolyi lapok egyszerűen csak az „e­m­b­e­­riség szörnyének“ nevezik, a florenci lapok pedig „Itália szabadítójának“ mondják; a római lapok „sátánnak“ hivják, egy turini lap pedig „G­abriel angyalnak“ nevezi, ki az ő alakjában Nápolyban szállott le ; a münche­ni paplap „Banditának“ mondja, a­kit az is­ten büntetése majd utol ér, egy milánói lap pedig Olaszhon „g­e­n­i­u­s­á­nak“ hivja; bécsi lapokban „r­eb­e 11 par p­r­o­f­e­s­s­io­n,“ angol lapokban az „emberiség hőse,“ a ,Leipziger Zeitungban­ „tengeri rabló,“ egy hamburgi lapban „bátor tábornok,“ a Kreizzeitungban „kalandor,“ a bolognei újságban „v­e­z­é­r­i l­á­n­g­é­s­z,“ a kas­­seti lapban „sakál és tigris,“ a ,Movimento-­­ban „a tavasz fecskéje“ stb. stb. Ez aztán különös. Hát mi az a különös ? Az, hogy mindig Tö­rökországot nevezik aféle hideglelős „beteg ember­nek,“ s a C­h­i­n­á­t mégis Angol- és Franciaország akarja­­ bevenni. Tíj kiadás! SBV legközelebb meg fog jelenni ilyen címü könyv. Hogyan kell évenként 17000 ft adósságot csinálni, több operai tag közreműködésével kiadja egy szín­házi bizottmány. Tavalyi ily címü vállalatunk egészen elfogy­ván, az idénre új, bővített kiadást rendeztünk, mire a közönség figyelmét ezennel fölhívjuk. Ebbéli vállalatunk oly szép sikernek örvend, hogy reményünk van ezt rendes, évi folyó­­irattá alakíthatni. Bővebben a legközelebbi alk­alommal. Állandó alkalmazást nyerhet egy szemorvos az „Augsburger All­gemeine“ szerkesztőségénél. Kik a rövidlátás és hályogon kívül a szemnek egyátalábani hiányát is gyógyítani képesek, előnyben fognak részesülni. Óvás. Némely nápolyi lapok azon rágalmat terjesz­tik el rólam, mintha én jelenleg Nápolyban, külö­nösen pedig Siciliában laknám, ezennel kénytelen vagyok kinylatkoztatni, hogy ebből egy szó sem igaz, minek bővebb kiderítése végett mindenkivel tudatom, hogy feleségemnél, s illetőleg élettársam­mal, született Constitutio kisasszonynyal, Angliá­ban van szerencsém tartózkodni. London, regens-street. Nyugalom, s.k. Kérelem. Múlt szerdán, nehogy a moly egye meg, egyik antikabb frakkomat kiporoltattam; inasom a fo­lyosóra tette ki szellőzni, s elment szivarért; jött ez alatt valami derék ember s frakkomat elvitte. Ké­rem a becsületes eltulajdonitót, hogy miután jövő csütörtökön még vagy három darab ilyen öltözetet akarok kiporoltatni, legyen olyan szives, jelenjen meg s vigye el a többit is, mert sehogy sem tudok tőlük megszabadulni. B. Mihály, (Szerb utca, 5. sz. a.) VNN­yila­tkozat. Többfelé el van terjedve az a hír, hogy én az „Új Idő“ dolgozótársa vagyok; ez nem igaz, hanem az igaz, hogy még 21"T" teljes számú példányokkal szolgálhat a Bolond Miska. Talányok Majd adunk mi képes talányokat is, ha­nem addig is itt vannak ezek a képtelenek. Kicsoda az, a­ki egy forintot fizet azért, hogy egy húszast kapjon ? — Melyik a nemzeti színháznak a legtalp­­raesőbb darabja? Miben jár a francia politika ? Hol uralkodik az a szertartás, hogy a halot­takat fütyülve temetik el ? Mi legtartósabb a világon ? Miért lett Somogyi Károly a tudós társaság filosófiai osztályának tagja? A megfejtéseket szíveskedjék mindenki — magánál tartani s jövő számunk megjelenése után a mienkkel összehasonlítani. Aki kitalálta, jutalmul 30 darab — előfizetőt gyűjthet a „Bolond Miskára.“ Szerkesztői üzenetek. A „Szórakozott“ nem rész, hanem micsoda ez ahoz képest, hogy nekünk van egy barátunk, a ki egy­szer mikor délután haza ment, a pamlagra akart fe­­künni, a kaputját pedig a szegre akasztani s aztán csupa szórakozásból, a kaputját fektette a pamlagra, a szegre pedig magát akasztotta föl. — Az „ángyom­­asszony“ Br-től bérmentetlenül jött, nincs ott stempli önöknél ? no itt nálunk van elég T­V-ra. Aztán dol­gozzatok ám nekem. Különben semmi bajom, csak az, hogy Kakas Mártonnal nem merek beszélni, ő meg én tőlem fél, mind a ketten pedig attól félünk, hogy va­lamelyikünk valami jó anekdotát talál elmondani, a másik meg hamarjában kiadja. — A „sok ember“ át­dolgozva elmegy. — Sz-re, Bolond Miska, Zöld Ördög, meg X, meg Y , hogy hát melyik vagyok én ? hiszen ha én ezt tudnám ! — egyébiránt most többen is van­nak a világon, a­kik nem tudják, hogy hányadán vannak. A versed nagyon rosz, ilyeneket én is tudok írni.— A­kik 30 előfizetőt gyűjtöttek, illető szobraikat meg fogják kapni. Csak egy kis várakozás, minden meg lesz a Szabadszállásra. A lap megy, az adomák közt van egy pár jó , működésére nézve most már láthatja ön némileg lapunk irányát.

Next