Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)

1860-09-16 / 16. szám

* Mikor írják a lapok azt, hogy „H—r,“ és mikor írják azt, hogy : „Hölgyfutár.“ Mindjárt megmondjuk. Mikor valami hirt vesznek ki abból a mi másik lapunkból, akkor csak úgy teszik ki, hogy : Írja a „H—r,“ hanem ha aztán az a hir történetesen nem valósul, a helyreigazításkor mindenki lelkiismeretesen és egészen kiírja, hogy az bizony a „Hölgyfutár“ban volt. * Rómában egy vak koldus közelebb házat vett magának 30,000 forinton. — Berlinben pedig egy jeles drámaköltő a szó teljes értelmében éhen halt. *A Kreuzzeitung indignátióval közli, hogy a lazarónik Garibaldi arcképét körül virágozzák, sőt gyertyákat is gyújtanak mellette és úgy imádják. Ennyire elromlottak a hű lazaróink . Úgy van most Lamoridére Viktor Emánuellel, mint az egyszeri ember, akit hosszú perlekedés után a szomszédja így szólított meg: hallja Kend atyafi, már most elég volt, most vagy kend megy ki innen, vagy ... vagy én maradok idebent. * Bolond Miska is szeretne most aféle nápolyi generális lenni, annyiban t. i. hogy jól megrakják, ne nem am úgy, hanem amúgy, t. i. előfizetőkkel. Az új előfizetési ívek mai számunkhoz csatolvák — szétküldjük a legnagyobb reménységgel. ( Hallatlan olcsóság! végképeni eladás utján. (Ausverkauf!) Alálirt rögtöni elutazás miatt következő izletcikkeit tetemesen leszállított, a gyári árnál is csekélyebb vételdijon ezennel áruba bocsátja. 1) Több karperec és lábperec vasból: sign* Sparafucile műhelyéből. 2) Több vizi puska; használhatók mindenféle tüzeskedés és heveskedés ellen. 3) Néhány rizma alkotmánypapiros, melynek az a különös tulajdonsága van, hogy a betűket eleinte igen vastagon tünteti fel, de idővel aztán mindig soványabbak lesznek t. i. a betűk, míg végre egészen elenyésznek. 4) Több finom szájkosár, különösen a szerkesztők számára. 5) „A titok tudásának átalános művészete“ vagyis egy könyv, mely azt tanítja, hogy miként kell a családi vagy baráti bizalmat az „üzlet“ érdekében ügyesen megorzani. 6) Egy különös kézi mű, melynek egyik végén legyező, a másik végén szurony van; sokféleképen s igen célirányosan használható eszköz. 7) Egy nagy prés, mely mindent sajtol, csak eszméket nem. Megelégedés. Talány. Augsburgiád. — Én nem tudom, mért van annyi megelégdetlen ember, mikor olyan szép ez az élet, hogy . . . "Tessék kitalálni , hogy ugyan kié ez a koszorú ? Szapperlót! megint kitiltották az ligememnet a három magyar kaszinóból; már most mit írjak róluk, amin boszankodnak ; azt-e, hogy Pesten a magas kőlapokat barbár módra keveregetik ? azt-e, hogy a horvátokkal megint összevesztek ? vagy egy ünnepelt magyar férfiút gúnyoljak-e ki ?! — Szapperlót! meg teszem mind a hármat. 63 Macskaházy levele fiához. Fájától nem messze esett kedves almám, azaz fiam! Vettem leveledet, melyben újólag sürgetőleg kéred a havi gázsit. Majd biz én azért küldöm neked a szép bankókat, hogy azokat tüntetéseken s filingeri agyafúrtságokon költsd el. Szegény bankók már azon gondolatnál is elpirulnak, hogy a Bankók kezébe juthatnak! Pénzt tehát nem küldök, hanem e soraim mellé zárom minden kincsnél drágább atyai tanácsaimat : Tanulj mindenekelőtt, úgy lesz belőled ember. Légy mathematicus : így mindent számításból fogsz tenni. Légy gymnasticus, s bárhová dobjon sorsod, sohasem veszíted el az egyensúlyt. Légy balletmester, hogy úgy tánczolj, ahogy hegedülnek. Légy geometrikus, hogy hátadat kellőleg meggörbíthessed. Ezenkívül tanulj az állatoktól is, s pedig a szamártól a türelmet, hogy minden terhet reád rakhassanak, s a birkától, hogy miként hagyd magad nyiratni. Különben vagyok név szerint, de nem szabad akaratomból — atyád Macskaházy János. Milyen jó a szerénység Én olvastam az adókatekizmust, tudom én, mi egy jó polgárnak a kötelessége, hogy még a betört ablakot sem legális dolog addig megcsináltatni, míg az ember az ő illendő adóját meg nem fizette. Az is az első polgári kötelességek közé tartozik, hogy mikor rákerül a sor, mondja meg az ember nyíltan, őszintén, hogy miféle állásban van, s emberi fösvénységből el ne tagadjon belőle egy betűt sem, mert máskép örök kárhozatra jut. Mondom, hogy én mindezt igen jól tudom. 8) Feneketlen láda, melybe több millió arany belefér, toló kerekekkel s átalában oly állapotban, hogy nagyon könnyen hajóra lehet vinni. Aki többféle cikket vásárol, kedvezményül és ráadásul több bombadarabot, spanyolcsizma-szeget, spionlisztát s más apróságokat fog kapni. Cikkeim valódiságáért jót állok, s ezért úgyhiszem, hogy a régi ismert firma is kereskedik. Különösen figyelmeztetjük hesszenkasszeli és khinai ügytársainkat, hogy a bevásárlásokra ezen kedvező alkalmat el ne mulaszszák. A „Vezúvhoz“ címzett kereskedés nevében Bombáska. Nem is azért, hogy én legelső polgári kötelességem teljesítése alól magamat elvonjam, hanem miután az a szerkesztői állapot olyan nagyon bizonytalan, én ezelőtt három esztendővel úgy diktáltattam be magamat a városházánál, hogy: iró — író — olasz is a Schreiber — felelt a derék tollvivő, s engemet lefordított „irnok“-nak. Több szerkesztőtársam is volt ott, akik sértve a „schreiber“ kifejezés által, bediktáltatták magukat fő-főszerkesztőknek, s jön is belőlük a fordításban „hauptredacteur.“ Mikor kiértünk, rettenetesen nevették rajtam a „schreibest. Hanem később én nevettem, mert a „Hauptredakteur“-ök fizetnek azóta minden évben 20— 25 frtot, én pedig mint „Schreiber“ fizetek valami két frtot, meg négy hatost. Nagyon megijedtem a múltkor, mikor a „P. Hírnök “ben azt olvastam, hogy a városháznál ezután magyarul mennek a dolgok. A legközelebbi bevallás után nem leszek többé „Schreiber.“ A rendőr mint bíráló. A tavaszszal történt, hogy G. Vilmos fiatal írónknál valami politikai gyanúból a rendőrség házkutatást rendezett. A biztos megjelenik, s lelkiismeretesen meg hány vet minden könyvet, mindem darabka papírt. Végre előveszi G. roppant halmaz novellakéziratát, s elkezdi azt iszonyú türelemmel olvasni a szerző jelenlétében. G. édesen mosolygott, mert mindig örömöt okoz az írónak, ha munkáit olvassák. A fegyveres rendőrszolgák egyike azonban megunván a hosszas várakozást, oda fordul a biztoshoz, s illendően megszólítja : — Ne olvassa kérem azt az irka-firkát, hisz úgy sincs abban semmi! Ez a kritika aztán már csakugyan dühbe hozta a fiatal írót. — Hogy mondhat olyat? hát olvasta? De én meg azt mondom, hogy ebben az irományban sok van, csak meg kell érteni! — Úgy ? — jegyzé meg a biztos, feltolva pápaszemét. — Akkor csak tessék velünk sétálni! Szerkesztői üzenetek. „Az ingó jószág“ nagyon csiklandós. A mellette levő apróságok közt több jó van. Kérjük ön szíves közreműködését. — Garabonciásnak. A harmadik költemény naptárunkban fog megjelenni. — Poloska. Nem jó ez versben sem.