Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1861-01-06 / 1. szám

1-sö szám. Pest. Január 6. I§6I II. évfolyam. HETI NAPTAR Hétfő, jan. 7. A szónoklatok megkezdődnek ; némely em­ber nem elégszik meg egy baklövéssel, hanem mikor csititják, még rádupláz. Kedd, jan. 8. Stuttgartban egy 24 éves ősz embert— mint ritkaságot — mutogatnak. Nálunk 12 év alatt is mennyien megőszültek. Szerda, jan. 9. A régi hivatalnokokkal sokat vesztenek a borbélyok, mert a külföldi hivatalnokok nagyon használták őket; nem igen tudták magukat bo­rotválni ; másokat tudtak. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 10. A jardindes plantesban egy sas huszonnégy sas fiút keltett ki a múlt héten. Hanem mi ez ahoz képest, hogy a magyar lapirodalom hetenként száz ezernél töhb sasfiut kelt ki, a mit franciául „stempli“nek hinak. Péntek, jan. 11. Semmi se jó mi fél; a f é 1 k e n y é r , ha a legjobb lisztből van is, kiszárad, s nem lehet jó izüen bele harapni. Szombat, jan. 12. Jobb kö ökben vitatkozás támad, hogy a megyegyülésekre lehet é a képviselőknek kardot venni — waffenpasz nélkül ? ! Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij januártól december végéig 6 ft. Januártól Junius végéig 3 ft. — Az előfizetés és minden reclamátió Emich Gusztáv kiadóhivatalába (Barátok-tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Lövész-utcza 10. sz.) küldendők. Jámbor uj évi kivánatok. Bolond Miskától. Januárus, farsang hava, Kezdődjenek el a nóták, Mi hallgassuk s énekeljük: Jó az isten, majd csak jót ád. Hanem a mi azt illeti, Farsang hava február is, Ha már meg lesznek a nóták, Kezdődjék el majd a tánc is. A március hozza haza Mind az elment madarakat, Hozzon gólyát, vándor fecskét, S zugó búgó nagy dar vak at. Szelíd legyen az április, Hadd járják a vizet, tavat, Csónakokkal, ladikokkal S hálózzák körül a halat.. Május hava jó kedv hava, Uj életé völgyön hegyen, Piros pünkösd hónapja is, Hát azért szép piros legyen. Júniusban s júliusban A gyümölcsök megérjenek; S mivel melegnek kell lenni, Hát legyen igazán meleg. Fejezze be augusztus Julius a mit megkezdett, S adjon erőt nekünk isten Elcsépelni a keresztet. Szeptember jó száraz legyen No mert nem is kell arra más, Hogy annál gyorsabban menjen Mindenféle takarodás. Oktober is legyen vig, jó, Hegyeken és hegyek alatt. Forrjon, forrjon, forrjon a — bor, S a tarackok durrogjanak. És november tiszta legyen, De hogy ha hoz még is ködöt: Erős legyen, hogy csípje meg Az itt ott elmaradt tököt. Es találja december hó A disznókat leforrázva, Adj’ isten, hogy tort üljenek Akkor minden magyar házba. A kinek nincs mája. (Elmeséli a honvédéletből: Bolond Miska.) Már sokszor disputáltam orvos bará­taimmal arról, hogy vannak az emberi szerve­zetben aféle zuschlágok is, a mik nélkül bátran megélhet a halandó. Soha sem hitték; én meg mindig elbeszéltem a következő esetet, mely ha nem is valami nagyon humorisztikus, ha­nem mindenesetre elég regényes arra, hogy a nagy közönséget is érdekelje. Ha Dumas papa mondaná el, nem hinné senki, hanem én nekem rqajd csak elhiszik, főkép ha hozzá teszem, hogy én ezt az egész históriát tudományos szempontból s különösen annak kimutatására irom le, hogy az emberi belső szervezetben az a nehézkes májdarab ép oly felesleges valami, mint a külső életben a finánc, vagy a zsandár; a nélkül bizony bátran megélhet az ember. 1849 nyarát egy alvidéki táborban töl­töttük ; nem mint szerkesztő mondom én ezt a többesszámban, mert hát bizony nagyon sokan töltöttük azt ott s a többek közt egy rokonom is ott tölté, a kinek a neve abban különbözik Hz enyimtől, hogy előbb van benne a k, s az­tán jön az s, az enyimben pedig előbb van az s, s aztán jön a k. Vagyok én M i s k a, az pe­dig Miksa. Már harminc nap nem ettünk egyebet > 'ulyáshusnál. Harmincegyedik nap előáll egy oikos fiú s azt mondja, hogy ki nem állhatja ezi. az egyformaságot, majd főz ő mára vala­mit. Főzött is az istenadta, hanem mikor enni kellett, megint csak gulyáshus jött ki belőle, így főzött a harminckettedik és a negyven­kettedik is. — Te Miska, mondja nekem egy nap Miksa — nagyon szeretnék én pulykapecse­nyét enni. — Én is. — Tudod mit? — No. — Nem igen lesz ütközet egy pár hétig, kérjünk szabadságot és menjünk haza. — Nem bánom. Másnap megindultunk szépen, a magunk alkalmatosságával, jó két sárga lovon s egy bunyevácz kocsissal, a ki valaha az apámnál béres volt s most ugyancsak megakarta mu­tatni, hogy ért ám ő a lovakhoz is. Este otthon voltunk s ettük a pulykape­csenyét, hozták nagy tálakban, jó fejes salátá­val. Hoztak volna — ha kérünk — talán griff1 madarat is. Miksa harmadnapra nagyon megunhatta a pulykapecsenyét, mert egyszer csak előállt, hogy ő visszamegy a táborba, nem kell neki ez a nagyon békességes élet. Vissza is ment, én pedig otthon marad­tam, a minél valóban okosabbat nem tettem még ebben az életben. A bunyevácz kocsis, a ki elvitte, ne­gyednapra visszajött, hanem gyalog s a kiállt félelmektől eltorzult képpel. — Hát az urad hol van ? — hát a lovak hova lettek ? — Minden oda van ! — feleié a jámbor kocsis s előadta a megtörtént szerencsétlen­séget, a mint itt következik. Mig mi oda haza a pulykapecsenyét et­tük, a tábor állást változtatott, s igy történt, hogy Miksa bizony az ellenség közé talált hajtatni; a tábor elején valami fegyelmezet­len csapatok lehettek, ezek csakhamar köríil- vevék, elszedték a kocsiját, lovát; a kocsist, a ki tudott nyelvükön beszélni, útnak ereszték, Miksát pedig kiállították tiz lépésre s bele lőttek vagy tizenketten. Nem volt okunk a kocsis elbeszélésében kétkedni, a ki mindig hü, becsületes ember volt, s a ki most könyek közt mondta el, hogy ura miként bukott ét* az eperfa alatt egy kiáltással s többé meg nem mozdult. No mi aztán a családban gyászt öltöt­tünk s a bajai barátok olyan szép requiemet tartottak a megboldogultért, hogy a forrada­lom után valamennyit kihagyták a professzor- ságból. Én aztán a felső táborba mentem s há­rom hónapig nem jöttem az alvidékre. Az utolsó levonulás alkalmával a mint Szegeden járkálgatok, hát elém jön valami is­merős kuruc, kezében egy butélia tokajival. — Hát te hol jársz itt ? — kérdeztem az ismerőst.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék