Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1861-08-04 / 31. szám
nem a kocsonyája reszket, hanem az, aki megeszi. A fogas fogasnak két okból neveztetik : először áráért, mert vérünkkel s pénzünkkel kellene megfizetnünk ; másodszor, mert fogait, az 500,000 szuronyt mindig kimutatja. A rovarok osztálya. XVIII. A csótány. (Csótány. Vituperia executoria.) Nálunk nagyon ismert kártékony fekete bogár. Ismertető jele, hogy kétszárnyú, frakkféle fekete öltönyt hord. A csótány némely természettudós szerint csak Basta és Caraffa ideje óta telepedett meg hazánkban, s azóta rendszeresen folytatja irtó háborúját. Megtelepedése idején jött be hozzánk ez a közmondás is : „Három ártalmas fa van: Car af fa, Musztafa és akasztófa!“ Hogy a csótány nem csupán éléskamráinkat pusztítja, de hogy pénzünket is szereti megemészteni, ezen felfedezésre csak most jöttek Dunaföldváron, miről egy levél így értesít: „N. N. helybeli polgár az 1848. után beállott kegyetlen üldözések alkalmával birtokában levő öt darab magyar százasát egy üvegbe téve, ágya mögött, házának tömött sárfalába rejté. A napokban azonban félrehúzza az ágyat, a rejteket kinyitja s kiveszi belőle a nagybecsű üveget, az üveg ugyan tökéletesen ép, de bankó helyett vagy hat csótánybogár van benne, s köztük csak itt-ott látszik néhány vágott foszlány az értékes papírból. A többit mind megették az üveg lágy fadugaszán keresztülfurakodott csótányok.“ Levelező szerint ezen eset egészen való, s annál érdekesebb, mert kicsinyben hasonlít nemzetünk történetéhez. XIX. A Selyembogár. Bombyx orientalis hungarica. Keletről ide származott, haszna miatt nagyrabecsült rovar. A selyembogár négyszer szokott vedleni, s minden vedlése után annál közelebb van kifejtéséhez. A bombyx orientalis hungarica először az Árpádok kihaltával, másodszor a mohácsi vész után, harmadszor a Caraffák alatt, s negyedszer 1849. után vedlett, azaz akkor húzták le a bőrét. A selyembogár négyszeri vedlés után saját kebléből eregeti ki a vékony fonalakat, mikből egy erős alkotmányos épületet emel maga körül, s mit a selyembogár védő gubójának neveznek. E gubó egy élet árán készülvén, igen erős és becses, s azért egyéb telhetetlen s tehetetlen rovarok irigységét föl szokta kelteni, kik azt, mint például a csótányok, kirágni igyekeznek ; de ha sikerül is nekik a selyembogár gubóját kirágni, nem sokra mennek, mert míg ők így csak szétrágott rongyokhoz jutnak, addig a selyembogár szabad lepkévé változik, s uj, az előbbinél szebb életét folytatja. Sokáig fogják-e még várjon ezt a selyemgubót rágicsálni ?! XX. A pók. Araneus burocraticus. —Telhetetlen, vérszopó állat. Nevezetes e fajban : 1- ször. A kaszás pók, mely rendesen több apróbb rovart szokott összefogni s meggyilkolni, mint mennyi vérszomja kielégítésére szükséges. 2- szer. A rövidlábu pók, mely lábai rövidsége dacára rendkívül gyorsan fut. E pók a muszkáknak, ama töméntelen sokasága, apró legyeknek nagy barátja, miket úgy szokott megfogdosni, hogy magát tehetetlennek, gyakran holtnak is léteti, 3- szor. A nyolcszemű pók, mely fején, hátán, hasán és hátulján éles szemekkel van fegyverkezve. Ezen Arguszszemü pók a rovarvilág spiclije, 4- szer. A keresztes pók, a legfalánkabb, legvérengzőbb, s a természet talán ezért díszítette föl öt kereszttel. Némely helyütt a lotteriázásnál használják, s igy e pók a számvevőséghez is ért. A pók átalán alattomosan szőtt hálókban fogdossa össze áldozatait s ha magánál hatalmasabb ellenre talál, nyomorultan összehúzza magát, s holtnak színlelve magát, igyekszik megmenekedni. A ki egyenes után megy — nem jut a reixrátba. Akkor mondj hopp ! - ot, mikor — Garibaldi nem lesz többé. Nem mind arany a mi — fertálybankó. Addig ütötted volna a francziát, mig lehetett. Ne építs pátensre alkotmányt. Addig jár a korsó a vizre — mig egyszer megunják Párisban. Augsburgi lárma nem hallik mennyekbe. Nem fél az osztrák pénzügyminiszter attól, hogy — kirabolják. Dr. Hein csak dr. Hein marad, ha Bécsbe hajtják is. Ki sok zsirost evett, — Rómába menjen a kapott csömört kiheverni. 12 évig dinom-bánom — s csak fél évig szánom-bánom. A hol kalács nincs, kenyér is jó, — ahol nem adnak, ott végy. Bach csak szőrét, nem bőrét változtatja. Madarat a tolláról, bécsi konstituciót a zsandárokról lehet megismerni. Papucscsal kezdeni, bottal folytatni, mezítláb végezni: nem válik ugyan becsületedre — de most igy a szokás. Sehol sincs kevesebb becse a pénznek, mint ahol verik, — vagy verekedve szerzik. Nagy az óriás, ha a völgyben áll is — szűk a reixráth, ha a sz. István tornya tetején ül is. Akkor van legroszabbul az a beteg aszszony, mikor nem érzi hogy fáj. Ha elfogy is a hold, megmarad a neve. — Ha elfogyott is Prottmann, megmaradt a policáj. Aki két pátens után fut, egyiket sem fogja el. A napot akkor nézik legtöbben, mikor fogyatkozik — a bécsi Hauptkasszát akkor néznék, ha megszűnnék fogyatkozni. Kiki lába alá vágja forgácsát. Csak addig feszítsd a húrt — még elő nem jön a velencei kérdés. Szegény mint— Esztergom az adóexecutió után. Kedves neki, mint Bolond Miskának a veres plajbász. Sok pátens között elvész az alkotmány. Néha reggel tánc, este pedig provisorium. „Probe-Reixráth Bizony nem tudom én, ha megbocsátja-e bűnömet a magyarok istene , de tény, hogy ott voltam, ahova belépni, már csak a vár megyém dekrétuma szerint is hazaárulás. Két álló óráig ültem a Reixruthban! Magam voltam magyar az egész gyülekezetben, s dacára, hogy számunkra 85 pompás fauteuil áll üresen, mégis a karzatra utasítottak! Higgje a ki akarja, hogy várnak minket oda. A dolog így történt. Épen haza szándékoztam jönni Pestre. Kijövök Bécs egyik kapuján, s bámulva látom, hogy a vasúti indóhoz milyen közel van. Jegyet akarok váltani,, de megszólít egy német. „Kicsoda az úr?“ — „Én ? Rendes bécsi levelezője vagyok a legnagyobb magyar politikai lapnak, a Bolond Miskának.“ — Épen ily emberre van szükségünk. Fogja ön , itt van egy jegy a karzatra , mellé még 40 darab firtsi bankó, ez Pesten 10 forint; nem lesz más dolga, csak ha látja, hogy Giskra vagy Kuranda urak rázzák a fejüket, kiabáljon ön úgy, mint midőn a múltkor Hans Miskát megmacskamuzsikálták!“ — „Áll az alku. De ki fizeti ezt a 10 forintot ?“ — „Titok. Pléner úr assignálja az évenkénti deficitből.“ Így jutottam a Reixráthba (mert ezt néztem indóháznak). Ha tudtam volna, hogy mit látok ott, nem megyek be 100 forintért, de hogy benn voltam, nem adom ezerért. Nem írom meg, amit láttam, hallottam, mert az rész, hanem megírom amit gondoltam, mert az jó. Nagy tervet főztem ki, s közzé is teszem azt, mint első vezércikket a „Bolond Miskában.“ Ha Scharf úr az „Ung. Correspondenz“ számára lefordítja cikkemet, átveszik a bécsi lapok, ezektől a berliniek, ismét ezektől franciára, angolra fordítva a párisiak és londoniak, s akkor részemre a halhatatlanság koszorúja biztosítva van. A terv ez. Tagadja meg ugyan kereken minden nem német „Kronland“ a reixrábválasztást, de mondja ki, hogy absque ulla ab hinc nedenda consequentia, nem bánja, ha puszta tapasztalásszerzés végett, egyszer egyszer Probe-Reixráthoz csapunk össze: hadd lássák a Mühlfeldek és Perthalerek, hogy minő bolond mennyország az, melybe oly forró vágygyal kívánkoznak! Csináljuk meg előbb azonban a számadást, mert ha némettel van dolgunk, értenünk kell a vierundzwanzigoláshoz. Kéne lenni mindössze 340 reixráth-követnek. Lássuk: 85 magyar, 20 erdélyi, 20 velencei, 2 isztriai, 9 horvát. Ezekhez járul a 40 cseh, és lengyel követ, a sokból, mert ezek nagyobb része a németekkel iszsza a bruderschaftot. Ecce: itt a bizonyos többség! 176 szavazat 164 ellen ! menjünk, rohanjunk! fogjuk meg az ellenséget saját hálójában! Hát ha még oda számítjuk azt, hogy az orvosi statistika szerint a lajthántúli lakosság közel 12 percent rendesen német hasban szenved, ez is naponként, fölváltva, vagy 17 szavazattal apaszthatná a minoritás erejét. Nemde tervem gründlich van kigondolva , hanem kissé száraz. Annál gyönyörűbbek mellékes tanácsaim, bár elismerem, hogy nem jó lesz ezeket így dobra ütni. Elmondom tehát csak a vastagot, a raffineriákat az értelmes közönségre bízom. Először is Magyarországot illetőleg elvül kellene kitűzni, hogy olyan 85 embert válogassunk ki, aki testestül lelkestől határozatista, s a mellé egy szót sem tud, vagy nem akar tudni németül. Hasonlókép tegyenek a horvátok és erdélyiek is. Ami a velencéseket illeti, az a 24 millióból álló olasz nemzet, összesen sem tud 3 német szót elviselhetőleg kimondani. Minő jelenet lesz az, a midőn északról, délről és keletről ezen 176 emberből álló idegenlégió ötféle zászló tarkaságában bevonul Bécsbe! Csak versbe lehet ilyet voltaképen rajzolni, s csak a nagy Castelli tehetné ezt méltóképen a „Wiener Zeitung“ Feuilletonjában, in oberösterreichischen Mundart. Előre sejtetjük ezen magasztos óda tartalmát.,Példának okáért: „Üdvözlegyetek Attila és Árpád hős unokái, nemde jöttök megint, mint Mária Terézia korában, véreteket ontani Ausztriáért ? Willkommen ! — Vitéz horvátok, a kikről azt hittük, hogy csupa kvaternikokká változtatok, holott Trenck hősi vérét látom bennetek újra fölbuzogni. — Mit mondjak rólatok Lengyelország daliás ifjai ? Jöttek megint, mint 122 Példabeszédek s közmondások, melyeket, hogy a korszellemmel e téren is haladjunk, annak igényeihez idomított a dormándi jósnő. A mint vetsz , úgy exequálják rajtad az adót.