Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1861-10-27 / 43. szám

43-dik szám. II. évfolyam. Pest, Oktober 27. 1861. HETI NAPTÁR. HETI NAPTÁR. Csütörtök, okt. 31. Természeti ritkaság, hogy a vándor madarak most ősszel érkeznek; e felforgatott állapotnak bizonyosan az lesz folytatása, hogy viszont majd tavaszkor fognak elmenni. Péntek, nov. 1. Egy orvos jelenti, hogy minden daganatot s egyátalában bármi gyülemlést képes eloszlatni. Erre az emberre még szép hivatal vár. Szombat, nov. 2. Halottak napja ! ... Legyen e föld nekik könnyű, kik e földért meghaltak. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij októbertől december végéig 1 ft 5 * kr. félévre 3 ft.— Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadóhivatalába (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Zöldkert-utcza 6. sz.) küldendők. Hétfő, okt. 28. Bécsi lapok szerint ott közelebb nagyon sok aranyat vernek. Hiszen verést lát is az ember, csak aranyat nem. Kedd, okt. 29. A bor már forr ... ne búsuljunk — mi is megisszuk még az áldomást. Szerda, okt. 80. Még mindig vannak, akik remélik, hogy bemegyünk a reixrátba a télen ; mi is azt hisszük, hogy bemegyünk oda télen, t. i. majd ha fagy. Tíj előfizetés a „Bolond Miská“ra októbertől december végéig . 1 ft 50 kr. Tíz gyűjtött előfizető után egy tiszteletpéldány. Ludas Maffi Turinban. Oktober B. Kedves komám! Tegnap egy hosszú levelet kaptam Döbrögi urambátyámtól, ki — mint az alföldi szekeres — akkor felel az embernek, mikor a kérdés vagy intés majdnem feledve van. Sorai azonban szeget ütöttek fejembe s miután a dolog téged is érdekel, idemásolom kezdetét. Olvasd figyelemmel: „Kedves uram öcsém! Ön nekem, néhány hónap előtt egy jó tanácsokkal teli levelet küldött, melyre úgy hiszem hogy feleltek tetteim. Nem fogja tehát rész néven venni, ha jelenleg én is figyelmeztetem önt valamire. Nem akarván nagy fenéket keríteni a dolognak, egyenesen és röviden kimondom, hogy úgy rémlik előttem, mintha ön nem tudná, hogy mi konstitucióállapotban vagyunk, vagy ha tudja, akkor nem érti ennek természetét, a felelősséget, melyre a kormány által vonatni egyenjogosíttatánk, hit és faj különbség nélkül, de mégis különösebben mi magyarok, kik mint ősi alkotmányos nép, a hálás „birodalom“ részéről igényelhetünk is némi ilyen kitüntetést. Ön most is úgy ír, mintha mi még mindig a boldogult Bach-rendszer alatt élnénk, mely fölött pedig maga Schmerling lovag úrarta egy lelkiismeretes sajnálkozástól ékes halotti szónoklatot, meggyőzvén minket arról, hogy az elhunyttal sokat, nagyon sokat vesztettünk. Ily búcsúztató után öcsémuramnak tekintetbe kellene venni a megváltozott körülményeket s nem kellene oly cikkeket írni, melyek absolut korszakban valahogy csak megjelenhettek, de melyeket a mostani alkotmányos szellem uralma alatt adni teljes lehetetlen volna. Miska öcsém, hogy önt el ne kedvetlenítse, kísérletet tett egynek kinyomatásával, de a hatóság nem tűrheti azt, hogy pajtáskodás kedvéért az olvasóközönség központosított figyelme oly dolgozatra vonassék, mely a régi rendszer dicsőítését foglalja magában. Az illető szám tehát letiltva maradt mindaddig, míg a kérdéses reakcionárius cikk helyébe más nem szedetett. Önt mentheti ugyan némileg a távollét, s a turini élet, mely mellett nehezen lehet fogalma arról, hogy a mi szabad sajtónk illendő, alkotmányos kinézésére mennyi és mily éber gond fordittatik, de annyit mégis csak elképzelhetne, hogy irodalmunk őrsei az illetlen tréfákat meg nem szenvedhetik. Finom ízlésük nem a mosolynak, hanem a könyvnek örvend. A hahota nekik fáj, s mi őket mulattatja , az a zokogás. Tartsa ön ezt eszében s főleg ne feledje azt, hogy az állomány nevetségesítése a kormányi jogok közé tartozik, s hogy e jog teljes és sikeres gyakorlatban létét egész Európa elismeri stb. stb.“ Döbrögi bátyám ezen intő sorai épen akkor érkeztek, komám, midőn töprenkedem magamban, ha vájjon nem jobb volna-e nekem ismét a Hölgyfutárhoz szegődni. Krinolinról — gondolom — tán csak lehet még beszélni az alkotmányosság divatozása mellett is, ámbár tagadhatlan, hogy az acélszoknya alatt sok minden rejthetik s nem egy dugárus cikk foglalt már helyet. Ha tehát te is tisztelt bátyánk véleményén vagy s gondolod, hogy cicomás irálylyal jobban boldogulhatok, csak szólj s azonnal átöltözködöm, beszélendő veled uj hangon a régi dolgokról, mert azt csakugyan nem akarom, hogy az én igazmondásom miatt is a te fejed törjék be. Egyébiránt sem értem, hogy miért eletetnénk mi akárkit is arra, hogy a valódi tényt és érzelmet egyszerű, félremagyarázhatlan kézzelfogható alakban lássa maga előtt? Miért írni világosan annak, ki inkább szereti a rejtelmes, célzatos, hunyorító modort? Te, komám, pereputyoddal együtt, megértesz engemet akármiféle nyelven szólaljak is meg, sőt néha még azon gondolataimat is kitalálod, melyek soha eszem ágában sem jártak, de melyeket a szavak kényszerű játékából fog ki az éleselmüség. Azért ne is törekedjünk tetszeni többé nyíltságunk által. Az idegen többre becsüli a leplezettséget. Legyen nekik kedvük szerint, s a szenvedőleges bujosdi értelmében. Majd meglátjuk: jobban fogják-e magukat érezni, ha semmit semmit sem tudnak meg. A néma gyereknek ugyan anyja sem érti szavát, de az atyai kormány másodhallás után ítél. Annyi bizonyos, hogy a hallgatásnak nem mi fogjuk kárát vallani. Eddig is csak süketeknek kiabáltunk, s nekem részemről semmi panaszom sincs a magunkbanbeszélés kényszerűsége ellen. Legyen sötétség, úgy is készül már a hatalmas tüzijáték, s ez koromfekete éjjelen szokott legfényesebben sikerülni. Éteignons les lumiéres Ballumons les feux. Éljen Béranger s Ki a férjét nem szereti Adjon nadragulyát neki. Indiában , komám, van egy hangyafaj, melynek működése furcsa eredményekben mutatkozik. A házi úr bevezeti vendégét könyvtárába, s büszkén tárja föl előtte a pompás külsejű kötetsorokat. A látogató szeme valamely ritkaságon akad meg. Ki akarja húzni s a becses mát összeesik kezében. Az aranyos kötés külseje ép, belseje eltűnt, kiették a hangyák. És hasonló állapotban van az egész könyvtár. Cerebrum non habet. Másnap a nehéz íróasztal omlik össze a legkisebb érintésre, a kalmáz teljes űrt zárván magában. Midőn aztán minden bútor ily vázzá étetik (s a rejtelmes emésztés hihetlen gyorsasággal történik) a gazda egy szép reggelen elprüsszentvén magát, házának romjai alól mászkálhat elő, ha t. i. elég esze nem volt arra, hogy a sötétben dolgozó, láthatlan hangyák hadjáratának első jelei után elköltözködjék. Ezen állatkák Frankhonba is elhajóztattak s La Rochelle városa mindinkább mináztatik általuk, az ostrom rettenetesebb lévén a XIV. Lajos alattinál. Mit gondolsz, komám, nem importáltatott-e ezen hangyafaj máshova is? Hogy eszi valami az állományt, azt mindnyájan halljuk, de hiszen a külső konstitutio szépen néz ki s újdonatúj, és nem oly időszinti, mint a szent Istváné. De ez nem a mi dolgunk. Nekünk hallgatni kell mindaddig, mig valaki valahol egy nagyot prüsszent, midőn aztán mondhatni fogunk annyit, hogy : he f Gro 11! Egyébiránt egy tanácsot neked, mint jó barátomnak, még is adok : szerezz magadnak vas bútorokat. — S most beszéljünk egyébről. A Giazetta di Torino múlt pénteki hirdetései közt van egy olyan, melynél jelesebbet a maga nemében soha sem olvastam. Ide másolom fordítását, hogy bámuld komám te is azon csendes egyszerűséget, melyben a nagyszerű eredetiség magát néha bemutatja. íme, a fölséges fölirat: Festék a hajzat természetes színének helyreállítására. Mit szólsz ehez, komám? Nem magasztosan csábító-e ezen előleges értesítés ? A többi ügyetlen tinctura, mindenféle pompás nevek alatt jelentvén be magát, roppant zajjal hirdeti, hogy a haj eredeti színét adja vissza vagy ha ez nem tetszenék, szebbet. — Ily handabandázó előtt rostél az ember megállni s a fő, melynek szürkesége ily szemtelenséggel rikácsoltatik a világ elibe, zavarodottan, szégyenkedve, kalapja alá vonultan fordul másfelé. Nem így a mi gyöngéd, értelmes, szótartó művészünknél. Ez nem riasztja vissza festészeti hajlamainkat ; nem tesz minket, úgy szólva boltja előtt, az egész gunyoros közönség szemelátára, nevetségessé , nem is hurcol be rőt vagy tarka "■ edit ránk olajosan