Bolond Miska, 1862 (3. évfolyam, 1-42. szám)

1862-10-19 / 42. szám

meg van elégedve, ha a reactionariusok biznak benne; őt tartják reményük utolsó sziklavárá­nak, kiben sem most, sem később soha nem csalatkozhatnak. Mert: ,,Ég és föld elmúlnak, de a „France“ biztosításai megmaradnak mind­örökön örökre.“ Kotró Lőrinc: Levelek a másvilágból. YL Voltak idők, a­melyekben magam is só­hajtoztam. Hisz ki ne tanulná meg ezt a föl­dön ! az egyik azért sóhajtozik, mert tele van a szive; a másik azért, mert ü­r­e­s a zsebje; a legritkább azért, mert ü­r­e­s a szive, s tán épen senki sem azért, mert üres a feje. Hisz ezt legkönnyebb megtölteni el­képzelődéssel. Mikor a földön az az egyetlen, kiről azt hittem, hogy szeret, itt vagyis inkább ottha­gyott , akkor elsiettem a más világra, s ime a pokolban mit kell tapasztalnom ? azt, hogy még itt is megfordul néha a szerelem istene. Igaz ugyan, hogy ő itt azon eredeti, anyaszülte mez­telenségében jár, s nem öltözik házakba, föld­birtokokba, penészes húszasokba — akarom mondani múlékony és szakadékony bankókba, mint ott, de ép oly igaz az is, hogy ő a pokoli életnek gyönyöre, de csupán azokra nézve, a kik neki igazán szolgálnak, s kik­et hajdan egy más életben minden csalárd utain követték. Ő engem hajdanában eléggé rászedett, s pedig csupán azért, mert az én rút szakállam véres­­sége még az ő vak szemeit is megvilágította, de itt nem a szakáll után mérik az embert, s alig is fog neki sikerülni, hogy újra sóhajtozni tanítson. Furcsának fog tetszeni sok olvasóm előtt, hogy én az úgynevezett legmagasztosb érzel­mekről csak úgy „con amore“ írogatok itt a pokolban, de tegyük kezünket szívünkre: nem voltak-e már kívülem számtalanok, kik ezt a legmagasztosb érzelmet az angyalokon, a hete­dik menyországban kezdték, s ha nem is épen a pokolban, de bizonyára a legkeményebb pur­­gatóriumban végezték. A pokolban nincs illusio, mert ott min­denki elég érett, hogy az életet úgy vegye, a mint van. Ti pedig, kedveseim, a ti élteteknek fő alanyát és fö tárgyát: a pénzt, még ezt is úgy veszitek, a mint nincs, bankóban t. i. vagy pe­dig deficitben, a­mi még a nincsnél is keve­sebb. Érdekes három női egyéniség itt a három Furia: Alecto, Megaera és Tysiphone. Ezek ám még csak a menyecskék! Ha valamely földi ábrándozó 22 évesnek megmutatnátok e hármat, s azt mondanátok neki: „Ám, nézd meg, ilyen lesz a te rózsafán termett, piros pünkösd napján hajnalban szü­letett édes harmatcsöpped — 50 év múlva!“ hát rögtön ott hagyná ? dehogy hagyná ! még több verset írna hozzá a jámbor; s mikor aztán kínjában a pokolba vándorolna — akkor nyíl­nék meg a szeme. E három fúriának haja csupa kigyó; szeme a pokoli tűz; ujjai kések; de ezen ne csodálkozzatok, mert a földön nem három, hanem száz meg százezer ilyen van; csak hogy ott e tulajdonok belül vannak: a kigyóhajat, mely a velőben ágazik szét, kívül szép fodrozott, pomádés haj födi; a késujjakat aranygyűrűk, a szemek pokoli tü­zét ama bizo­nyos nyájas mosoly, mely pokoli világosság is, gyilkoló tör is, kigyósziszegés is tud lenni egyszerre, — képviseli. Ők mindhárman az éjnek gyermekei, de ezért mit vethetnénk szemökre? hisz a földön milliók vannak, kik az éjnek nem csak gyer­mekei, de emberei, hirdetői is. Ők mindig hát­rafelé mennek, de hadd menjenek, hisz azért fúrják! vagy ti talán előre mentek ?! Az orgyilkosokat, esküszegőket, s a szü­leik iránt háladatlan gyermekeket mind ők szokták büntetni, з így — bár remélem, az első két osztályból kevésnek — de az utóbbi kate­góriából embertársaim közül még igen soknak lesz szerencséje a körmeik közé kerülni. És azt hiszitek ti Éva lányai ott fenn a földön, hogy e fúriáknak nincs fogpasztájuk, hajkenőcsük, tükrük ? dehogy nincs! órákig dörzsölik sárga harapóikat , kigyófürteiket „coque á la Dubarryba“ csavarják, aztán a tükör elé állnak s egész önteltséggel éneklik: Doch so hübsch bin ich gewachsen Und so übel bin ich nicht! De aztán csak kerüljön valaki a körmük közé, az aztán igazán elmondhatja ám, hogy Gute Nacht! A vörösszakállas hazafi. 166 Hit, remény és szeretet. a XIX. század műveit igényeihez alkalmazva. Hiszek te benned pénz — de csak ak­kor, ha a zsebemben vagy; mert te ugyan nem vagy kősziklára építve, de te vagy a mostani vi­lág tana, kanadánja s azon kapu, melyen oly sokan jutnak be a meg nem választottak közül. Hiszek te benned szeretett nőm, de csak addig, míg lakat alatt tartom szivecské­­det, mert ez meg oly dolog, melyet ha kölcsön adsz másnak, úgy é­n fizetek érte kamatot. Hiszek te benned toltam, de csak ad­dig, mig be nem vezetsz azon a kapun, hol a megválasztottak járnak be. Reményiek te benned adott szó, — de csak azóta, mióta benned hinni nem lehet. Reményiek tebenned imádott kedve­sem — s majd ha már nem lesz mit tőled remélnem, akkor úgyis elmehetsz. Remélek tebenned élet— mert ha ezt sem tehetném, akkor mivel kárpótolnál azért, hogy születtem. Szeretlek téged pénz — mert emberi szokás azokat szeretnünk, a kiket nem látunk. Szeretlek téged kis lány — s tudom fog­lak is nagyon szeretni, mig asszonynyá nem leszesz. Szeretlek mindenek fölött téged oh isten­nek választott népe, csak aztán oly nagy ka­matokat ne kérnél. sőt. ajándékozzák az angol múzeumok számára A­mi a nyers termények odaajándékozásánál különösen a bőröket illeti, ezt leginkább Változó úr teheti, ki akárhányszor változtatja bőrét, az mégis mindig elég vastag marad. * Belgiumban Gallait és Leys híres festé­­szeket a király bárókká nevezte ki ; e magas rangot azonban a művész urak nem fogadták el, azon okból, mert ők nem színészek, hanem fes­­tészek, s így az élet karrikatúráit nem játszani, hanem csak festeni óhajtják. * Az öreg Dumas Nápolyban egy „F­ü­g­­getlen“ című újságot szerkeszt, Párisban pe­dig van egy „Monte-Christo“ nevű szépirodalmi lapja, mely az utóbbi időben nagyon kezdett politizálni. Dumas apó érdemei méltánylásául most a „Monte-Christo“ lapot a francia kormány nyomja, s hogy címe is hasonlítson kissé a „Függetlenhez“, tehát a Monte-Christót „felfüg­gesztette.“ * Egynémely német lap azon kedves hit­ben van, hogy nálunk Magyarországon élénk reaktionárius mozgalmak vannak, s kivált ke­­gyeletben élt régi királyaink ellenében folyton folynak az áskálódások. Természetesen a székesfehérvári királyi sírok ásatását értik. * Ki temetett utoljára magyar királyt? A budavári plébános, s pedig az idén, mert Béla királynak a nemz. múzeumban volt ereklyéit ő szentelte be, s temetteté Mátyás király tem­ploma kriptájába. * Magyarországot egy német lap Rómához hasonlítja, mert itt is azt felelik minden kie­gyenlítési kísérletre, a­mit Rómában, hogy t. i. non possumus. * Pesten egy uj vendéglő nyílt meg, s tu­lajdonosa úgy ajánlja azt a közönség figyel­mébe, hogy ott úgy az ételek, mint maga a vendéglős is nemzetiek. — Ez nagyon jól van, csak nemzeti ételeket aztán ne adjon: vörös hagymát, fehér répát és z­ö­l­d spinátot. Bolond fsfskaságok. Temesvárott Nazarénus gyülekezetnek jöttek a nyomára ; egy lap a nazarénusokat nagyon te­rjeszkedő hitfelekezetnek mondja, a­mi egyébiránt csak azért sem való, mert nejeiknek nem szabad viselni —. kri­­n­­­­­i­n­t. Bécsben — mint a lapok írják — az em­berek vigalmát némely koldusok úgy zsákmá­nyolják ki, hogy veszetteknek és dühösöknek adják ki magukat. Egyébiránt ez nem valami új fogás. Hesszenbasszelben és Oroszország­ban a különféle eljárásoknál tanusított veszett­séget és dühösködést a kormáyok is megfi­­zetik. * A londoni világtárlat magyarországi ki­állítói is felszólittatnak, hogy nyers ter­ményeiket, milyenek: faneműűek, bőrök Szerkesztői üzenetek: Ján Lajosnak. — A Vezér iránya el­len írt sorai komoly hangjuk mellett inkább illenének valamely komoly politikai lapba. Avagy azt hiszi ön, hogy minden politika tréfa ? Megjelent s E­m­i­c­h Gusztáv könyv­kiadó-hivatalában Pesten (Barátok tere, 7-ik sz. 1. em.) valamint általa minden hiteles könyvárusnál kapható . Kipfelhauser naptára 1863. Szerkesztő a Bolond Miska hetilap volt szerkesztője. Számos képpel. Ara 80 Rr. Garaboncás ги^лт naptára 1863-ra. Számos alkalmi s alkalmatlan kép­pel és képtelenséggel. Ara 80 Rr.

Next