Bolond Miska, 1862 (3. évfolyam, 1-42. szám)

1862-10-19 / 42. szám

meg van elégedve, ha a reactionariusok biznak benne; őt tartják reményük utolsó sziklavárának, kiben sem most, sem később soha nem csalatkozhatnak. Mert: ,,Ég és föld elmúlnak, de a „France“ biztosításai megmaradnak mindörökön örökre.“ Kotró Lőrinc: Levelek a másvilágból. YL Voltak idők, amelyekben magam is sóhajtoztam. Hisz ki ne tanulná meg ezt a földön ! az egyik azért sóhajtozik, mert tele van a szive; a másik azért, mert üres a zsebje; a legritkább azért, mert üres a szive, s tán épen senki sem azért, mert üres a feje. Hisz ezt legkönnyebb megtölteni elképzelődéssel. Mikor a földön az az egyetlen, kiről azt hittem, hogy szeret, itt vagyis inkább otthagyott , akkor elsiettem a más világra, s ime a pokolban mit kell tapasztalnom ? azt, hogy még itt is megfordul néha a szerelem istene. Igaz ugyan, hogy ő itt azon eredeti, anyaszülte meztelenségében jár, s nem öltözik házakba, földbirtokokba, penészes húszasokba — akarom mondani múlékony és szakadékony bankókba, mint ott, de ép oly igaz az is, hogy ő a pokoli életnek gyönyöre, de csupán azokra nézve, a kik neki igazán szolgálnak, s kiket hajdan egy más életben minden csalárd utain követték. Ő engem hajdanában eléggé rászedett, s pedig csupán azért, mert az én rút szakállam véressége még az ő vak szemeit is megvilágította, de itt nem a szakáll után mérik az embert, s alig is fog neki sikerülni, hogy újra sóhajtozni tanítson. Furcsának fog tetszeni sok olvasóm előtt, hogy én az úgynevezett legmagasztosb érzelmekről csak úgy „con amore“ írogatok itt a pokolban, de tegyük kezünket szívünkre: nem voltak-e már kívülem számtalanok, kik ezt a legmagasztosb érzelmet az angyalokon, a hetedik menyországban kezdték, s ha nem is épen a pokolban, de bizonyára a legkeményebb purgatóriumban végezték. A pokolban nincs illusio, mert ott mindenki elég érett, hogy az életet úgy vegye, a mint van. Ti pedig, kedveseim, a ti élteteknek fő alanyát és fö tárgyát: a pénzt, még ezt is úgy veszitek, a mint nincs, bankóban t. i. vagy pedig deficitben, ami még a nincsnél is kevesebb. Érdekes három női egyéniség itt a három Furia: Alecto, Megaera és Tysiphone. Ezek ám még csak a menyecskék! Ha valamely földi ábrándozó 22 évesnek megmutatnátok e hármat, s azt mondanátok neki: „Ám, nézd meg, ilyen lesz a te rózsafán termett, piros pünkösd napján hajnalban született édes harmatcsöpped — 50 év múlva!“ hát rögtön ott hagyná ? dehogy hagyná ! még több verset írna hozzá a jámbor; s mikor aztán kínjában a pokolba vándorolna — akkor nyílnék meg a szeme. E három fúriának haja csupa kigyó; szeme a pokoli tűz; ujjai kések; de ezen ne csodálkozzatok, mert a földön nem három, hanem száz meg százezer ilyen van; csak hogy ott e tulajdonok belül vannak: a kigyóhajat, mely a velőben ágazik szét, kívül szép fodrozott, pomádés haj födi; a késujjakat aranygyűrűk, a szemek pokoli tüzét ama bizonyos nyájas mosoly, mely pokoli világosság is, gyilkoló tör is, kigyósziszegés is tud lenni egyszerre, — képviseli. Ők mindhárman az éjnek gyermekei, de ezért mit vethetnénk szemökre? hisz a földön milliók vannak, kik az éjnek nem csak gyermekei, de emberei, hirdetői is. Ők mindig hátrafelé mennek, de hadd menjenek, hisz azért fúrják! vagy ti talán előre mentek ?! Az orgyilkosokat, esküszegőket, s a szüleik iránt háladatlan gyermekeket mind ők szokták büntetni, з így — bár remélem, az első két osztályból kevésnek — de az utóbbi kategóriából embertársaim közül még igen soknak lesz szerencséje a körmeik közé kerülni. És azt hiszitek ti Éva lányai ott fenn a földön, hogy e fúriáknak nincs fogpasztájuk, hajkenőcsük, tükrük ? dehogy nincs! órákig dörzsölik sárga harapóikat , kigyófürteiket „coque á la Dubarryba“ csavarják, aztán a tükör elé állnak s egész önteltséggel éneklik: Doch so hübsch bin ich gewachsen Und so übel bin ich nicht! De aztán csak kerüljön valaki a körmük közé, az aztán igazán elmondhatja ám, hogy Gute Nacht! A vörösszakállas hazafi. 166 Hit, remény és szeretet. a XIX. század műveit igényeihez alkalmazva. Hiszek te benned pénz — de csak akkor, ha a zsebemben vagy; mert te ugyan nem vagy kősziklára építve, de te vagy a mostani világ tana, kanadánja s azon kapu, melyen oly sokan jutnak be a meg nem választottak közül. Hiszek te benned szeretett nőm, de csak addig, míg lakat alatt tartom szivecskédet, mert ez meg oly dolog, melyet ha kölcsön adsz másnak, úgy én fizetek érte kamatot. Hiszek te benned toltam, de csak addig, mig be nem vezetsz azon a kapun, hol a megválasztottak járnak be. Reményiek te benned adott szó, — de csak azóta, mióta benned hinni nem lehet. Reményiek tebenned imádott kedvesem — s majd ha már nem lesz mit tőled remélnem, akkor úgyis elmehetsz. Remélek tebenned élet— mert ha ezt sem tehetném, akkor mivel kárpótolnál azért, hogy születtem. Szeretlek téged pénz — mert emberi szokás azokat szeretnünk, a kiket nem látunk. Szeretlek téged kis lány — s tudom foglak is nagyon szeretni, mig asszonynyá nem leszesz. Szeretlek mindenek fölött téged oh istennek választott népe, csak aztán oly nagy kamatokat ne kérnél. sőt. ajándékozzák az angol múzeumok számára Ami a nyers termények odaajándékozásánál különösen a bőröket illeti, ezt leginkább Változó úr teheti, ki akárhányszor változtatja bőrét, az mégis mindig elég vastag marad. * Belgiumban Gallait és Leys híres festészeket a király bárókká nevezte ki ; e magas rangot azonban a művész urak nem fogadták el, azon okból, mert ők nem színészek, hanem festészek, s így az élet karrikatúráit nem játszani, hanem csak festeni óhajtják. * Az öreg Dumas Nápolyban egy „Független“ című újságot szerkeszt, Párisban pedig van egy „Monte-Christo“ nevű szépirodalmi lapja, mely az utóbbi időben nagyon kezdett politizálni. Dumas apó érdemei méltánylásául most a „Monte-Christo“ lapot a francia kormány nyomja, s hogy címe is hasonlítson kissé a „Függetlenhez“, tehát a Monte-Christót „felfüggesztette.“ * Egynémely német lap azon kedves hitben van, hogy nálunk Magyarországon élénk reaktionárius mozgalmak vannak, s kivált kegyeletben élt régi királyaink ellenében folyton folynak az áskálódások. Természetesen a székesfehérvári királyi sírok ásatását értik. * Ki temetett utoljára magyar királyt? A budavári plébános, s pedig az idén, mert Béla királynak a nemz. múzeumban volt ereklyéit ő szentelte be, s temetteté Mátyás király temploma kriptájába. * Magyarországot egy német lap Rómához hasonlítja, mert itt is azt felelik minden kiegyenlítési kísérletre, amit Rómában, hogy t. i. non possumus. * Pesten egy uj vendéglő nyílt meg, s tulajdonosa úgy ajánlja azt a közönség figyelmébe, hogy ott úgy az ételek, mint maga a vendéglős is nemzetiek. — Ez nagyon jól van, csak nemzeti ételeket aztán ne adjon: vörös hagymát, fehér répát és zöld spinátot. Bolond fsfskaságok. Temesvárott Nazarénus gyülekezetnek jöttek a nyomára ; egy lap a nazarénusokat nagyon terjeszkedő hitfelekezetnek mondja, ami egyébiránt csak azért sem való, mert nejeiknek nem szabad viselni —. krinint. Bécsben — mint a lapok írják — az emberek vigalmát némely koldusok úgy zsákmányolják ki, hogy veszetteknek és dühösöknek adják ki magukat. Egyébiránt ez nem valami új fogás. Hesszenbasszelben és Oroszországban a különféle eljárásoknál tanusított veszettséget és dühösködést a kormáyok is megfizetik. * A londoni világtárlat magyarországi kiállítói is felszólittatnak, hogy nyers terményeiket, milyenek: faneműűek, bőrök Szerkesztői üzenetek: Ján Lajosnak. — A Vezér iránya ellen írt sorai komoly hangjuk mellett inkább illenének valamely komoly politikai lapba. Avagy azt hiszi ön, hogy minden politika tréfa ? Megjelent s Emich Gusztáv könyvkiadó-hivatalában Pesten (Barátok tere, 7-ik sz. 1. em.) valamint általa minden hiteles könyvárusnál kapható . Kipfelhauser naptára 1863. Szerkesztő a Bolond Miska hetilap volt szerkesztője. Számos képpel. Ara 80 Rr. Garaboncás ги^лт naptára 1863-ra. Számos alkalmi s alkalmatlan képpel és képtelenséggel. Ara 80 Rr.