Bolond Miska, 1862 (3. évfolyam, 1-42. szám)
1862-02-23 / 8. szám
szolgált állásul, melynek szivében négy kamara, ereiben teljes vérforgalom van, a légzés tüdő s nem kopotya által történvén s a viszonylati életszervek párosán sorosulván egy közép vonal mellé. — E leírás ép úgy illik Cato mint Görgei csontvázára s akkor sem tudnánk sokkal többet, ha a koponya tartalma is előttünk volna, mert Aristoteles s egy birka agyveleje közt rendkívül kevés a különbség. Ebből világos, hogy az életben látható óriási eltérések magyarázatát hiában várnánk a hasonlító bonctantól. A tudomány szava e ponton csak badarkodik, állítani mervén, hogy kétkulacsos, junior vagy senior, csontváza egy égreemelt tekintetű, egyenesen járó gerinces kétlábúról tesz tanúságot. Erre mi azt mondjuk, hogy azon esetben Kétkulacsosnak hamis a csontja is, mert hiszen köztudomású dolog, miképp egész életében csuszkált, szemei mindig urainak csizmáira vagy a zsiros tányérra lévén szegezve. — A tudomány nem terjedhet tovább a tények, a valóság határánál s társalmi és állományi létezésünk látszólagosságai és szinleltségei iránt más törvények határoznak. Hugh Millernek tökéletesen igaza volt, midőn földtani kutatási közt fölkiálta: „csak az emberi fogak nem mutatják meg, hogy mily ragadozó állat szájában voltak.“ Ez a szörnyű omnivorus szüntelen marcangol egy s más jó nevet, legtisztább egyéniségek, egész családok, nemzetek becsületén rágódik, s szétszaggat nem egy nemes szivet, pedig sokszor foga sincs. A lélek létére nem lehet nagyobb bizonyság ez alakoskodási készültségnél, melyre a test szervezetében semmi rugót sem találhatni. És ez átöltözés mindinkább és annyira tökéletesül, hogy sok embert már csak akkor lehet kissé megismerni, ha mindennapi viselete fölé egy másik álruhát is ölt, egy külsőbb álcát is tesz. Nem is említve, hogy a maszk néha, szándéktalanul s tán szándékosan is, a belső ember képviselője lehet, vagy legalább hajlamairól adhat némi képzelet: bizonyos, mikép vászonálcája alatt a legművészibb arc is természetesebb lesz; az izmok engedelmet kapnak saját tetszésük szerint feszülni vagy pihenni, az ajkon lebegő „örökös mosoly“ nyugalomra eresztetvén, a szenvedő kifejezés vigasztalódván, szóval, otthonos magányban érezvén magát az egész fedett arc lárvája alatt, mely nem változik, s nem nem csal sem hazug nevetés sem krokodil könyűzés által. E természetesség aztán áthat a kedélyre is : a maszk megbátradik s mondja az igazat boldognak és boldogtalannak, számítván arra, hogy ez őszintesége épen a szokatlanság által biztosítja őt a fölfedezéstől. — Ismerlek. „Szerencséd. — Miért? „Mert különben megmondanám, hogy mily nagy animal vagy s igy önismerethez juttatnálak, mi bölcsességes, de nem igen vigasztaló tanulmány lenne. E párbeszédet egy operabálban hallottam volt Párisban egy csinos domino s egy vastag bourgeois lévén szereplői. Emez elnémult, amaz odább indult s én nevettem, mert tudom, hogy e leckét feleség adá gyanútlan férjének. Január 6-kán, Turinban egy hatósági hirdetmény jelent meg, mely szerint a karnevál alatt az utcán is megengedtetik a maszkbanjárás, de csak egy egy napra szóló, bár folytonosan megújítható rendőri engedély mellett. Ebből látható, hogy a szólásszabadság itt is rendőrileg engedményeztetik az alakoskodóknak, de tán épen ezért nincs is eddig elé semmi eredménye, a Po-utca csarnokzatok alatt ömlengő nappali tömegben soha egy áliás se jelenvén meg. Minek is, midőn itt saját képében mondani ki véleményét senkinek sem tilos ? Én csak azon csodálkozom, hogy máshol még nem jelent meg hatósági rendelet az ellenkező értelemben, vagyis hogy nem lőnek a polgárok figyelmeztetve, mikép különös engedély mellett álca nélkül is sétálhatnak és beszélhetnek, fönnmaradván a csendőri jog azzal, ki garázdálkodik, maszkját és szájkosarát azonnal föltétetni. De tán van is, adatik is ily Maskenfreiheit valahol, csak én nem vagyok élvezhetési körében, mit sajnálok, mert szeretnék egynémely legényt saját képében arcátlankodni látni. Az alakoskodásnak jellemét Alfieri festi legnagyszerűbben, midőn Nero val következő utasítást adat Tigellinonak: „----------------------In nome mio tu vanne, Mostiati lor: ben sai ehe sia la plebe; Seco indugiar fia il peggio. A piacéi- tuo Fingi, accorda, prometti, inganna, uceidi: Óra, terror, ferro, parole adopra; Pur ehe sien vinti. Va, vola, ritorna. “ (Eredj nevemben, hadd lássanak: tudod mi a nép; legveszélyesebb vele a késedelem. Tetszésed szerint színlelj, engedj, ígérj, csalj, ölj, használj aranyat, rémítést, vasat, szót, csakhogy legyőzessenek. Menj, repülj, térj vissza.) E hatósági rendelet egy egész karneváli tömeget állít élénkbe, egyetlen emberi alakban, melynek proteusi természete minden szerepre talált külön, illetékes, természeti hangot, mozdulatot, arcjátékot. Az ily álcás szolgák mondhatják el igazán a magábatérés intő szavait: moramur in domino. 30 A Jövő négy hét története. Első hét. A khinai kormány feltalálja a kör négyszögítését: — az alattvalók az eddig divatos gömbölyű pálcák helyett négyszögletes pálcákkal pálcáztatnak. A nápolyi exkirály ismét új miniszteri kabinetet nevez ki. Hogy a minisztereknek dolguk is legyen, egész nap ceruzát faragnak. E mellett kötelességükké tétetik, hogy unalomról semmi szín alatt se panaszkodjanak. Magyarországon 36 gyámság alatt levő zsenge író folyamodik lapszerkesztési jogért. Magyarországon a közművelődés előhaladása 36 legújabb akadályba ütközik. Akad egy ember, aki megirigyli Köpenyessy János úr dicsőségét. Egy ember holttestét fogják ki a Dunából. Hátrahagyott leveléből kiderül, hogy alattomban ingyenjegyeket küldtek neki, valamely virtuóznő hangversenyére. Második hét. Az augsburgi Allg. Zeitung „Magyarország“ rovatának kezelésére új mosónők szegődtetnek. Reisz-Schleicz német hercegségben valaki egyet ugrik, miáltal az egész hercegséget romba dönti. A nemzeti színház igazgatása ellen egy év alatt felmerült panaszok összegyűjtve 300 vastag kötetben megjelennek. Valahol a hivatalos újságlapok mulattató olvasmányul ajánltatnak. A természetvizsgáló társaság tanácskozásra gyűl az „Angol királynő“ vendéglőben, és a tanácskozást hideg ludmájpástétommal kezdi meg. A khinai lapok megintetnek, hogy a közművelődést ne terjeszszék határtalan mértékben. Harmadik hét. Egyik művésznőnk magányba vonul, t. i. saját fordított színműveiben lépeget fel a nemzeti színpadon. Egy vigyázatlan ember tévedésből felszippant két német hercegséget. Egy elszánt embert mutogatnak, aki a pesti kávéházakban képes meginni két adag kávét, minden komolyabb következmények nélkül. Egy léghajós több várat fedez föl, miket a bécsiek építettek. Henszlmann kérdést intéz az említett léghajóshoz, hogy miféle stylben vannak azok a várak építve? (Alkalmasint renaissancestylben.) A „Great Eastern“ óriás hajó, a magyar szépirodalmi lapok vizein sétautakat tesz. Negyedik hét. A török diván kijelenti, hogy örömest fölcserélné a „fényes kaput“ valami „hátsó ajtócskával.“ Valahol valami nagyon ostoba dolog történik. Az Augsb. Alig. Zrg munkatársai mint műértők, odahivatnak. Varsóban valaki magában gondolja a „Jestye Polska nye zginula“ nemzeti dalt. Azonnali elutazás Szibériába. A török birodalomnak elvesztett ideje öszszeadatik és örökkévalóság jő ki belőle. Oroszországban a kormány maga veszi át alattvalóinak megborotválását. Bizonyos magyarfaló külföldi újság egyéves folyamát egy magyar ember bekötteti az istállóba. A budai színház igazgatósága khinai falat akar emelni az ostromló fiatal drámaírók ellenében. A londoni világ kacfi fásra (még mindig ajánlhatnánk egyetmást elküldeni valót). a) Egy mákvirág-bokrétát, mely valahol a liliomszál helyett az ártatlanság jelvényének mondatik. b) Egy porzótartót, mely föveny helyett puskaporral hinti be az írást. c) Azon papirollót, melylyel valahol nagyon jól tudnak nyirbálni. d) Egy pokrócot, melylyel sok helyütt bizonyos emlékeket el akarnak fátyolozni. e) Egy arithmetikust, aki föl bírná számítani, mennyivel kisebb az adriai tenger azon tintatengernél, mely már felíratott és naponkint feliratik annak bebizonyítására, hogy a fehér csakugyan fekete. f) Egy poharat, melyből a Megváltóval ez idők szerint nem ecetet, hanem vitriolt itatnának. g) Egy pipaszurkálót, mint olyan különös hadiszerszámot, melynek tartására nem kívántatik waffenpass. h) Egy újkori csodatevőt, ki túltesz a bibliai 2 hal és 5 árpakenyér történetén, és egy csepp vízzel akar kielégíteni több ezer szomjúhozót. i) Egy igazi farkast, mely valahol azt kívánja, hogy tegyék meg őt a hívek húsvéti báránynak. j) Egy austráliai vadembert, ki megtekintvén bizonyos európai újabb intézményeket, csodálkozva felkiált, hogy mily keveset haladt meg Európában a civilizátió. k) Egy oly munkatársát az Augsb. Alig. & Comp. lapoknak, a ki megtudván, hogy Napoleon császár több átalag tokaji bort vásárolt Magyarországon, ebből rögtön valami roppant kiterjedésű politikai komplot tervezésével ne tudná gyanúsítani a magyarokat. l) Egy veszett fejszét, melyről kisült, hogy tulajdonképen úgy lopták el, s melynek a nyele sem került meg. m) Egy augsburgi doktort, aki útra kel, azon eltökélt szándékkal, hogy Magyarországot bemorzsolja tubákos pixisébe, és onnét felszippantja. n) Egy olyan kofát a pesti Dunapartról, aki magyarországi levelezőül alálkozott az Augsb. Alig. & Comp. újságokhoz, és visszautasíttatott. o) Egy csodabogarat Magyarországról, aki még mindig sült galambnak nézi a papirosgaluskát. p) Egy szamarat, mely elhagyja hitetni magával, hogy szép énekéért kedvelik, és nem azért, mert jól tud téliért hordani.