Bolond Miska, 1863 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1863-01-21 / 1. szám

V , e 1-ső szám. Pest, Január 21. 1863. IV. évfolyam. HETI NAPTAR. Hétfő, jan. 19. Az olyan subventionált lapokról, mint például a „France“, én mindig azt gondolom, hogy dolgozó társai havonként 30 e z ü s t pénzt kapnak. Kedd, jan. 20. Már én csak a szobámban ülök, mert a ki ilyen­kor mozog, mikor olvad és nagy sár van, hát okvet­lenül bepiszkolja magát. Szerda, jan. 21. Szultán ö Felségének csakugyan elment^ a — haja ; az angolok látják el öt — parókával. HETI NAPTAR. Csütörtök, jan. 22. Ejnye azok a semmirevaló héringek, hogy fe- küsznek a hordókban, a helyett, hogy aktív politikát követnének. Péntek, jan. 23. Már most a magyar öltözék részleteiben nem vagyunk olyan kényesek; azt is lehet látni, hogy a magyar csizmákon — kalucsnit viselnek. Szombat, jan. 24. Ildomos nézetek : ha kidobnak az ajtón, menj be az ablakon, s ha onnan is kidobnak, mondd rá : hogy jaj de jó s kezdj a kulcslyukhoz közeledni; igy kivánja ezt az emberi méltóság. Megjelen minden vasárnap Előfizetési dij negyedévre 1 ft. 50 kr. félévre 3 ft. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadóhivatalába (Barátok-tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Viktorhoz (kalap-utca 17. sz.) küldendők. XJj előfizetés a „BOLOND MISKA“ 18fí3-di/C évi folyaméira. Egész évre, vagyis: jan. dec. végéig 6 ft. Félévre, vagyis: jan. jun. végéig . 3 ft. Évnegyedre, vagyis: jan. maré. vég. 1 ft 50 br. Gyűjtők 10 előfizető után egy tisz­teletpéldányban részesülnek. Heti okoskodások. Bolond Miskától. Pest, jan. 18. Accessorium sequitur principale... azaz: magyarul mondva: minekutána az eleven Bo­lond Miska, a principális már kijött, hát most kijön a papiros Bolond Miska is. Itt vagyunk igenis, „megfogyva bár, de törve nem“; mert mi tagadás benne, hát megfogytunk egy keveset; hajdani nyolc ezred katonaságunk mindenféle dezertirozás, s a vezér elfogatása miatti félelemben kissé feloszlott, s előfizetési fölhívásunk trombitája sem bírta valamennyit visszacsalni... no hanem azért egynéhány ez- redünk csak van még, az igazi törzs, a hü gár­da, mely „meghal, de meg nem adja magát.“ Egyébiránt három hónap alatt el is lehet ám felejteni a .. . prenumerációt; Változy urnák elég egy nap, hogy régi elvét elfelejtse .... Hiufiné asszony a fürdőn hat hét alatt férjét, gyermekét felejti el . . . Pillangó urfinak elég egy fél óra, hogy ne tudja már azt, a mit a bá­jos Libay kisasszonynak mennyre földre eskü­dött . . . Kuszi ur pedig csak épen addig emlé­kezik baiátjára, mig vele jótállást irat alá, az­tán egy perc . . . Kuszi ur kimegy, s inkább gondolkozik az amerikai háború felöl , mint arról a jó barátról, ki aztán a jótállást természe­tesen meg fogja fizetni . . . Három hónap ! . . . én bámulom: hogy ennyien is vagyunk .... három hónap alatt a görög királyt is elfelejtik, hát egy „bohócot!“ . E bevezetés után uj évre kellene — „gratulálni“; most már ugyan későn van, hanem ez nem tesz semmit; egyszer engemet igy január 20-án is meggratulált valami könyv­árusi szolga, a kinek egy forintból 70 krajcárt kellett volna számomra visszaadni . . . egy da­rabig csak keresgélt a zsebében, hanem miután nem látszott elég apró pénzzel bírni, mosolygó inventióval hozzám fordult, s azt mondta: „i wintsch ihnen a glickliches neues J a hr“, t. i. január 20-kán .. . ezzel aztán quit- tek voltunk. Oh ezekből az uj évi gratulációk­ból nem lehet kifogyni . . . engem meggratu­láltak még a bakterek, s a szeméthordók is. — • Csak tudnám minő apropóból ?! — a bakterek­nek valaha ifjan csak ismerős lehettem, de most esti kilenc órakor mindennap érttem jön Kip- felhauser, s megváltozhatlanul haza visz . . . én vagyok ez idő szerint Pestnek legmértékle- tesebb embere; mit akarnak hát velem a bakterek ? . . . aztán oka sötétség ben él­nek, én pedig azt ki nem állhatom... ők meg­nézik a boltajtókat: hogyjól bevannak-e zárva, én meg a zárak iránt valami ösztönszerü idegenkedést érzek ... a bakter lassan jár, mint a rák, én gyorsan szeretek előre menni, bár az ily gyors séta következtében lábamat már sokszor megütöttem .. . mit akartok hát ti velem én kedves baktereim ?. . . csak a pén­zem kell ugy-é ? ... no itt van egy forint, szí­vesen adok ennyit ellenségeimnek, mikor jó barátaim száz ennyitől szoktak megfosztani. —• Már a szeméthordók gratulációja más ... ők ellenségei a szemétnek, s a mindenféle bogár­nak, mely az ilyen szemétben megterem; őket a kollegialitás vonzza hozzám . . . nektek kedves barátaim itt van két forint...csak üldözzük a pisz­kot ezután is,mert sok van...Hanem igaz, nekem is gratulálni kellene; de ebben én igen tartózkodó vagyok, mert például ha állandó jó egészséget kí­vánnék olvasóimnak, hát okvetlenül meghara­gudnának rám az — orvos prenumeransok; ha áldást, békesség et kívánnék, a lányos apák azt mondanák: hogy ime én a ház as o- dás ellen izgatok . . . sok nehézséggel jár most a jókivánat is. . . tehát kinek gratuláljak? — még a lapirodalomnak sem kívánhatok sem­mit, mert a mi jókivánatom tárgyát képezhet­né : a szabadsajtó, Zilahy Károly szerint már megvan; igy írja ezt egyik legközelebbi „Ma­gyar Sajtóban.“ (Zilahy különben ez ügyre nézve épen azon véleményben van, a miben mi, hanem ő, miként egy pikáns maestro (például Mayerbeer) a disharmoniából akarja kihozni a harmóniát, ingerlő állításokat mond, hogy megtá- madtatván, védhesse, s játékszerül használja föl az igazságot, melyből gúnyt üz, hogy azon az utón ne láttassák járni, melyet annyi közön­séges ember tapos; . . . mindenesetre furcsa élvezete a bugyborékoló tehetségnek , hanem én mióta az észnek ilyen kéjelgéseit látom, kez­dem szeretni — a mitől eddig undorodtam — az ignoranciát.) De menjünk tovább. — Gyakran meg­történik nálunk az , miszerint valami új­ságíró kimond egy egy kenetes eszmét, Íté­letet, a nélkül, hogy arról tulajdonképen gon­dolkoznék ; a többi aztán meglátja ama kirepi- tett valamit, s utána megy, mint a daru . . . . ilyen eszme a többi közt az is, mely a farsangi bálozókat mind egyforma szattyáncsizmába, meg kartonruhába akarná öltöztetni . . . per­sze csupa nemzeti takarékosságból . . . meg nem gondoljuk, hogy a helyes fényűzésnek is meg van a maga jó oldala, mert jótékonyan hat az ízlésre, s gyarapítja az ipart; — nem is ebben van a baj, hanem abban: hogy Koldus- finé ö nga is úgy akar megjelenni a bálban, mint gróf Dusfiné, s hogy Karzatiné asszony­ság inkább színházba se megy, ha csak páholy­ban nem mutathatja ö kövérségét; ez az, a mit nevetségessé tenni, üldözni kell; hanem hogy szatyáncsizmába bujtassuk azt, a ki ma­ga megerőtetése nélkül veheti meg a fénymá- zost s kartonruhát vonjunk arra, a kinek a se­lyem is olcsóbb, mint szomszédnöjének a cér­naszövet : ez a vagyon, kényelem és ízlésen elkövetett erőszak, a mit vissza kell utasítani! A manóba is ! hisz ekkor maholnap csupa nem- zetgazdászatból krajcadóreszeket szivat velünk a tehetetlen cinizmus, s engem Mihalek vég- hetetlen étlapja helyett valami serház „krén- virstli“-jére szorítanak . . . igaz, hogy ez is elég az élet fenntartására, hanem köszönöm én az ilyen filozófiát! Tulajdonkép a fölösleg ké­pezi az élet gyönyörét, s ha csak azzal bírsz, a mi nélkül el nem lehetsz, nem vagy több a patkánynál — mondja Lear. Beszéljünk valamit a lapokról is. — Ki olvasta meg az ég csillagait ?... ki számlálta meg a tenger cseppjeit, a mezők fűszálait ? ! . . ki tudja azt, hogy most hány magyar lap van ? А „V. Újság“ azt mondja hogy 75, a „Hon“ pedig azon véleményben van, hogy: 118 ! . . . Nemes divatlapszerkesztök, ti, kik rébuszcsiná- lással s társasági játékok föladásával szoktatok foglalkozni, ajánlok nektek én is egy eféle mu­latságot . . . azt kell t. i. föladni, hogy midőn valami nagy társaság jön össze a mindenesetre vendégszerető magyar házban, hát álljon elé a házi kisasszony, s mondja rövideden azt: ne­vezzenek meg önök hamarjában egy irót, a ki most nem — szerkesztő ; ezt senki sem fogja kitalálni, ez ép oly megfejthetlen talány lesz, mint az, hogy a „Vezér“ szerkesztője Pesten a legkisebb ember, s még is ö hordja a legna­gyobb krispint. — Ha a szerkesztési kolera a mostanihoz hasonló arányban fog növekedni, akkor a szerkesztés a magyar emberre nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék