Bolond Miska, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
Chinában az a jó szokás van, hogy aki látogatást akar tenni, néhány órával előbb névjegyzékét küldi el az illető helyre s megtudja, honn lesz-e az illető s elfogadja-e a látogatást ? Ez által a fölösleges járká- lástól megkíméli magát. — De más jó oldala is van az ilyen kora bejelentésnek, ha tudnók, hogy délután négy órakor Unalomgyár jön hozzánk, avagy Pénzkéry úr, hát jó előre megszenhetnék, hogy sajnáljuk, hanem épen gyűlésre kell mennünk valami új vasút tárgyában; ezt a kifogást most minden ember elhiszi; fotográfia sem készül már több, mint vasút. A vásár alatt megint több bankó hamisítót fogtak el, amint épen roszul utánzótt gyártmá-nyaikon túladni akartak. Az észt és a becsületességet nagyobb szerencsével tudják utánozni az emberek, s némelyek a társadalomban éltük végéig százas gyanánt forognak, pedig tulajdonképen nem érnek egy hatost. Hanem a „Lidérc-naptár“ ez idénre is megjelent. Tele van mindenféle kísértetek történetével. Sokan a kísértetekről azért nem hiszik el, hogy léteznek, mert nem látnak egyet is, hanem ez a logyika hibás; hát a körmöci aranyokat látjuk-e? — No ugy-é nem? — és mégis léteznek. Helyre igazítsa a Hermanstädter Zeitung szerkesztője fejét? Tisztára mossa a közvélemény előtt a velencei és komitét ? Tele eressze vizzel a pesti városligeti tó medrét ? Vagy huszonnégy óra alatt elkészítse a vízvezetéket ? E bizony mind lehetetlen volna, de hogy vigye ő ezeket végbe ? — Elmerülve fel s alá sétál; gondolatai menetét megzavarja a Niagara moraja.......Hah! isteni gondolat.... megvan, ah Alice!... (ez volt t. i. az amerikai szerelmes kisasszony neve) igen ez is lehetetlen, — átmegyek a Niagarán! — Oh mily kéj és gyönyör dagasztandja e keblet, ha a magasra feszített kötélen állva, dicsőségem és nagyságom érzetében megtérve tekintek le a zugó folyamra, s a bámuló buta ember tömegre! (No mert hát az mind buta tömeg, aki kötélen nem tud mászkálni. Még megérjük, hogy a kötélművészet egy másik hőse, a toronybeli harangozó szintén megvetéssel tekint le arra a néptömegre, amely az ő harangszavára tudja meg, hogy hány az óra.) A terv kész, csak a kivitel van hátra. Alkalmilag ott sétál egy másik, Blondín úréhoz hasonló rangú ember is, aki meg az amerikai kisasszonynak amerikai szobaleányába szerelmes, de mivel a praktikus szobacica kijelentette, hogy csak azon esetre viszonozza szerelmét, ha ezer dollárja lesz, az ezer dollárok pedig Amerikában se potyognak az égből, s más után nem nagy hajlandósága van azt megszerezni, tehát elhatározza, hogy beleugrik a Niagarába. (Mellékesen legyen mondva nem is nagy kár lett volna olyan emberért, aki ezer dollárért meg egy szobaleányért úgy megadja magát.) Jó hogy épen jó Blondin. Egymásra néznek, a rokonkeblek feltárulnak egymás előtt, elmondják kölcsönösen egymás bajukat. Blondin egyet gondol .... hah., hiszen úgy még lehetetlenebb lenne a lehetetlenség, ha még egy embert is átvinnék a hátamon a Niagarán..... diktum faktum, a desperatus fráternek ígér 1000 dollárt ha felül a hátára, — ez felcsap, a csudadolog megtörténik, s az egész vígjáték bevégződik a kettős házassággal. A főszemélyek mind célt érnek. Blondin világhírűvé lesz, s felüttetik a „Niagara hősé“-nek, ráadásul még a kisasszonyt is megkapja, a kisasszony megkapja Blondint, az aki a nyeregben ült, megkapja a szobaleányt, a szobaleány megkapja az ezer dolláros férjet. Reményem, hogy itt aztán már senkinek se lehet semmi kívánni valója. Az előadás leírásába ezúttal nem bocsátkozunk. Legjobb az ilyen dolgokról hallgatni. Annyit azonban lehetetlen eltitkolni,hogy Csörsz Teréz kisasszonyt az isten is szende szerelmes szerepekre teremtette. — De az én véleményem szerint Blondin mégse érdemtette meg őt, mert nem vitte véghez a kívánt lehetetlenséget. Úgy van úgy, édes vígjátéki Blondin úr, a Niagarán csak át lehet menni, ha nem tessék a népszínháznak megriasztott közönségét visszacsalogatni, akkor aztán ember lesz ön a talpán, akkor megérdemli ön Csörsz Teréz kisasszonyt. Színi jelentéseknél még azt is megszokták mondani, hogy milyen volt a közönség. Azonban én költő nem lévén, olyan dolgokról, amelyek a valóságban nem léteznek, szólni vagy írni nem tudok. A tanúság pedig ebből az, hogy ahol egyszer a közönség bizalma és részvéte erőszakos sebet szenvedett, ott még olyan drasztikus íz se használ, mint a kötélmászó Blondin. Kállás Ferenc: 147 A1 m -s könyveket ezután nem lesz szabad árulni. Bele vannak kérem ide értve némely tudományos munkák is ? Marienbadban az idén is nagyon sok magyar ember volt, akik csaknem egytől egyig magyar ruhát viseltek. Magyar nők is voltak ott sokan, hanem bár a magyar ruhát nem viselték. Aztán egy külföldi fejedelmi személy, aki látta a magyar férfiviseletet, azt az óhajtását fejezi ki, hogy szeretne már látni egy nőt is magyar ruhában; kivonata teljesítve jön; másnap egy nő csakugyan talpig magyar öltözékben jelent meg a sétányon, egy nő, ki valami — — porosz generálisnak a neje volt. így volt híz ez édes lelkes honleányaim! Kipfelhauser a nagy világban. — — Kedves Krämmer úr! A Dunapart beépítése megint tapétra került; mondanom se kell, hogy én a beépítés mellett vagyok; így, ahogy most áll, a Dunaparton nagyon nagy szabad tér van; már pedig én a szabad tereket nem szeretem, csak szépre, keskenyre, ahol nem igen lehet mozogni. -------A magyar Sängergesellschaftról még nem is írtam semmit. Azt hittem megbuknak, pedig tegnap énekeltek hetvennyolcadszor. A többi közt minden este azt éneklik, hogy „isten áldd meg a hazát.“ Nekem ez ellen kifogásom van, a haza most úgy is meg van áldva, ezt tehát nem szükséges énekelni; s ha már éneklik, ki kellene fejteniök, hogy miképen áldja meg az isten a hazát; Így nagyon széles értelme van: körvonalazni, constatirozni és definiálni kellene, hogy mily határok közt s mennyiben áldja meg az isten a hazát. ------Nagy lármát ütnek a lapok abból, hogy Varsó mellett valami kozák bácsi két kis gyereket, akik a porban játszottak, a flintájával lelőtte. A varsói hivatalos lap ezt az egész kis történetkét ohne Anmerkung közli, ami az egész dolog ártatlanságát eléggé bizonyítja, még csak menteni se kell. Valószínű, hogy a kozák bácsi a kis boldogokat nyúlnak nézte. Aztán utoljára is kisült, hogy csak lengyelek voltak. Legalább nem fognak konspirációba ereszkedni. Ha megnőttek volna, bizonyosan ezt teszik s aufhengolják őket. így legalább szebb halál által múltak ki; csak igaz az, hogy nincsen olyan szerencsétlenség, amiben valami szerencse ne lenne! -------A nemzeti színház Meyerbeer halálájára zeneünnepet rendezett: ez nem volt méltó a nemzeti színházhoz; Meyerbeer zsidó volt s igy megfelelkozását legfölebb a zsinagóga teljesíthette volna. Ebben remélem a „Hírnök“ is egyetért velem. — — Párisban is tesznek néha olyant, ami az én szívemet örömmel elfullalja; ilyen például az, hogy Hugo Viktor szobráját nem szabad az auslágokba tenni. Igaz, hogy az arcképéjét mindenütt verkaufolják, de egy arckép és szobor közt vichtig Unterschiedok vannak. Azt kérdi a Krämmer úr, hogy micsoda hát az az Unterschied? Ha illedelmesebben kérdezte volna a Krämmer úr, jedenfalls felelnék, de így nem érzem magam kötelezve bővebb kifejtésbe evigedolni. ------A szoborról falt mirem, hogy Florenzben egy Kunstaustellungon Viktor Ernándl büsztjének az orráját letörték. Ezt bizonyára valamely értelmes ultramontán követte el, azon jól érthető célzásból, hogy vajha eljönne az életben is azon perceket, midőn azon ort olyan állapotba hozatnék, hogy azt többé semmibe se üthetné! ------Egy bécsi lapban olvasom, hogy Murszka kisasszony, a kedves koloratur-sangerin is centralista. No már ha pártunk ilyen politikai tekintélyekkel gyarapodik, akkor nincs mitől tartanunk. -------Én különben jelenleg a magyar helynevek illő áttételén arbeitálok, különösen azoknak, melyeknek nincs jó hangzásuk, így például Boros Jenőt lefordítottam Besoffener Eugen-nek. ‘ Kipfelhauser. Felvilágosítás. Hogy az „ősz-utca“ meg az „öt-pacsirta utca“ kövezete milyen, azt nemcsak a lapokban olvasgatjuk hetenként, hanem a Komlóban is hallhatjuk esténként. Aztán az a sok ügy-avatatlan újdondász neki neki esik a nemes magisztrátusnak, hogy miért nem csináltatja meg. Az a sok színész, aki erre jár, meg megszidja a körmét, aki a köveket olyan hegyesre rakta. Sőt már egy ízben azt is rebesgették, hogy a nevezett két utcában lakó háztulajdonosok folyamodtak a kiköveztetésért. Mindez nem használt semmit. Természetesen. És miért? Azért, mert azt, hogy az „ősz“ és „öt pacsirta“ utcák kövezete a jelen állapotban maradjon, azt hazai gyáriparunk egyik nevezetes ágának hitele követeli. Tessék figyelmezni. A kocsi tartósságáért csak úgy állhat jót az illető gyáros, ha azt előbb alkalmas helyen megpróbálhatja. Ha Kölber egy kocsit elkészít, s az „ősz“ utcán le, s az „öt pacsirta“ utcán felhajtat vele, nyugodt lelkiismerettel jót állhat értte a vevőnek húsz esztendeig. Akik tehát a dologba be nem látva, olyan nagyon sürgetik ennek a két utcának a kikövezését, nagyon jól tennék, ha egyúttal azt is kijelölnék, hogy azon esetben Kölber hol próbálja meg a kocsikat? Azért tehát nem kell a dologgal hirtelenkedni, várjuk be azoknak bölcs intézkedését, akikre a dolog bízva van. Baltás Ferenc.