Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)

1865-09-17 / 38. szám

Új előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ A „Bolond Miska“ szerkesztését jövő ok­tóber elejétől fogva Tóth Kálmán veszi át. A lap formája az eddigi marad. Előfizetési feltétel: Októbertől december végéig........................1 frt. 50 kr. A szabadelvű kormányférfi. (A­ki kijelentette, hogy neki nem kellenek félhiva­talos lapok.) Az én hajamat meg nem tépik A szabadelvű férfiak: Nincs szükségem hát frizőrökre, Hogy ezek megsimitsanak. Kerülöm én az oktrog-port S önkény sarába nem megyek — Mit keresnének hát közülem E tollas stiefelputzerek ? S nekem csak az az ölelés kell A közvélemény melyet ad. Ne nyalogassanak hát engem E pénzzel fizetett urak. Fővárosi hírek, melyekre a vidéken — rendesen gúnyosan mosolygnak. Fülemüle Aladár írótársunk Pesten mulat. (Legtöbbször 49 megyében nevéről se is­merik.) Épen most jelentek meg Tuba Ferke novellái két kötetben. Második kiadás. Már azért se szorulnak ajánlatunkra, mert második kiadást értek. (Az első kiadásból is csak 27 példány kelt el.) Koszorú Peti egy kötet versért Hó­lyag érdemdús kiadónktól 4000 frt homoariu­mot kapott. (Hólyag összes activája nem tesz ki 1000 frtot.) Pisze Isidor egy államgazdászati munkán dolgozik (mely bizonyosan soha se fog megjelenni.) Felbontatván a jeligés levél, e név tűnt elő: Szigligeti. (Kár is volt felbonta­ni, felbontatlanul is oda lehetett volna neki adni a száz aranyat.) Tepertő András hírhedt művészünk ma vezeti oltárhoz a kellem és szellemdús Viola kisasszonyt. (Csak többen is ne ismernék Viola­ nagyságot.) A „Sürgön­y “-ben. Biztos tudomás utján állíthatjuk, hogy a „H­o­n“ levelezőjének , bi­zonyos hivatalnok eljárását ismertető állítása alaptalan. A Császár fürdőben ma volt a 9-ik zártkörű táncvigalom. (Adj uram ilyen zárt­kört a politikai foglyoknak.) A Rigó Károly hangversenyén kis számú, de válogatott közönség jelent meg. (Az­az olyanok, kik szabadjegyesekül kiválogat­­tattak.) Magától egy bizotmányi tagtól hallot­tuk, hogy a Lipótvárosi Basilica a jövő hónap­ban készen lesz. (Két éves újdonság.) Kotorász Pali hivatalnok asztalán valaki két darab 10 forintos bankót feledett. A városi szegényalapnak ajándékoztatott. A jövő héten a Buda-Vizivárosi köve­zet javításához is hozzá fognak. (Egy év óta hírlik.) A Molnár pere pár nap alatt lefolyik, s a népszínházát ismét átveszi. (Másfél év óta be­szélik.) Az állatkert rendezése, s a Lelencház építése rövid idő múlva megkezdetnek. (Hány állat születik addig a gyepen, s hány ember az utcákon.) A drámabíráló választmány a „kho­­kinkinai styuk“ című történeti szomorujátékot nem fogadta el. Sat. sat. sat. Bon Gunárosz: A korrektor. (Irodalmi rajz.) Megvarrhatja a cipész pompásan lábbeli­met, de mit ér az, ha a cserzett bőr nincsen be­­fénymázolva feketére. Pompásan abrakolhatja lovászom paripámat, de mit ér az, ha fülig sá­rosan hagyja. Remekül kivasalhatja mosónémi ingeimet, de hajh, mégis csak baj , ha felhúzá­sukkor minden gombot róluk leszakítva talá­lok. Csinosan öltözhetnek föl a színészek is új­­játékomon, de ha szerepeiket nem tudják, megdicsérhetem és arcképeiket is kiadhatom az új államférfiaknak, de ha programmjukra néz­ve nem vagyok egészen tisztában i­s végre, megírhatom én az én cikkemet, hogy csak úgy pattognak benne a gondolatszikrák, de ha a kor­rektor teli hagyja azt sajtóhibákkal! Az a korrektor! Ő az író telegráfja, kin keresztülmennek szellemi sürgönyei a közön­séghez ; ő a költő nélkülözhetlen komornája, ki tönkre teszi a versek egész toilettejét egy-egy szóvirág széttépésével, s ő végre azon olympusi kovács, ki a pegazus fityegő patkójába bele veri a szöget, hogy a nemes paripa ne sánti­­káljon. Ebből láthatod tisztelt és tisztelendő olva­sóm, hogy a korrektor valóban fontos személy s hogy sok szerkesztőségnél nélkülözhetlenebb, mint maga a szerkesztő, mert míg a szerkesztő nem egy esetben arra való , hogy politikai hi­bákat kövessen el, a korrektor hivatása min­dig az, hogy a hibákat helyreüsse. S fontos szerepe dacára mégis mily sze­rény, mily igénytelen. Jókor reggel, midőn a toll egyéb emberei, ha nem is babéraikon, lega­lább tollas párnáikon nyugosznak, ő már hosz­­szú léptekben méri az utcákat és serényen tart a nyomda­irodába, hol kartontokot húz attilája jobbik ujja fölé, egyik füle tövéhez kék ceru­zát, a másikhoz vastollat dug, elbúcsúzik egy sóhajtással az öt környező külvilágtól, és azzal belé temeti magát a kefelevonatok s a borzasz­tónál borzasztóbb kéziratok halmaza közé, el­kezdvén pusztító vadászatát a sajtóhibák ellen, melyek közül ha egy-kettő keresztülszökik két tóságú gyilkoló fegyvere alatt, azt épen nem csodálhatni. Nem tudom, látott e már minden olvasóm korrektúrát. Talán csak a boldog emlékezetű kormánylapok magyarra fordítása lehetett en­nél lélektompítóbb foglalatosság, de ha kész a kijavított hasáb, mi gyögyör azon végigte­kinteni! Valóságos csatatér ez, melynek élet­halál fölött rendelkező ura maga a korektor. A poéta, vezércikkíró, novellista, újdondász, hu­morista és színházi referens csupán csak Wer­­bungs kommissärek, a­kik a betűket, szótago­kat és szavakat összetoborzzák, glédákba so­rozzák, fővezér azonban a korrektor. A korrektor osztja fel új szakaszokra a rendetlen csapatokat; ő alakít új glédákat; sza­badsággal elbocsátja a fölösleges fickókat; fel­­monitírozza a pongyolákat; gombokat varr a vastaghasú­a­k és terpedtszáju to­k fölé; kék­el­­hetlenül elcsapja a megbénultakat, degradálja a nagy betűket, ha azok az orthographia ren­deletei ellenére előre tolakodtak némely pöf­feszkedő, magas vagy nagyon kövér sorok helyére egészen apró legénykéket rukkoltat ; megszámozza a koloniákat; pokolba kergeti a ő­k mellől a velük törvénytelen házasságban élő­­­ket, kik a betyármádiának nem erejét, hanem csak számát szaporítják; s ő az, ki a betűsereg fölött nemcsak katonai, de egyszer­smind polgári főkormányzó, a ki egymaga vé­gez el minden egyházi és polgári funktiót, miután ö csillagozza fel az erre érde­meseket is érdemetleneket; ö házasítja össze ezen két vonással O az egymáshoz közeled­ni nem akarókat; ö és nem a szentszék vá­lasztja el ezen két vonással X az egymáshoz nem illőket; ö végzi még a hóhér szerepét is, ilyen­­ hurokkal pusztítván el a papír színéről azokat, kik a társaságba való befurakodásuk mi­att törvényen kívül állóknak nyilvánittatnak, s ő támasztja fel egy fekvő kereszttel azokat, kik fejük lágyára estek a betűszedő körmei közül. S ily nagy hatalma mellett mégis milyen szerény­ még csak azt sem igényli, hogy neve­t akár a lap végén, a nyomdászé mellett, akár a lap rendes munkatársai között kitétessék, pedig­­ egyetlen lapnak sincsen rendesebb munkatársa a jó korrektornál. Sokszor megesik, hogy a­mint a korrektor szeme betűről betűre ugrik, miként a gép fogas kereke egy másik kerék rovátkáiba, hát egy­szerre csak fennakad. A betűk itt egymás ha­jába kaptak s oly gomolyt­­­képeznek, mely­nek nincs értelme, mint némely háborúnak, melyben a nemzetek kapnak egymás hajába. 150 Magyarázat a pénzről. A pénz az a csülleng, melyet az Isten többnyire egészen jelentéktelen emberek nya­kába szokott akasztani, hogy a teremtés hullá­maiban egészen és nyomtalanul el ne merül­jenek. A pénz egyesszám olyanok számára, kik maguk zérust képeznek. A pénz érc csizmsarok kisemberek ré­szére, hogy magasaknak látszathassanak. A pénz aranykönyv­ azoknak, kik szív­telenek; ércfogantyu olyan szív haranghúzójá­­hoz, mely belülről el van szakadva ; titokszerű nyilatkozványa olyan lénynek, ki­enségét, kö­vetkezőleg magyarázza: ha nem volnék az a mim van, nem lenne nekem, a mi vagyok. A lapstemplikról. Abban centralista, autonomikus, federalisz­­tikus, szóval minden színezetű lap megegyezik, hogy jó volna a lapokról a stemplit eltörleni. De hogyan ? mikor ezek a szép kis sasok az államnak oly szépen jövedelmeznek s mi pótolja majd őket azon kasszára nézve, melyet Pléner -­exja olyan üresen hagyott. Mi ? ... hát megmondom én. Adóztassuk meg a fotográfiákat; minden fotográf képre 15 kros stempli s az új­ságok adója tökéletesen kárpótolva lesz. A lapok elvégre is a művelődés emeltyűi, (ahogy mondani szokták) tehát azok terjedését ne akadályozzuk, hanem adóztassuk meg a hiúságot, fizessen báró Bikfit, ki magát slaffok­­ban, matrózjelmezben, lóháton, pezsgőzve, szó­val , minden héten más más állásban leveteti. Ajánlom ezen indítványomat Fényes Elek­nek, vagy Bethlen Miklósnak, kik bizonyosan képviselők lesznek a jövő országgyűlésen — vigyék keresztül. Rejtvény. Minden forma rá­nyomható S mindegyiknek enged, mi az ?! Többes számban felelhetek: A gypsz, a sár, és a viasz ! Boa.

Next