Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-12-03 / 49. szám
t pesti figurák. Pest, december 2-án. Alkalmazott adoma. — Éle és érv. — Sok zene és kevés öszhang. — Patti. — Dumas — Egy ártatlan megjegyzés. Több évvel ezelőtt igen mulatságos és tanulságos jelenetnek valók tanúja. Az udvaron két kis filt pecézett. A játék eleintén szépen folyt, egyszerre azonban, min min nem, összekapott a két játszótárs, s egymás üstökébe fogózva, ugyancsak verekedtek. A sivás-rivásra kiszalad az udvarra a két mama, s mindegyik ölbe ragadva a magáét, eltisztelték egymást ennek amannak, ilyennek olyannak, ki úgy neveli gyermekét mint a pusztai csikót, lesz belőle haramja, vagy más valami kapakerülő. Egyik szó a másikat érte, s azon percben, hogy a két szomszédasszony nagy haragosan vált el egymástól, az egyik fiú így szól a másikhoz : — Te Pali, később jöjj ki az udvarra, aztán szépen tovább pecézzünk. Csaknem ilyen komédiát látunk mi nálunk is. A választás eleinte békésen történt, de hogy a pártok apránkint neki melegedtek, átvitt s némelykor tán igazi értelemben is, egymás hajába kapaszkodtak. Ekkor a jelöltek kilépve semlegességükből, a lapokban, noha álarc alatt, de annál csekélyebb tartózkodással, minden szépet-jót kívántak egymásnak, s farkasszemet néznek egymással még a jelen percben is, hogy a választók, békésen összeszűrődve, hatalmas bankettezésre györköznek. Az evés-ivás roppant tényező. A hús növeli az öntudatot, a bor pedig az ékesszólás anyja, s a mi ennek és az igazságnak nem sikerül, a mit érvek huszonnégy fontos golyóival hasztalan víttak, azt meghódítja sokszor az élőnek gyors huszárvágása s kinek révén a kacagók tábora van, az jóformán magáénak vallhatja a győzelmet. E fölfogásban semmi frivolitás nincs, s ha volna is, az emberi természetet kellene érte felelőssé tenni, mely sokszor rögtön foglya a játszi ötletnek, mig erőfogytig küzd a gondolatok vértes rendei ellen. S ha az elmésség rombolni képes, úgy bizonyára ért az épitéshez is s a bajnak eleje van véve. Az eredmény megvan, csak az eszközök különbözők, s az eszközre nézve nemcsak meggyőződés, hanem ízlés is határoz. Mindenki be fogja látni, hogy a „Bolond Miskában“ máskép okoskodni élhetetlenség volna. A reklám korszakában élünk, melynek nagy mestere, Ullmann, néhány nap múlva hozza közénk a kis Pattit. A nagy kis Patti, vagy ha jobban tetszik, a kis nagy Patti! Csalogány, pacsirta, hegedű, fuvola, Malibran s Lind, a reklám retortájában egybeolvasztva, s ebből a quintessentiát kivonva, ez adja Pattit. A különféle tudósításokból, mik eddig e ragyogó csodabogárról megjelentek, nem lehetett egyebet kiolvasni. Századunk kétségtelenül egyike a világtörténet legérdekesb korszakainak, melyben a rész bor cégér nélkül is, és a jó bor csak cégérrel tud elkelni. Valóságos zengő áradat készül elborítani a magyar fővárost, s hasztalan keressük a mentő bárkát.Az „afrikai nő“ után következnek a kérlelhetlen jótékonyságú hangversenyek, miket hazai és külföldi erők, a textus szerint, „becses közreműködésükkel ígérkeztek érdekesíteni.“ Egyik művész a másikat kergeti. Elfúlunk a sok jóban , az országház diszülése, a színházak díszelőadásai, a diszebédek, a vigadó diszbálja stb. stb. egymást érik. A díszekből, magyarán mondva, még a fülünk sem fog kilátszani. Különösen szomorú azokra nézve, kiknek egyedüli diszét a fül képezi. Fölvonás közben, midőn az ember egy nagy dráma fejlődését várja, melyről nem tudja a hős halálával vagy szerencsés házassággal fog végződni: fölvonás közben a méltányos haza ne várjon tőlünk elmésebb észrevételeket. Többel és jobbakkal bővelkedik nyilván az öreg Dumas,ki néhány „csevegésre“ fog hozzánk legközelebb lerándulni. A bécsiek, kiknek körében mulat ez idő szerint, nincsenek vele megelégedve. A kedves, élénk regényíró helyesen fogta föl saját jelentőségét, midőn személyes megjelenése által vélte a legnagyobb vonzerőt gyakorolni s oly jelenetek rajzával kelteni az érdeket, mik egyéniségét jellemzik. Ez nem szerénytelenség, hanem inkább engedmény. A sógorok olcsó kárörömmel pattogtatják rá tompa nyilaikat, melyek általán azt akarják bebizonyítani, hogy, ha az állítólag régi adomans, a gorombaság minden esetre elmésség. Barátom Dumas, miért nem ócsároltad elöttök III. Napóleont, miért nem mondtad, hogy a reichsrath tárgyalásai elragadák a párisiakat s miért nem különösen azt, hogy a magyart kutyafejű tatárnak ismerik Franciaországban ? Bezzeg, emberükké lehettél volna ez által! De te azért csak jöjj közénk, csevegj bátran, csevegj magadról, csevegj nem bánom irnokságodról, mert te ilyenül is nagyobb szó valál mint a bécsi iró-irnokok, centralista poéták s ministerial-sekretair-dramaturgok. Jöjj, papa Dumas! Itt fogod lenni Bulyovszky Lillát is, kiről egyik elbeszélésedet irád s ha látni fogod mily nyájasan beszélget férjével a páholyban, bizonyosan azt fogod mondani rá, hogy viszonya van vele. Csicseri Bors: Az országygyűlésről. (Vonatkozással a már megválasztott képviselők neveire.) Az igaz, hogy hosszan tartottak a választások, mint a Szentiványi ének, s nem lehet elmondani minden pártról, hogy valami nagyon Jámbor (Pál) lett volna, mert volt Erős (Lajos) itatás. Eddig csak egyetlen Lajtor (Gábor) olyan, kit derék emberül ismerünk: a többi lator főbeverést okozott, s a meggyőzödést Csáky (Albin) szalmájának tekinté, a miért ha nem is Bittó (István,) de megrovás lenne érdemleti díja. Sok helyütt pap is lépett fel jelöltül, de eddig csak két Pap (Simon s János) lett megválasztva. A megbukottak közt is van Bánó (de nem József,) aki hiába költekezett, s ha Juhász (Rudolf) honatyává válhatott, azt gondolja magában a komárommegyei molnármester , miért ne versenyezhetnék ő is annál inkább, mert nem csak néhány Nagy (Ignác,) és Kiss (Miklós) lett követté, de azzá lett egy Deák is, míg mások, akik az iskolák padját csak most hagyták el, szintén bocsátottak ki programmot. Egyébiránt már minden renden volna, s csak egy kemény dió van hátra, melybe eddig nem igen akarnak beleharapni. Ez a nemzetiségi kérdés. Azonban reméljük, hogy Kovács (Lajos) majd addig üti a vasat, amíg meleg, aztán ott van Szabó, aki az egyezkedés mustráját kicirkalmazza, míg Varró (Soma) a különböző érdekeket igyekszik összefércelni, így aztán a Horváthok (Boldizsár, Károly, Döme és Lajos, a Tóthok (Lőrinc, Vilmos és Kálmán, valamint a Szász (Károly) is minden skrupulus nélkül elfoglalják székeiket a képviselők házában. Garaboncás. Garaboncásságok. Csak verjétek, üssétek agyon egymást követválasztó derék magyarjaim , ez ugyan nektek fájdalmas, de hát mért ne tennétek ? mikor az olyan jól esik a mi ellenségeinknek! Az egri választásoknál a rendes gyakorlattól olyan eltérés történt, hogy ott nem nyilvánosan, hanem titkosan szavaztak, s hogy az illető jelöltek urnáiba nem golyókat, de pálcácskákat dobtak. Ez ellen most némelyek gúnyosan kelnek ki. Hja, olyan felfordult világot élünk, hogy most sokan inkább szeretnének 100, mintsem csak 24 pálcát kapni! Az se rész, a mi szomszéd megyénkben történt, hol A. jelölt négy szavazattal kapott többet, mint B. mire ez utóbbi haját tépve rohant ki a szavazatszedő helyiségből,s desperátusan kiált fel: „Csak még négy szavazatot, emberek, csak négy szavazatot!“ — „Azt mondja a nagyságos úr, hogy nekünk négy szavazattal többünk van? no hála istennek!“ felelt rá az ellen párt egyik süket jelöltje, a ki épen az ajtó előtt állt. Komárom megyében meg egy református molnár mester igyekszik a népet a maga részére tántorítani s azt hirdetgeti, hogy öt álmában szűz Mária szólította fel követjelöltnek. Az ilyen hóbortos emberre valószínűleg szintén csak álmában fognak szavazni. A mi jóakaró bécsi lapkollegáink minket magyarokat most mindig schwabenfressereknek neveznek. Nem, tisztelt kollégák, mi nem vagyunk azok, mert kivált olyan csúnya bogarakat, mint önök, nem tűr meg a gyomrunk. Egy ezermestert fogtak el, aki Garaboncás diáknak adta ki magát s állítólag olyan recepteket tud írni, melyektől a rabok láncai lehullanak. Ilyen receptíró munkatárs kellett volna nekünk akkor, midőn a journalistica keze lába le volt láncolva. Szegény honatyáinknak ugyancsak meggyűl a bajuk, mert nem elég, hogy a képviselőházban kell ülniök, de már három fotográf is lefoglalta őket előre, hogy albumaik számára üljenek. Kétségkívül lesznek olyak is, akik meg felültetni szeretnék őket. Sokszor mulatságos dolgokat is olvashatni a legkomolyabb lapokban; ilyen például az, midőn közelebb jelentették, hogy felsőbb engedelemmel Ziegler Ágoston, nevét Mayerre magyarosította. Valamelyik képviselőjelölt két század előtti eszméktől vezettetve, programmjában a vallások egyenjogúsítása ellen nyilatkozott. Történt aztán, hogy a választáskor ennek a jelöltnek még négy szavazóra volt szüksége , akik a csúnya esős időben nem jöttek be; rögtön frakkert küldött hát értük lóhalálában, de a frakker szerencsétlenségére zsidó volt. El is indult ez a szavazókért lóhalálában, de a jelölt programmja annyira elfoglalta az eszét, hogy a miatt szinte elfelejtette az egyenes utat s csak jó egy óra múlva ért a meghagyott helyre, hol aztán fölszedte a szavazókat; visszamenet azonban kétszer is elejtette az ostorát, a miért lovait mindannyiszor ki kellett fognia, hogy el ne fussanak mig ő az ostorát keresi. Végre megérkezett, de épen akkor, midőn a szavazást bezárták, s igy a képviselő megbukott. Hja, azok is buktathatnak, a kiknek nincsen szavazatuk ! A tiszai vaspálya-társaság, magyar hivatalnokainak elbocsáttatás büntetése alatt megtiltotta, hogy a választásokban ne merjenek részt venni. Hát azt nem hagyja meg nekik, hogy csak „ausschlifzlich privilegirte“ levegőt merjenek szívni ?