Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-01-01 / 1. szám
Kipfelhauser a nagy világban. -------I’ vints ihnen a Glickszeligesz neusz Jahr — édes Krämmer ur; adjon isten áldást, békességet és minél nagyobb adót; jöjjön ebben az évben létre a szent szövetség ; bukjék meg a világon minden piemontézer és Karivaldiánus ; virágozzék és terjedjen széles e földön a mecklenburgi mogyorófapálca; térjen meg a herr von doktor Mende és doktor Kaiserfeld, akik szégyenére váltak minden eddig létezett és ezután létezendő doktoroknak ; tartsa meg a guter Herrgott sokáig a nagyvárad-pesti vasút józseftéri kancelláriáját, hogy még számos esztendőkig ne fogadják el ott a magyar Frachtbriefeket; mentsen meg az isten mindannyiunkat tűztől, víztől és a magyar országgyűléstől; törjék szét a földön minden nagy szájú tajtékpipa s terjedjen és erősödjék a tubálsos piksis ; legyenek a hegyek tele aranynyal és ezüsttel, a státuskasszák pedig minél több papirossal; teremjen mennél több árpa, s származzék ebből kifogyhatlan mennyiségben ama legális nedű, a sör; virágozzék a művészet s szülessenek a Gallmeyerek, a kik becsalják a magyar gavallérokat az ujtéri Thaliába ! — Tixi, fifát! -------Nem tudom, hogy a varsóiak hogyan adnak maszkabált a mostani Fashhingsaison alatt; nem lesz, aki nekik maszkaruhákat csináljon, miután 4000 szabót vittek el Varsóból Szibériába s most Varsóban mindöszsze csak 300 szabó maradt. Hogy ezek a szabók ott ilyen revolutionális emberek; nálunk legfölebb lapszerkesztésre adják magukat, különben nem vétnek a légynek se. -------A bécsi „Presse“ nagyon csunyaságos dolgokat ír a subventionirozott sajtóról s azt mondja, hogy az adózó közönség előtt megfoghatatlan, miért kell neki mint egy indirecte előfizetni oly lapra, melyet nem olvas. Hát mért nem olvassa ?: a státus bizony nem köti be senkinek a szemétét; aztán a „Presse“ szerint a jobbérzelmű sajtó subventionirozása csak félmilliócskába kerül; érdemes is ilyen csekélység miatt ennyit fecsegni; bagatelle az egész. -------Ahelyett pedig, hogy kiszámítanák a maguk Steuerrückstandjait, azt számolták ki, hogy madáme Európa 60 év alatt menyi adósságot csinált; eszerint a század elején Európa adóssága 4000 millió frank volt, most pedig 55,500 millió s így madáme Európa adóssága ezen ötven év alatt naponként két millió és háromszázezer frankkal, óránként pedig beilousig 100 ezer frankkal növekedett. Egyébiránt ez az egész kalkulus csak Európa jó állapota mellett bizonyít, mert hát azt kérdem én: kinek van hitele ? .. annak, akinek dolgai jól vannak rendezve s igy a madame Európának mennél több adóssága lesz , annál nagyobb Maasban fogja bírni jól rendezettsége jeleit; ez csak valami evident. -------Tetszik az nekem, a mit a zilahi Stadtmagistraat megcsinált. Eltiltotta az erdőbirtokosoknak a faeladást, mert a városnak is van fája s ennek előbb kell elkelnie. Én azt hiszem, hogy ezen szép Wehrfahrent a financminisztereknek is lehetne alkalmazni; például erzeugolni mindent, a mivel az emberek élni szoktak s akkor azt mondani, hogy amig az el nem kel, minden egyéb eladás tilos. Enormis Einkommeneket lehetne ebből csinálni s én ezen financprojektumokért a la Manger, még csak procentet sem kívánok, mert én azt tartom, hogy mindenünk, a mink van, nem a miénk, hanem a státusé — s igy az övé az én tudományom is. -------A győri gőzhajótársulat beleolvad az ottani biztosító társulatba. Na, sehens herr Krämmer, a magyarok is elismerik már az einschmolzkozás szükségességét. K Ipfel, hauser. 211 Egy bécsi lap újévi első számába egy apácától igér novellát. Hanem ez is alkalmasint olyan apáca lesz, mint az Ibolyás Ilka, Vágvölgyi Izabella, Dunafalvi Katinka s más ily nevű divattudósitónők, a kik — mint minden okos ember tudja — nem egyebek nagy szakásu boltos legényeknél s még is a fenebbi költői nevek alatt mondják el a honleányoknak, hogy miképen kössék a máslit. Az amsterdami állatsereglet legszebb sasmadara elrepült; szárnyai le voltak vágva s azt gondolták, hogy már nem is nőnek ki; azok azonban egy szép reggelre kinőttek s a nemes állat most már ismét a lég ura. — így nyirbálják Muszkaországban is a gondolatokat, hanem hiába, az eszmék is kinőnek s mennek szabadon, az egész világba. A budai népszínház újra megnyílt s hallomás szerint operatöredékeket, baletteket s mindenféle nyelvű előadásokat fognak benne tartani. Hanem hát akkor nevezzék legalább budai mismásszinháznak s a függönyről legalább a tisztességes Kölcsey arcképét vegyék le. Egy helybeli ügyvédnek kis fiacskája három darab ezrest, melyet az asztalon hagytak, a kandallóba dobott s aztán megmutatta a mamának, hogy mi, milyen szépen ég az a cifra papiros. És a kis fiúval máig se lehet elhitetni, hogy olyan nagy összeg pénzt égetett el, mert azt mondja, hogy tudja ő : a pénz krajcár, garas, és huszas, az meg csak papiros volt. Berlinben a lengyelek pertárgyalási költsége 300.000 forintba került. Ennyi pénz kell némely státusban ahoz, hogy harmadfél embert bezárjanak. Persze így aztán megszüntethetik a „hadilábat“, annyit fog az használni, mint Antonelli levele az északamerikai háború megszüntetésére. Egy J. Motte nevezetű belga bányász most itt Pesten bemeneti díj mellett aranyat, ezüstöt s más ilyen nálunk láthatlan dolgokat mutogat. Nagy bámuló közönsége van. Valaki kiszámította, hogy Magyarországban mennyi példányban járatja a közönség a német s mennyi példányban a magyar lapokat. Azonban a kimutatásban tévedések történtek, mert nálunk az idegen lapok közt nem a „Fliegende Blätterek“ a legterjedettebbek, hanem a makaó-blattok. Bécsben már bevégezték a népszámlálást. Pesten akár el se kezdjék ; megmondom én, hogy mik és hányan vagyunk itt a fővárosban; tehát: 5000 író, 10,000 ügynök, 20,000 ügyvéd, 30,000 fotográf, 40,000 uzsorás, 50,000 zenész, énekes és műkedvelő ; aztán néhány dolgos, becsületes iparos s épen kitelik a 200,000 fővárosi lakosság. A farsang jan. 5-én kezdődik el , az ó hitüek farsangja pedig jan. vége felé veszi kezdetét ; a szerkesztők farsangja még március elején lesz, mikorra majd a haditörvényszékek megszűnnek. Az alagút igazgatósága mint halljuk, azon jégcsapokból akarja megcsináltatni a korlátokat, melyek a boltozaton s az oldalakon gerenda vastagságra csucsorodnak ki. E jégcsapok tartóságát megpróbálandó, darabokra törve kitömette vele a gyalogjárda féllábnyi mélységű kátyúit s meg kell vallanunk, hogy különösen most decemberben kissé síkos, de eléggé szilárd anyagot szolgáltatnak, s azt hisszük, hogy ha az idő meglágyul, akkor is megállják a sarat. Bolond Istók levele Debrecenből, Bolond Miskához, Pestre. Tekintetes úr! Apámtól soha sem hallottam, hogy lett volna neki testvére vagy rokona, azért nem tudva, létezik e osztályos rokonság közöttünk vagy nem, kénytelen vagyok a tekintetes úrhoz ily táblabírós címmel szólani. Azt mondják — de magam is tudom, Pityi Bandi barátom is tudja, hogy Magyarországon Nagyzajtay idejében, vagyis akkor, mikor még nem vasúton mentek az ökrök, meg a disznók, meg Itzig sógor, meg táncos Kovács urambátyám Debrecenből Pestre, — olyan világ volt, hogy a szolnoki meg a hortobágyi töltésen a hat ökrös üres szekér elakadt, a szekeret ott hagyták a sárban, és az befagyott, azután csak nyárban, mikor ismét kifagyott, vitték haza. Csodálkozott ezen kéremalásan sok pesti ember, mikor én és Pityi Bandi barátom ezt a Komlóban vacsoránál elbeszéltük, és nem is hiszik sokan az ily dolgot, hogy pedig hihető legyen előttök az ily történet Magyarországban, nem szükség a szolnoki töltésre menni; tessék csak elmenni Pesten a Terézvárosban létező úgynevezett „Deák“ utcába, és ottan meg fogják látni, mit mivel dunavízhordó atyánkfia, vagy más fuvaros, kiéhezett ártatlan marhájával, míg ezen az utcán keresztül vergődik; aki ezt megnézi, fogalma lesz a szolnoki töltésről, — meg kell jegyezni, hogy a nagy férfiú „Deák“ nevére keresztelt utcát mostan kezdik kövezni ganéj-dombrakásokkal. Debrecenben azt mondta egy cívis, mikor az utcai lámpások behozataláról volt legelőször szó, hogy becsületes ember nem jár sötétben, azért feleslegesnek látja az utcák kivilágítását ; talán a pesti tanács is e véleményben van a „Deák“ utca felől, mert ebben ugyan egyetlenegy lámpás sincs ekkoráig, pedig amint én is, Pityi Bandi barátom is meggyőződtünk felőle, ott nagyon szükséges volna a lámpás, mert csakugyan lábunk ügyességének köszönhetjük,hogy baj nélkül kimenekültünk egy este e szerencsétlen utcából, mikor Bandival leánynézőben jártunk. Én örömmel mondhatom és mondhatja Pityi Bandi is , kivel nemrégiben a fővárosban ezen tapasztalásainkat tettük, hogy nálunk Debrecenben bizony már nincs oly komisz utca, mint Pesten még nagyon sok van, — jó volna ha a tekintetes úr felszólalna a közjó érdekében a városház palotáihoz, nehogy úgy járjanak önök Pesten, mint a ceglédi bíró, aki miután a kútba esett és még elevenen kihúzták, azután fedezte be az elhagyatott kutat deszkával. Jelenleg nem többet, de ha a tekintetes ur megengedi, jövőre bővebben megismerkedhetünk, és, talán ki is világosíthatjuk, hogy egy famíliából származunk és és akkor megisszuk majd az atyafipoharat. A tekintetes urnák alázatos szolgája Bolond Istók Debrecenben. " Sajtó alatt van egy munkám, melylyel nem csak a délamerikai fekete, hanem az európai fehér rabszolgaság hasznosságát is be fogom bizonyítani. str. Sabventz.