Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

Király utcai levelek. Pest, 28-ik júniusba. Edj kis valamit a pesti zsidó iskoláktól. Komámlében! Beszélek te neked most olan phortsa dolgát a mi köségönkbül,: haid fogod magadat bámolni; azaz nem fogod magadat bámolni mert nem érdemes bámolásra; de fog magadat mérgeskenni ; azaz nem is fog mérgeskenni magadat, mert utoljára te, akarhold is kívánod leni, mégis nem vadj edj zsidó, a mi körömben még gyöheti, mert mint mongya edj hires classicos : „Nichts gewisses weiss keiner niemals nicht,“ a mi lefordulva a madjar nyelvba teszi: „haid semmi bizomosat sohasem is nem megtudni lehet“, a miből láthat asztal is, hadd javoltam engemet a madjar fordításba. No, de akarok mondani el valamit a pesti izraelita iskolákba, a miből van nekünk it kétphébe, odjanis: edjet, a ki tschopán tartózza a kőséghe és edj másikat, a ki sem nem tartózza kőséghe, sem nem tartózza városha, sem nem tartózza országha, de tántalán nem is ebe korba tartózza, hanem származta magát a bacherontok idejiböl, a mikor tudniilik a gátjába is belehúzva volt feketesárga pántlikát és piroktak rá, mikor volt conscription, az öreg tekintés Machó Boldizsára, haide van edj német és tartózza magát nevezni idj : Macher. Az öreg tekintetes Machó edj német, a ki asztal is nem tota kimondani nemeibe hodj:aff! Hát mondom, az a másik oskola, a „minte tanede,“ (a mit udj is írják minte tonodo, vadj is madjar nyelvba: „Musterhauptschule“) a mit tanálta föl a baron Bach és aza hozá a maga zsebéből edj pár ezer florint aból a milióból, mit a hazaphias izraelitákból csiklandozot ki a nacságos Windischgrätz; ez a minta tonoda tehát olan Musterhauptschule, a kinek kelleni mostrának minden zsidó iskola élőt és a ki mongya : idj kel tanitani és nem udj. Minden phile tudományyokat adják elő bene. A zséografit,ami szerint kel mondani hóid Madjarország edj kronland Austriába; a történetet, a mi előagya, hóid a madjar phelvilágoskodot nation, és következi mingyár az irokézek után és hóid vanak köztük már sokan, amik tudják már ed kitschit olvasni is; a pädagógiát, ami sajátképen nem is más, mint bábászat, mert tanulja belőle a nevelő, haid kel báni a gyermekei- még mikor nem is érkezte világra; tanulják bene továbá héberül, arabisul, kaldaisul, phöleg németül és hoznak is be minden hétbe ecer madjar könvet, adnak oda minden tanulónak az árához, hóid szagoljon kitschint hozá, mnijen neki az íze, azutánd visznek megint ki, hóid ne kapják fefájást. És tanulnak a sokphéle közül bene philosopihát is, hóid kel meg nem pokkadni méregbe a Musterhauptschule miatt; mert kel neked csak elképzelni asztal, barátom Miska, hóid az egész minta tonodábe nintschen is edj madjar szeletésö ember; pedig hej! ismerem töbeket ő belölök, a mik, azonkivel, hóid értik az ő szakukukat, tudják beszélni, írni madjarol, mint edj advocat. És ebe az intézetbe készítenek azokat a tanítókat, amilyet asztán ráeresztik a madjar izraelita phiatalságra, hadd tanítsák madjar nyelvben és madjar nyelvra. Jaj , hova áluljam el magamat az ilyen wirthschaft fölöt! Hiszen én nem akarok semiéle embernek megrontani kengyelét, és nem valami szeszélyes keserűségből hozom elő észtét az álapotot Pesten. De utoljára mégis tschak jobban húz a szivem a közüidhöz, a zsidó phiatalság madjarosodásához és jóban félek a kártól és bajtól, melyet az ilen tanitók nevelnek derék madjar zsidó gyerekek helet, semmt is nem fölágaskodjam magamat az ilen phö intézet elen, melben arany dianántárolják sárga rezet. A ki a baron Bach és graf Thun idejibe aról legitimirozta magát, haid ő nem madjar, a civilisation szerepére minálonk a legalkalmatosabnak találtatatot és be is hiták szép madjar hazába asztat a pápaszemes gensdarmokat, amik a „Fiebel“ nevezető könvel oldalba szórták a madjar meggyőződést. Mint a kedves finánc, ez is őt termette a Tscheországba és Morviába. Egy hires schulrath háttá nekönk észtet az izraelita akadémiát örökségba. Ot van a Schiffmannsplatzon, hol otska nadrágot árulják, miután leszedegették róla minden madjar zsinórkát. Fölgyújtani nem ér semit. Először nem szabad, másokor megvan assecurálva udj a tűz elen, mint a te és az én megtámadása elen, mert nem is gondolsz mijen elenálásra képes, és a legphortscháb, hóid maga a mostani kormány is nem igen bírja vele, pedig a zsidó köség már töbször folamosodot, hóid vadj madjarosodjon magát, vadj mükögye, hóid mexünjön — todni ilik, hóid mexünje a minte tanede. De az ál, mintha volna kovátsolva köböl, várok várok valami jóságos madjar förgeteget, a mi fogja németből hazai nyelvba és szelemba fordítani a „musterhauptschult.“ Azös égi iskolába akad legalább madjar születéső madjar tanító is és ide tsak valamikép mégis lehet mondani rá: megjárja. De azonba az ilen megjárja nem megjárja, mert kérem másan, ha mi pestiek akarjuk tündökölni magyar hicónokat, gondoskodyuk először is arol, hóid ledjen a ki ötét jó megértsben, ledjen madjarol értő phiatalság az izr. iskolából, mert hóid tanítják edjes tárdjakat magyarba, ép olan kevés az ödvösségre, mintha valaki nem lopta. Kel az egész hőségi tanodát megmadjorosodni, mert a szegen zsidó djerek a háromdobutcábol, a szeretsín ucából, a retek ucából meg a királycábol legjobban tudja roszul madjarol. Asztal is igaz, haid régen vón a madjorab, ha a gazdag Seifensteiner meg a Löwenschwanz, a Stronzeles és a Lindenblüh elküldenének az ö dyerekit a kőségi vadj is ódj nevezetes normaliskolába. „El ám“, mongya ő, „vadjok talán edj bolond. Az én Zultán phiam udj beszéli már madjarol mint a phene, hát fogom küdeni ötét zsidó gyerekek közibe, haid felegyen megint!“ It van a gezére, mint mink mondani szokunk. It a bibe ! Ha az én jómódú pesti zsidó atyafiamnak van edj djerek, köldi ütet a kereszténye, haid tanolja madjardot és tartya neki correpetitort; én is adj tetem az én Árpádkámat. Ha pedig gazdag, adig nevelteti phiát othon edj governantal, mig átmehet a gymnasiomba. A szegen szabómester aki szinte szeretne, haid az ő Dolfi gyereke tudja madjarol, nem szerezhet magának ezt az örömét; nem elküldheti kereszten tanodába, hol tanítási nelv madjar, hanem kéntelen, mer szegni, küldeni el a Dolfit a köségibe, hol csak a szentiras, a madjar nelv adatatatódik elő madjarol, vadj — jaj nekem! — aba a bizomos minta tonodóba, hói motogatják pizér nemeskor edj madjar köny tábláját mesziről. Most támagja magát két kérdés: Azér nem köldi el jómódú zsidó phiát a normalschulba, mer nem tanítják madjar nyelvba ? Vadj azér nem tanitják madjar nyelvba, mert jómodu izraelita nem köldi djerekit oda ? Én asztal hiszem, ha tenné észtét az utolsót, ha a gazdag küldené oda djerekit a kőségi iskolába, odjan csak urgirozna saját erdekibe asztat, hajd a zsidó iskolába tanítschák hazai nyelvba , mert a gazdagab embernek nadjob a befolása kőségi videk köröl. A gazdag zsidó naidon szereti, ha elöljárónak megtesznek ötét vadj comiténak, vadj más ilesminak, a hol szónokolhatja. De a bubilébent mégis köldi kereszten tanintézetba. Beteg virolna máskép a kőségi tanoda, ha a gazdagab es beforrásab izraelite használná asztat; és volna emelet az a pompás nereség, hajd a szegen szabó dyereke részesülhetne akarat aba a pontos és gondos tanításba, mibe az „evangelische“ Finkelstein Jula, a mi megveti az ő szegén cousinkáját, mert ez járja a „remalschulba.“ Asztal is lehető, sőt bizomos, haid asztán a madjar-zsidó tanító nem kullogna hátul min most, hanem volna elől. Mert a fizetési classification igy van jelenleg: a.) nem togya sem madjarol sem héberöl; de mijotán idegen, hát kapja 900 frtot. — b.) togya magyarol és ezér kapja 100 frttal — tobet? — lächerbar! 100 frttal kevesebbet kapja csak 800 frt. — c.) Tudja madjarol jól, lelkes haraphi, ki meghonosította a madjarságot, madjar monkát irta, Vasárnapi Ujságba kijöt arcképe: kapja 700 frtot. — Valószinöleg anak, a ki minden tekintetben páratlan, volna Maimonides, Vörösmarty és Humboldt edj szemeibe, anak — ezen rencer szerint — járna tsak évenkint 42 frt 50 kr. és edj fél öl fát. Tsodálatos! A pesti zsidó köség évenkint által sok ezer frtot áldozza a tanítás üidre és mint első madjar hitköség az országba nem mutathatja el eredményyel, a mint várhatni lehetne ötöle. Isten engem! inkáb vártam vóna még egy pár esztendőt madjar hicónokra, minthody azért kell engemet szédjenelni, hóid az általános tannyelv nem a madjar, a mint e hatalmas és jó szeleme hőséghez ilené magát. Remelem, hóid ezen expectorationt adj fognak fogadni, mint a miten haraphias jó szándékai és atyafiaimha való rokonszenvel Írtam. Isten velőnk. Spitzig lczig. 102 A háború. Fellépett egy óriási lángész Fényes, hatalmas tolla van , S e tollat embervérbe mártja. Nézzétek, már munkában van. Ez aztán az igazi tehetség ! Van benne oly sok gondolat: S mily termékeny! Tiz, húsz tragaediát Megir olykor egy nap alatt. És a mit ír, mind bevégzett remek, De leginkább bámulatos, Hogy mily sokoldalú: eposz, dráma, Történet, mindben otthonos. És e mellett — ki hallott ily csodát! Még az énekléshez is ért. Oly fönségesen bőg, hogy nem adnám Egy némely színházi tagért. Higyjétek meg, iróbarátaim, Ezzel nem concurrálhatunk . Hozzá képest, kedves Bibók, Dalár, Mindnyájan kontárok vagyunk. Ott Múlt számunk talányainak megfejtése: 1. ) Hogy mit beszéltek együtt Deák Ferenc és Majláth György?.. . hát azt bizonyára beszélgették, hogy a fagy megölte a vetéseket, meg hogy nagy meleg van. 2. ) Ki nyeri az első döntő ütközetet? Hát bizonyára az a fél, amely a másikat nagyon megveri. Szerkesztői üzenetek: „Egy tisztelőnknek.“ Azt a múlt számbeli képapróságot Bús Vitéz barátunk csinálta; mondtuk neki, hogy félre értik, de ő nem hitte, kifizettük, kiadtuk sehol van ni. Aldanók mi a magyarok istenét, ha még hiúk tudnánk lenni; az ifjúság dolga az s fájdalom mi ezen már rég túl vagyunk. — A. M. urnák. Tessék a kiadóhivatalhoz fordulni.