Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

A Bolond Miskaságok. A „Politik“ szerkesztőségénél kutatást tartottak és találtak is ott valamit. A szerkesz­tőségek tehát abban különböznek a financkasz­­száktól, hogy ezekben, bárhogyan kutassák is, a legtöbbször nem találnak semmit. Most tett ki csak magáért a mi kedves P­­­u­k­o­v­i­t­s Gusztint. Hát a lelkem adta, Pál Antal, volt első alispánt s választási bizottmá­­nyi elnököt (ki mint ilyen a 48-diki törvények szerint sérthetlen) valamely schmerlingi ostrom­állapotú­ paragrafusnál fogva fenyitó törvény-­­­szék elé idéztette, mert Pál Antal, mint válasz­tási elnök, nem engedte az adminisztrátor urat az elnökhöz tartozó dolgokba avatkozni. Előbb egy elfogatás , most fenyító törvényszék egy választási elnök irányában; ha ez így megy, maholnap Piukovics Augusztususnak kicsiny lesz a bácskai Macedónia s perbe fogatja magát az­­ országgyűlést is. Uj nemű dohányt tettek trafik-forgalomba, hivják pedig ezt hosszan „középfinomságu má­­sodválasztéku török dohányának. Hanem hát jobban esnék ennél az a rövid hangzású „cset­­neki.“ t­ltalános vízhiányról panaszkodnak ; kutak és folyók apadnak ki mindenfelé. Nem csoda , a korteskedések alkalmával sok ezer akóra volt ám ebből is szüksége a­­ kocsmáro­­soknak. Megint találtak már egy hegedűt, a­mely Paganinié volt. Hanem hát Kölcsey tola is meg van, de mit ér, ha nem tudunk írni vele ?. A redouti báltermet az írói segélyegylet­nek egy estére 2700 forintért adták ki. Enyiért vidéken egy házat lehet venni, hozzá tartozó szöllökkel, kertekkel, és dinnyeföldekkel. Spanyolországban már megint ütött ki egy revolució. Hanem hát ez ottan olyan napirenden van, mint nálunk a disznótor. Pénzügyi szerződéseknél fogva az osztrák birodalomnak már most nem szabad aranyat veretni. Eszünkbe jut erre az a jó éle, a­mit ré­gebben mondott valaki. — Lesz­­ a koronázás­kor pénzszórás ? — Lesz, ha szél nem fúj. Zomborból tudósítanak bennünket, hogy Piukovits Augusztusus, bácskai beglerbég bimbasái, az ottani olvasó körből Bolond Mis­kának mindazon számait, melyekben főnökük­ről valami foglaltatik, per sundam bundám el­hordják. Ajánljuk a zomboriaknak, hogy ezután Bolond Miska példányait, mint hajdan a „Zrí­nyidben a kést és kanalakat, láncolják az asz­talhoz ; ez ellen a' bimbasáknak sem lesz kifo­gásuk , he­ szeretnék ők Bolond Miskát lánco­kon látni! Egy bécsi lap írja, hogy az új országház­ban a kinevezendő magyar miniszterek szá­mára már csinálják a miniszteri padokat. Hi­szen oly édes örömest elhinné ezt az ember, de hát mikor épen a „N. Fr. Presse“ mondja. Párisban Maquet nevezetű francia írótól „Bercsény huszárjai“ című magyar színdarabot adnak. Ezen talán gyengéd viszonzás akar len­ni azon tömérdek francia darabért, mely a nem­zeti színház játékrendét egészen elfoglalja, mintha a mi színházunk nem is a kerepesi utón, hanem a boulevardokon lenne. Az álarcos bálok is megkezdődtek már. A többi közt a redoutban láttunk egy férfi álar­cost, a­kinek a fején magyar kalpag volt, derekán elhasznált német mellény, a lá­bán pedig pláne kalucsni. Azt mondta, hogy némely újra szervezett vármegyék öltözetét akarta bemutatni. Az e., i színpadon egyik primadonnára — midőn a dal vége felé igen gyengén kezdett énekelni — rákiáltott a súgó, hogy : erősen. A madame gondolván , hogy az ének szövegét súgják, így végzi a dalt: Ha eljösz is, csendesen járj a fagyon, Hogy a csizmád ne kopogjon erősen. A lapokból olvasom, hogy a legújabban választott akadémiai tagokat a felsőbb hatóság megerősítette. Bach ideje virágában csúsztatták azon újítást az alapszabályok közé, hogy a ta­gokat felsőbb helyen is meg kell erősíttetni, mert erről az eredeti alapszabályok mit sem tudtak. Jó volna tehát, ha az Akadémia a mos­tani szabadelvűbb kormánytól a régi, törvényes alapszabályok helyreállítását sürgetné, mert nem hisszük ugyan, de jöhetnek megint P­á­­­ff­y Mór kormányzók, a­kik az új tagok fölterjesz­tésekor így okoskodnak: X.­X. nagyon törvé­nyes érzelmű, sőt 48-as ember, ergo, nem tudós, meg nem erősíttetik. Egy külföldi cirkusban már megint meg­marta az oroszlán az állatszelicitet. Ezt az ilyen sajnos eseteket mindig némi kedvteléssel regis­­trálom, hogy okuljanak belőle azok, a­kik azt hiszik, hogy az oroszlánból kutyát lehet csi­nálni. Geográfiánk szerint a Magyarország felső vidéke forrásaiból fakadó erek mindegyike dél felé foly. Ezen állítást azonban a tapasztalat megcáfolja, mert a hazánk felső vidékein fakadó arany­erek nem dél, hanem nyugat felé folydo­­gálnak. -------­Egy igen alapos német tudós szerint Ma­gyarországon csak két valamire való ember volt az irodalom terén, t. i. Liszt Ferenc és Eötvös. S Németországban az ily emberek sza­badon járnak, holott vannak bolondok házaik. Bukovinában hét magyar faluban mintegy 10,000 magyar hazánkfia küzd az ottani szűk termés miatt az éhhalállal. Egyik falujukat úgy hívják, hogy Istensegíts. Helyesen nevezték el, mert azon százezer holdakkal biró magyar fő­­uraink ugyan nem segítenek rajtuk, a­kik Wür­­tembergből s Hesszen-Kasszelből telepítenek be gyarmatosokat, mialatt Bukovinában az ős­magyar vér éhen hal, más­részt meg a székely földről ezrenként kénytelen Moldva-Oláhor­­szágba vándorolni. Kolozsvárott a városi rendőrség minden­kinek megtiltotta az újévi gratuláció ürügye alatt történő zsarolást, pedig kár, mert jó iskola ez arra, hogy megtanuljuk, hogyan kelljen a szép szavak alatt rejlő követeléseknek ellentál­­lani. Őszinte tanácsok 1866-ra. 1. Hidj mindenkinek, vagy ne hidj senki­nek. A mostani világban nehéz megkülönböz­tetni az igazakat a hazugoktól. 2. Ne indulj a külső után. Tiszta manchette és gallér mellett a mellény szennyes inget ta­karhat. 3. Sokat se ne várj se ne remélj. Ilyen mó­don nem részesülhetsz kellemetlen meglepe­tésben. 4. Őrizkedjél azoktól , kik magasállású egyéniségek barátságával dicsekesznek. A ma­gas állásnak barátságávali dicsekvés eszköz az alantabb állásnak rászedéséhez. 6. Vigyázz a nagyon geniális emberekre. Most mindenütt és mindenüvé azokat igyekez­nek alkalmazni. 5. Őrizkedjél azoktól is, kik cselédeiket, lakásukat, és szakáluk hordását minduntalan változtatják. 6. A világért se jegyezd az ajtódra mikor vagy hon. Most olyan időket élünk, hogy az embert nem szívesen látott vendégek is meglá­togatják. 7. Szeresd a gyermekeket. Ezek talán még ártatlanok. 8. Senkinek se mond, melyik a legkedve­sebb színed.Ugy talán a szennytől megőrizheted. 9. Bizzál az istenben. — Jól fog esni a hit, hogy még van valaki, a­kiben bizhatol. K­on Gunár ősz. Király utcai levelek. Pest, 4-ik januárjusban. Miska mein Freund. Látom a „Pressébe“ ed pesti levelét, a­mi í írja Debrezinből, hogy az otani olvasó egylet fogagja bele magába tsak olan olvasókat, a mik csupán balról jobra tudják olvasni, a­mik ol­­vasók jobról balra, tudni ilik azok, mi tartoz­zák a törvénesen be nem vet válásokhoz, van­nak rekesztve ki. Eböl lácik mű­en elenség a magyarhoz a „Presse“, a mi rá fogja a szegény magyar a mindenféle középkorú kiskorúságokat, hogy körtölhese a világba, hogy a politikailag éret nemzet menyire van meg hátra. Anál na­­gyob ez a ráfogás, mivel tudja mindenki, miben igazi magyarok vannak a debrezini zsidó izra­­eliták, a mik kinal beszelik németül s úgy bele­­magyarosotok a nemzetbe, hogy még maga Áron próféta is azt mondaná a debrezini zsidó­hoz : „tekintetes úr!“ Hátha még volna igaz, a­mit hazugja az a német lap ! Szerencsére nem akar azt elhini semiféle jóravaló okos ember. Csak döhölje ki magát a „Presse.“ Neki nálunk úgy is nem van annyi hitele, a­menyi beleféri magát egy tűtartóba. Csak atol félem magamat, haid Berlinba s Kölnba, Parisbe s Londonbe elhisznek tőlünk ezret. Meg vagyok azonban róla bizonyomosodva, hóid a debrezini olvasó­kör fogja ez ellen irni egy tiltakozást, a kibe ki fogja jelenteni: hóid a ki akarja szabadságot, az agya is szabadságot. Szeretnék tudni, mit fogja ere felelni az a huncut német. It Pesten nagy baj van; a dr. Meisel, a ra­­biner, ete a bodai udvari ebéden tréfe almát meg peszel szőlőt. Az orthodocisok mondanak : ez van nagy halálos vetek ; a reformerek védel­meznek ötét. A facit az: hóid a rabiner vagy beveszi emeticumot, hóid hánya ki a tiltot ele­delt , vagy beveszi a köség más rabinert és há­nya ki a régit. Én nem mondok sem igy sem úgy, aztán nehogy foghasanak rám­, hogy úgy mentam és nem igy. Soxor igazán furcsa baja van nekünk zsidóknak. Spitzig Iczig. Szerkesztői üzenetek. Sárvárra. Egyiket sem értettük . Magyar­­országban ezer sáros falu s igy ugyan anyi sárvár van. — Abaujba. Megtettük, a mit lehetett, bár csak használna. — Szabadkára. Kérjük annak az illető urnak az arcképét; ha előbb nem, kiadjuk akkor, midőn majd elmerül; mert a maga körül támasztott mocsárba előbb utóbb bele kell fuladnia. — Zombor N. N. A képek jók, de alkalmiabba­­kat várunk ; önnek úgy látszik határozott talentuma van erre a szakra. —B. B-r­e. Olyan régi kundsehaft­­nak mint ön, szivesen hitelezünk; bizony ez is furcsa jele a mi állapotainknak, mikor egy miveit birtokos magyar ember hitelbe kénytelen járatni 1 írt 50 krajcáros újságát. — Vácra. A szolgabiró stylusa még­sem olyan cifra, hogy ide beváljék. — Mis­kolcra. Egyes példányokat nem küldhet a kiadó­­hivatal ; az olyan tehetős izraeliták, mint önök , év­negyedre is prenumerálhatnának.*

Next