Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-03 / 22. szám
Tükördarabok. Annak megcáfolhatlan bebizonyítására, hogy mily sok tanulni valója van még annak a német műveltségtől annyira elmaradott magyar irodalomnak, melynek bajnokai még azért is képesek egy szál kardra kiállani, ha valaki abban kételkedik, hogy muszka vagy Sanscrit nyelven tudjon beszélni, továbbá annak kimutatására, hogy mennyit bír meg némely német irodalmi arc az előrehaladottsággal karöltve járó bőrvastagságnál fogva, a következő — nem komponált, hanem eredeti százmeztelenségben nálunk bármikor elolvasható német politikai lapokban meglévő — műveltségi tükördarabokat közöljük: I. Az elcsapott zugtanitóhoz , aki jelenleg egy osztályfőnök csizmatisztítója. „Tehát igazán fájt? Borzasztólag sújthatott! Úgy látszik, a koponya ketté van hasítva, belepillantunk a tátongó nyílásba és egy nagy üres — semmit látunk! Iszonyú. Nagyon sajnáljuk, mert részünkről ily gonosz szándék nem létezett. De ime ez a vége, ha lőfegyverrel játszanak. Ön már régtől fogva kért kis „polémiát“ tőlünk, mert — miként mondá — „nagyon meg akarná mutatni, hogy mily erős e geme-ben.“ Megtettük a szívességet és gyalázatos hálátlanságot aratunk érette. Becsületes dolog ez ? Ahelyett, hogy úgy viselné magát, mint a kötelességszerű hálaadatosság oly embernek parancsolja, aki két élvezhető sort sem tud írni, de a mellett mégis journalistának akar tartatni és ezzel kapcsolatban valóságos journalistákat egyre megkuncerál, hogy polemizáljanak vele, mert a közönség figyelme az által vonatkozik fércélményeire, — ahelyett, hogy a megtett szolgálatért hálás érzettel viseltetnék irányunkban, egyszerre csak úgy ordítozik, mint egy pintsli kutya, melyen épen a füllevágás műtétét hajtották végre. — Tehát nem tudja ön, hogy e négylábúak épen az említett műtét által nyerik valóságos díszeket? Hiszen ön is csak az által lett „szép emberré“, hogy önt épen így megoperáltuk. Igaz, hogy ön példátlan elbizakodottságában a fülnyesés előtt is embernek tartotta magát. De higgye el nekünk: ön eddigelé oly kevéssé volt szép ember, mint journalista és viszont. Ha imitt amott szépségének tisztelője vagy journalistikai tehetségeinek vevője akadott is, azért még nincs mit ágálnia. Jóságos isten! Minek nem akadna vevője e világon ? Hisz a legförtelmesebb (scheusslichsten) majmoknak és önhöz hasonló monstruositásoknak is akadhat kedvelője. Hanem azért a majom mégis csak majomnak marad ám. II. A lelkesedés, mely ezen irodalmi pokeládában mutatkozik, legfölebb néhány vén aszszonyra gyakorolhat befolyást. (Pirulj kedves magyarom, hogy irodalmad ennyire még nem vihette, hanem azért időkoronkint folytatni fogjuk e tükördarabokat.) hogy bonvivant vagy magyarul mondva Lebemann létedre, hogy lehetsz capable drága időket abban a fészekben, mit Pestnek neveznek, tölteni! Előre látom, hogy a zsíros szájú scriblerek erre fel fognak fermedni és azt az Einwendungot tenni, hogy elég kár bizony, hogy a magyar urak külföldön és nem Pesten költik el pénzüket. Én is szeretem hazámat az én fazonom szerint, de bocsásson meg nekem a világ e tekintetben csakugyan igaza volt a néhai báró Domokosnak — pedig csak erdélyi ember volt, — midőn mondta: ou Paris ou Tuson! Pedig Tuson nem valami nyaraló Saint-Cloud mellett, melyet a nemzeti színház künstlerei Szent Klád-nak csúfolnak, hanem egy ocsmány erdélyi mezőségi oláh falu, ahol fa hiányában szárasztott szarvasmarha, olyasmivel tüzelnek, a mi mindennek,csak patchoulinak nem jár meg. Ugyan dites moi, was habts ihr an dem Pest gfressen ? Télen sár, nyáron por, egész esztendőn át az ennuyant élet fűszere a médisance. Ha elprüsszented magad, az egész város ujjat mutat rád, mert a verebek is csiripolják, hogy miről álmodtál. Megfordulsz kétszer a váci utcán és egész Pestet ismered és csak úgy maradhatsz némelykor incognito , ha este V*8 órakor — mint a tegnap ide érkezett gróf Kreditlostól hallom — az Alter és Kis boltja előtt megállva, az átellenben épülő ház gráfiájából ingyen omladékporfürdőt kapsz. — Azután gondoskodik e a város bár egy primitiv — illemhelyről csak ? — Ti a Stadtwaldlibán azt a helyet, a hol juckereiteket bemutatjátok, rondónak keresztelitek, de pardon barátom, ha azt mondom, hogy az nem ronda, hanem ronda. — Egy más Künstleretek a centimét szántém-nek rontja, meg egy más Künstler nétek a Benoiton családból a folies-t folié- nek kínozza és ti mégis örömöteket lelitek ily fadaiseben ? Végül ne haragudj, ha aufrichtig vagyok. Nekem úgy tetszik, mintha egy kicsit elspiessburgeresedtél volna; igen ortographisch írsz; pedig az az angstlich orthográfia nem tartozik a tabelles bononhoz; a körünkből kiváló Schöngeistereknek még el lehet nézni, de im Allgemeinen még sem járja; erősen parasztbüza. Merk Dir das! En effet, az ilyen Unart hatalmasan kiri unsereinernél, tehát: consultant vides que nid resdetrimenta publicum capiat; azt hiszem, a láteinerek igy mondják, ha valami veszedelemre akarnak figyelmeztetni; nerves leszek, ha helyesen accentirozott levelet végig kell olvasnom , mert az mint antitaristokratisch kiállhatatlan. Te elég jövedelmedet elutáztád, de az ember is csak olyan mint a spongyia; bármennyire vizes legyen is, mégis kiszárad, ha újból nem mártják vízbe. — Kis excursiot tehát eher Bikfic. Volnának még észrevételeim , de azokat más alkalomra halasztom. Comme toujours ton Szánsnász. Szánsnász gróf levele Biklic báróhoz. Paris, 28/5 1866. Cher Bikfic! Leveleid erősen delectálnak. — Noblesse oblige. — Nagyon leköteleztél , hogy a hazai ügyek felöl oly gründlich és annyi espritvel értesítesz. — Deliciós ötleteid vannak. — Nem hizelgésképen mondom, nem tudok smájdlkozni. _ ________ Hanem megengedi, én nem cáplálhatom, 87 Pattantyúk. A csónakverseny a mai vasárnapon megy véghez. Opportunus hazánkfiai nem vesznek benne részt, mert ők nem tudnak a víz ellen evezni. " Az akadémia rendes tagjai közül kitörülték Fényes Eleket, mert nem dolgozott. No hanem ha mind kitörülnék az akadémiából, akik nem dolgoznak, be szép kevesen maradnának ott. Pozsonyban egy 108 esztendős ember él, ki még mindig erős és mozgékony. Bizonyára nem töri a fejét a közös ügyeken s még nem készült megfejteni a kör négyszögüségét. No már láthatunk jó magyar népszínműveket; nem Pesten, melynek egyetlen magyar színpadáról e tősgyökeres genre száműzve van s helyét francia frivolitások foglalják el; hanem Bécsben, ahol Bényei magyar színtársulata játszik. Ez aztán a fölfordult világ. A lánchídnál szívesen beváltanak bankjegyeket 20 forintos zacskókba szedett apró pénzért.— Egyébiránt más pénztáraknál is könnyen kifizetik az embert apró pénzzel, a goromba pénztárnokok. Egyes országgyűlési bizottmányoknak a köztelken kell tanácskozni, ami egy óra járás a belvárostól. Jó, hogy még Gödöllőre nem teszik az ily tanácskozásokat. Olyanfélét írnak a lapok, mintha gróf Zichy Ferenc, az Eszterházy javak kormányzója Turinba utazott volna. Hm! hm! Több bécsi lap kimondhatlan örömmel constatálja, hogy a bécsi kutyakiállításra bejelentett ebekről vezetett katalógus folyószáma már a 330-at is meghaladja, de sőt hogy remélhetni, miszerint a bemutatandó kutyák száma a 430-at is meg fogja ütni. — Boldog bécsiek! Nekünk bizony nem kell extra expositio,ha kutyacollectiót akarunk látni, láthatunk mi anélkül is minden lépten nyomon olyast, amiről, akár pedig a kiről is elmondhatni: Ebanyja vagy, Ebadta! Európában az idén azért volt oly hűvös pünkösd, mert a diplomaták komolyan tiltakoztak az ellen, hogy a szent lélek megszállhassa. A diplomaták különben hűségesen követik Krisztus urunk e szavait: „Szeressétek egymást!“ Mert azért, hogy a népek egymást agyonverik, a diplomaták szerethetik egymást. Napóleon császár darab időtől szemgyengülésben szenved, amennyiben Németországot fegyveres szemmel nézegeti. Lessing azt mondta: „Der Mensch muss nicht müssen“ az embernek nem muszáj muszájolni, de a porosz kormány most megparancsolta a lutrisoknak, hogy mert most sok pénzre van szüksége, az eladás végett rájuk bízott lutricédulákat vagy sorsjegyeket ennyi meg ennyi idő alatt muszáj eladniok. — Ebből az a tanulság, hogy ha Lessingnek igaza van is, hogy az embernek nem muszáj muszájolni, az államhatalom nem csak Prussiában, hanem másutt is azt a mesterséget találta ki, mely szerint az emberek — muszájoltatnak. Bizony sokra vitték már a civilizált világban.— A Rumániában fejedelemnek megválasztott porosz dragonyos tisztnek incognito kellett új országába lopóznia. — Már hogy utazzanak azután a kompromitáltak, ha a hercegek maskaráján kénytelen alakoskodni ? Hugo Victor 375,000 frankig károsodott a londoni bukásoknál és mindamellett jut elég a kundának is, marad elég Hugónak is. — Mily szerencsések e tekintetben a magyar költők! Tőlük nemcsak London, hanem az egész világ és még hat falu is kundázhatik és még sem károsodhatnak annyi pénzbe, mint az az egy francia költő maga.