Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

Tükördarabok. Annak megcáfolhatlan bebizonyítására, hogy mily sok tanulni valója van még annak a német műveltségtől annyira elmaradott ma­gyar irodalomnak, melynek bajnokai még azért is képesek egy szál kardra kiállani, ha valaki abban kételkedik, hogy muszka vagy Sanscrit nyelven tudjon beszélni, továbbá annak kimu­tatására, hogy mennyit bír meg némely német irodalmi arc az előrehaladottsággal karöltve járó bőrvastagságnál fogva, a következő — nem komponált, hanem eredeti százmeztelen­­ségben nálunk bármikor elolvasható német po­litikai lapokban meglévő — műveltségi tükör­darabokat közöljük: I. Az elcsapott z­u­gt­an­i­t­ó­h­o­z , a­ki jelenleg egy osztályfőnök csiz­matisztítója. „Tehát igazán fájt? Bor­zasztólag sújthatott! Úgy látszik, a koponya ketté van hasítva, bele­pillantunk a tátongó nyílásba és egy nagy üres — semmit látunk! Iszonyú. Nagyon sajnáljuk, mert részünkről ily gonosz szándék nem létezett. De ime ez a vége, ha lőfegyverrel játszanak. Ön már régtől fogva kért kis „polémiát“ tőlünk, mert — miként mondá — „nagyon meg akarná mutatni, hogy mily erős e gem­e-ben.“ Megtettük a szívességet és gyalázatos hálátlanságot aratunk érette. Becsületes dolog ez ? A­helyett, hogy úgy vi­selné magát, mint a kötelességszerű hálaada­­tosság oly embernek parancsolja, a­ki két él­vezhető sort sem tud írni, de a mellett mégis journalistának akar tartatni és ezzel kapcsolat­ban valóságos journalistákat egyre megkunce­­rál, hogy polemizáljanak vele, mert a közönség figyelme az által vonatkozik fércélményeire, — a­helyett, hogy a megtett szolgálatért hálás ér­zettel viseltetnék irányunkban, egyszerre csak úgy ordítozik, mint egy pintsli kutya, melyen épen a füllevágás műtétét hajtot­ták végre. — Tehát nem tudja ön, hogy e négylábúak épen az említett műtét által nyerik valóságos díszeket? Hiszen ön is csak az által lett „szép emberré“, hogy önt épen így meg­operáltuk. Igaz, hogy ön példátlan elbizako­dottságában a fülnyesés előtt is embernek tar­totta magát. De higgye el nekünk: ön eddigelé oly kevéssé volt szép ember, mint journalista és viszont. Ha imitt amott szépségének tiszte­lője vagy journalistikai tehetségeinek vevője akadott is, azért még­ nincs mit ágálnia. Jósá­gos isten! Minek nem akadna vevője e vilá­gon ? Hisz a legförtelmesebb (scheusslichsten) majmoknak és önhöz hasonló monstruositások­­nak is akadhat kedvelője. Hanem azért a ma­jom mégis csak majomnak marad ám. II. A lelkesedés, mely ezen irodalmi pokelá­­dában mutatkozik, legfölebb néhány vén asz­­szonyra gyakorolhat befolyást. (Pirulj kedves magyarom, hogy irodalmad ennyire még nem vihette, hanem azért időko­­ronkint folytatni fogjuk e tükördarabokat.) hogy bonvivant vagy magyarul mondva Lebe­mann létedre, hogy lehetsz capable drága idő­ket abban a fészekben, mit Pestnek neveznek, tölteni! Előre látom, hogy a zsíros szájú scrible­­rek erre fel fognak fermedni és azt az Einwen­­dungot tenni, hogy elég kár bizony, hogy a magyar urak külföldön és nem Pesten költik el pénzüket.­­ Én is szeretem hazámat az én fazonom szerint, de bocsásson meg nekem a világ e te­kintetben csakugyan igaza volt a néhai báró Domokosnak — pedig csak erdélyi ember volt, — midőn mondta: ou Paris ou Tuson! Pedig Tuson nem valami nyaraló Saint-Cloud mellett, melyet a nemzeti színház künstlerei Szent Klád-nak csúfolnak, hanem egy ocsmány er­délyi mezőségi oláh falu, a­hol fa hiányában szárasztott szarvasmarha, olyasmivel tüzelnek, a mi mindennek,csak patchoulinak nem jár meg. Ugyan dites moi, was habts ihr an dem Pest gfressen ? Télen sár, nyáron por, egész esztendőn át az ennuyant élet fűszere a médi­­sance. Ha elprüsszented magad, az egész város ujjat mutat rád, mert a verebek is csiripolják, hogy miről álmodtál. Megfordulsz kétszer a váci utcán és egész Pestet ismered és csak úgy maradhatsz némelykor incognito , ha este V*8 órakor — mint a tegnap ide érkezett gróf Kreditlostól hallom­ — az Alter és Kis boltja előtt megállva, az átellenben épülő ház gráfiá­jából ingyen omladékporfürdőt kapsz. — Azu­tán gondoskodik e a város bár egy primitiv — illemhelyről csak ? — Ti a Stadtwaldlibán azt a helyet, a hol juckereiteket bemutatjátok, rondó­­nak keresztelitek, de pardon barátom, ha azt mondom, hogy az nem r­o­n­d­a, hanem ronda. — Egy más Künstleretek a centimét szántém-nek rontja, meg egy más Künstler né­­tek a Benoiton családból a folies-t folié- nek kí­nozza és ti mégis örömöteket lelitek ily fadai­­seben ? Végül ne haragudj, ha aufrichtig vagyok. Nekem úgy tetszik, mintha egy kicsit elspiess­­burgeresedtél volna; igen ortographisch írsz; pedig az az angstlich orthográfia nem tartozik a tabelles bon­­onhoz; a körünkből kiváló Schöngeistereknek még el lehet nézni, de im Allgemeinen még sem járja; erősen paraszt­­büza. Merk Dir das! En effet, az ilyen Unart hatalmasan kiri unsereinernél, tehát: consultant vides que nid resdetrimenta publicum capiat; azt hiszem, a láteinerek igy mondják, ha vala­mi veszedelemre akarnak figyelmeztetni; ner­ves leszek, ha helyesen accentirozott levelet vé­gig kell olvasnom , mert az mint antitaristokra­­tisch kiállhatatlan. Te elég jövedelmedet elutáztád, de az em­ber is csak olyan mint a spongyia; bármennyire vizes legyen is, mégis kiszárad, ha újból nem mártják vízbe. — Kis excursiot tehát eher Bikfic. Volnának még észrevételeim , de azokat más alkalomra halasztom. Comme toujours ton Szánsnász. Szánsnász gróf levele Biklic báróhoz. Paris, 28/5 1866. Cher Bikfic! Leveleid erősen delectálnak. — Noblesse oblige. — Nagyon leköteleztél , hogy a hazai ügyek felöl oly gründlich és annyi espritvel értesítesz. — Deliciós ötleteid vannak. — Nem hizelgésképen mondom, nem tudok smáj­d­lk­ozni. _ ________ Hanem megengedi, én nem cáplálhatom, 87 Pattantyúk. A csónakverseny a mai vasárnapon megy véghez. Opportunus hazánkfiai nem vesznek benne részt, mert ők nem tudnak a víz ellen evezni. " Az akadémia rendes tagjai közül kitörül­ték Fényes Eleket, mert nem dolgozott. No ha­nem ha mind kitörülnék az akadémiából, a­kik nem dolgoznak, be­ szép kevesen maradná­­nak ott. Pozsonyban egy 108 esztendős ember él, ki még mindig erős és mozgékony. Bizonyára nem töri a fejét a közös ügyeken s még nem készült megfejteni a kör négyszögüségét. No már láthatunk jó magyar népszínmű­veket; nem Pesten, melynek egyetlen magyar színpadáról e tősgyökeres genre száműzve van s helyét francia frivolitások foglalják el; hanem Bécsben, a­hol Bényei magyar színtársulata játszik. Ez aztán a fölfordult világ. A lánchídnál szívesen beváltanak bankje­gyeket 20 forintos zacskókba szedett apró pén­zért.­­— Egyébiránt más pénztáraknál is kön­nyen kifizetik az embert apró pénzzel, a­­ go­romba pénztárnokok. Egyes országgyűlési bizottmányoknak a köztelken kell tanácskozni, a­mi egy óra járás a belvárostól. Jó, hogy még Gödöllőre nem teszik az ily tanácskozásokat. Olyanfélét írnak a lapok, mintha gróf Zi­chy Ferenc, az Eszterházy javak kormányzója Turinba utazott volna. Hm! hm! Több bécsi lap kimondhatlan örömmel constatálja, hogy a bécsi kutyakiállításra beje­lentett ebekről vezetett katalógus folyó­száma már a 330-at is meghaladja, de sőt hogy remél­hetni, miszerint a bemutatandó kutyák száma a 430-at is meg fogja ütni. — Boldog bécsiek! Nekünk bizony nem kell extra expositio,ha kutyacollectiót akarunk látni, láthatunk mi a­­nélkül is minden lépten nyomon olyast, a­mi­ről, akár pedig a kiről is elmondhatni: Ebanyja vagy, Ebadta! Európában az idén azért volt oly hűvös pünkösd, mert a diplomaták komolyan tiltakoz­tak az ellen, hogy a szent lélek megszállhassa. A diplomaták különben hűségesen követik Krisztus urunk e szavait: „Szeressétek egy­mást!“ Mert azért, hogy a népek egymást agyonverik, a diplomaták szerethetik egymást. Napóleon császár darab időtől szemgyen­gülésben szenved, a­mennyiben Németországot fegyveres szemmel nézegeti. Lessing azt mondta: „Der Mensch muss nicht müssen“ az embernek nem muszáj mu­­szájolni, de a porosz kormány most megparan­csolta a lutrisoknak, hogy mert most sok pénzre van szüksége, az eladás végett rájuk bízott lutricédulákat vagy sorsjegyeket ennyi meg ennyi idő alatt muszáj eladniok. — Ebből az a tanulság, hogy ha Lessingnek igaza van is, hogy az embernek nem muszáj muszájolni, az államhatalom nem csak Prussiában, hanem másutt is azt a mesterséget találta ki, mely sze­rint az emberek — muszájoltatnak. Bizony sokra vitték már a civilizált világ­ban.— A Rumániában fejedelemnek megválasz­tott porosz dragonyos tisztnek incognito kellett új országába lopóznia. — Már hogy utazzanak azután a kompromitáltak, ha a hercegek mas­karáján kénytelen alakoskodni ? Hugo Victor 375,000 frankig károsodott a londoni bukásoknál és mindamellett jut elég a kundának is, marad elég Hugónak is. — Mily szerencsések e tekintetben a magyar költők! Tőlük nemcsak London, hanem az egész világ és még hat falu is kundázhatik és még sem ká­rosodhatnak annyi pénzbe, mint az az egy fran­cia költő maga.

Next