Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-25 / 8. szám
8-dik szám. Pest, február 25-dikén 1866. VII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, febr. 26. Egy barátom meghitt engem ebédre elvben, de mikor oda mentem, akkor láttam, hogy nem főztek. Kedd, febr. 27. Egy másik barátom kölcsönt igért nekem elvben, hanem mikor adnia kellett volna, azt mondta, hogy voltakés neki sincs pénze. Szerda, febr. 28. Egy harmadik barátom elhitt engem borozni évben , de aztán, mikor inni akartam, azt mondta : tessék, itt a viz, jaj de jé. HETI NAPTÍR. Csütörtök, mart. 1. Egy negyedik ismerősöm szivart adott s azt mondta, hogy regália elvben, de mikor szíttam, akkor vettem észre, hogy az bizony szinkadóresz. Péntek, mart. 2. Egy ötödik jó barátom meg azt mondta, hogy prenumerál a Bolond Miskára elvben, hanem azért csak küldjek neki tiszteletpéldányt. Szombat, mart. 3. Mindezekből pedig az sül ki, hogy nem egy dolog az elv és gyakorlat. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Uj előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Évnegyedre (jan.—шаге.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (jan.—jan.) ... 3 frt. Egész évre (jan.—dec.) ... 6 frt. N4F* Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpéldányt kapnak. Felirat Лго. 2. (Egy főrendi tag beszédje.) No ja mutassunk meg mi is Hogy mit tudjuk ideje írjuk mi is felirattol Ennek legyen veleje Hogy megmutasunk világnak Mink is tugyunk valami Hogy az országos dologhoz Mink is tugyuk szólam No ja Méksás collegáim írjuk csak felíratott Én a magam része mellett Csak is erre szavazokk Mutasunk meg alsóháznak Hogy mink vagyunk teteje Hogy mink is tugyunk valami Hogy nekünk is van feje No ja hiszen Deák okos Jó lateiner igaz is Secretárus nekem is van Tudom írni magam is Azért Méksás collegáim írjunk meg felíratott Én a magam része melet Csak is ere szavazokk. Fenyvesi gyorsíró után másolta a Bakter. Kipfelhauser a nagy világban. Nagy küzdelmembe került ugyan elhalasztani szebeni utamat, de schliesslich mégis elszántam magamat és incognito elmentem az országgyűlésre, hogy hallgassam meg az Adressedebattet, mert megígértem volt dr. Friedländernek, hogy „aus eigener Anschauung“ merített tudósításokat fogok hozzá írni. Én Istenem, mennyi bajba, fáradságba, látásfutásba került, hogy a háznagy ur (grosser Hausherr) különös grátiájából a H. galleriera belépti jegyet kaptam; biztosíthatom édes Kremmer úr, hogy Wanderbursch koromban az eunnuchok hamarább engedtek a padisah serailjába bémennem ; pedig úgy legitimiráztam volt magamat, mint a „Bolond Miska“ mitarbeiterjét! Nem használt semmit; a Journalistenlogóba azért nem juthattam , mert a helyek magyarul nem értő angoloknak, azután a politikával nem foglalkozó divat- és gazdasági lapok tudósítóinak adattak ki. Le sem írom , hogy mit szenvedtem, hányan feküdtek rám, taszigáltak, döfölöztek, mintha tisztán tudták volna, hogy átöltözött Kipfelhauser vagyok. De kárpótolva volt minden szenvedésem, mikor egy Deputriter körülbelül megmondta, hogy a jogfolytonosság olyanforma Geldzeichen, melynek csak Magyarországon van kelendősége, de a melynek Európában nincs cursusa!! Én nem is nem értem azokat az embereket, kik örökké a Rechsverkungról beszélnek, hiszen a jogvesztés most divatosabb, mert újabb articulus és ők mégis valami 8 száz esztendős jogfolytonosságot szeretnek. Ki látott ilyent valaha ? És azután még roszul esik nekik, ha valaki azt mondja , hogy az egész ragaszkodás ahhoz az elavult divathoz csupa — Phantasia! A Wiág ra nagyon megharagudtam, hogy a dualismust nem szereti, az igen szép tőle, de hogy a centralisationt nem állhatja, azt már meg nem bocsáthatom neki. A Dobrzánski Dolfit umarmolhattam volna, először azért, mert neki nem kell ministerium, das heisst: magyar ministerium; már a Schmerling-ministerium egészen más, mert nem veszedelmes; — másodszor azért, mert a Bach által fölfedezett ruthen nemzetet a tripartitumból is kispinsizálta. A „Pesther Lloyd “-dal is ki vagyok békülve, miután az ő metronpázsa a gefährliche Kitty beszédjét kétszer egymásután a fejére állította. Most már áttérnék az olasz politikára, de ezen érdekes tárgyat, nem különben Schleswig- Holsteint és a még föl sem fedezett világrészeket ez alkalommal a Herr von Farage schnappolta el előlem. Kipfelhauser: csak azért tartanak speecheket, hogy küldőik iránti kötelességüket leróják, s ajánljuk, hogy minél érdektelenebb, szárazabb, százszor elcsépelt s megrostált dolgokat válasszanak beszédtárgyul, így aztán a képviselők elalusznak s majd talán teljes csendben mondhatják el beszédüket. 2- ik javaslat. (Csak a kellemes hanguaknak való , és semmi esetre P a t a y n a k.) Beszédjüket tetessék kótára, s aztán úgy énekeljék el, meg lehetnek győződve, hogy szemfül lesz az egész ház, s az „éljen“-eken kivül tapsokat s még koszorúkat is fognak kapni. 3- ik javaslat. Beszédje elején ígérje meg szónok a háznak, hogy rövid lesz , ezzel azonban még célt nem ér, mert ezt mindegyik meg szokta ígérni eddig is, hanem kösse ez ígéretét azon feltételhez, hogy ha türelmesen kihallgatják, csak egy óráig fog beszélni, ellenkező esetben jogával teljes mértékben fog élni s három óráig fogja beszédét nyújtani. A ház erre megrémül s megadással fogja végighallgatni az egy órai beszédet. 4- ik javaslat. Dörgő hangon kezdett szónoklatában jelentse ki, hogy szörnyű dolgokat fog beszélni, s meg lehet győződve, hogy a baloldal „halljuk! halljuk!“ Ha a fecsegő képviselőket jobban csendre fogja utasítni, mint ha az elnök az öregharangot fogná is kongatni. 5- ik javaslat. A képviselőktől zsebóráik az ülésterembeléptekkor vétessenek el, a teremben levő fali órán pedig mesterséges módon eszközöltessék, hogy az óramutató lassabban járjon, a kálomistáknak továbbá hagyassák meg, hogy delet legalább is csak két órakor harangozzanak, a képviselőknek házszabályilag egyszersmind szivekre köttetvén, hogy reggelire tápláló étkeket vegyenek magukhoz. 6- ik javaslat. A ház szabályaihoz a következőt adassék: „A rajongókat a jegyzők meg fogják nótálni s az ily nótáitak elvesztik az napi dijukat, mely bírságok az állambudgetbe fölvétetvén, a rajxráb tartása költségeinek fedezésére fognak, fordittatni.“ Meg vagyunk győződve, hogy ez alkalomszerű expediensek bármelyikével előbb célt lehet érni, mintha a csend fenntartására érvesül a ház méltóságát, a szólás szabadságát s ennek nélkülözhetlen feltételét s postulátumát, a csendet, az egymás iránti collegialis figyelmet s méltányosságot, az illemet s más eféle elvben ugyan mindenkitől készségesen elismert, de a gyakorlatban oly könnyen feledett érveket hozzuk fel. A képviselőház csendének fenntartására ajánlt javaslatok. 1-fő javaslat. Köztudomású dolog lévén, miszerint az unalmas beszéd az embert úgy elszenderíti, mint a gyereket a ringatás, azon tisztelt szónokoknak, kik koránsem szólási viszketegből, hanem mint maguk mondják.