Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

8-dik szám. Pest, február 25-dikén 1866. VII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, febr. 26. Egy barátom meghitt engem ebédre elvben, de mikor oda mentem, akkor láttam, hogy nem főztek. Kedd, febr. 27. Egy másik barátom kölcsönt igért nekem elvben, hanem mikor adnia kellett volna, azt mondta, hogy volta­ké­s neki sincs pénze. Szerda, febr. 28. Egy harmadik barátom elhitt engem borozni é­­­v­­b­e­n , de aztán, mikor inni akartam, azt mondta : tessék, itt a viz, jaj de jé. HETI NAPTÍR. Csütörtök, mart. 1. Egy negyedik ismerősöm szivart adott s azt mondta, hogy regália elvben, de mikor szíttam, akkor vettem észre, hogy az bizony szinkadóresz. Péntek, mart. 2. Egy ötödik jó barátom meg azt mondta, hogy prenu­­merál a Bolond Miskára elvben, hanem azért csak küldjek neki tiszteletpéldányt. Szombat, mart. 3. Mindezekből pedig az sül ki, hogy nem egy dolog az­­ elv és gyakorlat. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó­ hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Uj előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Évnegyedre (jan.—шаге.) . . 1 frt. 50 kr. Félévre (jan.—jan.) ... 3 frt. Egész évre (jan.—dec.) ... 6 frt. N4F* Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpél­dányt kapnak. Felirat Лго. 2. (Egy főrendi tag beszédje.) No ja mutassunk meg mi is Hogy mit tudjuk ideje írjuk mi is felirattol Ennek legyen veleje Hogy megmutasunk világnak Mink is tugyunk valami Hogy az országos dologhoz Mink is tugyuk szólam No ja Mék­sás collegáim írjuk csak felíratott Én a magam része mellett Csak is erre szavazokk Mutasunk meg alsóháznak Hogy mink vagyunk teteje Hogy mink is tugyunk valami Hogy nekünk is van feje No ja hiszen Deák okos Jó lateiner igaz is Secretárus nekem is van Tudom írni magam is Azért Mék­sás collegáim írjunk meg felíratott Én a magam része melet Csak is ere szavazokk. Fenyvesi gyorsíró után másolta a Bakter. Kipfelhauser a nagy világban. Nagy küzdelmembe került ugyan elhalasztani szebeni utamat, de schliesslich mégis elszántam magamat és incognito elmentem az országgyű­lésre, hogy hallgassam meg az Adressedebattet, mert megígértem volt dr. Friedländernek, hogy „aus eigener Anschauung“ merített tudósításo­kat fogok hozzá írni. Én Istenem, mennyi bajba, fáradságba, lá­­tásfutásba került, hogy a háznagy ur (grosser Hausherr) különös grátiájából a H. galleriera belépti jegyet kaptam; biztosíthatom édes Krem­­mer úr, hogy Wanderbursch koromban az eun­nuchok hamarább engedtek a padisah serail­­jába bémennem ; pedig úgy legitimiráztam volt magamat, mint a „Bolond Miska“ mitarbeiterjét! Nem használt semmit; a Journalistenlogóba azért nem juthattam , mert a helyek magyarul nem értő angoloknak, azután a politikával nem foglalkozó divat- és gazdasági lapok tudósítói­nak adattak ki. Le sem írom , hogy mit szenvedtem, há­nyan feküdtek rám, taszigáltak, döfölöztek, mintha tisztán tudták volna, hogy átöltözött Kipfelhauser vagyok. De kárpótolva volt minden szenvedésem, mikor egy Deputriter körülbelül megmondta, hogy a jogfolytonosság olyanforma Geld­zeichen, melynek csak Magyarországon van ke­lendősége, de a melynek Európában nincs cur­­susa!! Én nem is nem értem azokat az embere­ket, kik örökké a Rechsverkungról beszélnek, hiszen a jogvesztés most divatosabb, mert újabb articulus és ők mégis valami 8 száz esztendős jogfolytonosságot szeretnek. Ki látott ilyent va­laha ? És azután még roszul esik nekik, ha va­laki azt mondja , hogy az egész ragaszko­dás ahhoz az elavult divathoz csupa — Phan­­tasia! A Wi­á­g r­a nagyon megharagudtam, hogy a dualismust nem szereti, az igen szép tőle, de hogy a centralisationt nem állhatja, azt már meg nem bocsáthatom neki. A Dobrzánski Dolfit umarmolhattam volna, először azért, mert neki nem kell minis­­terium, das heisst: magyar ministerium; már a Schmerling-ministerium egészen más, mert nem veszedelmes; — másodszor azért, mert a Bach által fölfedezett ruthen nemzetet a tripartitum­­ból is kispinsizálta. A „Pesther Lloyd “-dal is ki vagyok békül­­ve, miután az ő metronpázsa a gefährliche Kitty beszédjét kétszer egymásután a fejére állította. Most már áttérnék az olasz politikára, de ezen érdekes tárgyat, nem különben Schleswig- Holsteint és a még föl sem fedezett világrésze­ket ez alkalommal a Herr von Farage schnappolta el előlem. Kipfelhauser: csak azért tartanak speecheket, hogy küldőik iránti kötelességüket leróják, s ajánljuk, hogy minél érdektelenebb, szárazabb, százszor elcsé­pelt s megrostált dolgokat válasszanak beszéd­tárgyul, így aztán a képviselők elalusznak s majd talán teljes csendben mondhatják el be­szédüket. 2- ik javaslat. (Csak a kellemes han­­guaknak való , és semmi esetre P a t a y n a k.) Beszédjüket tetessék kótára, s aztán úgy éne­keljék el, meg lehetnek győződve, hogy szem­fül lesz az egész ház, s az „éljen“-eken kivül tapsokat s még koszorúkat is fognak kapni. 3- ik javaslat. Beszédje elején ígérje meg szónok a háznak, hogy rövid lesz , ezzel azonban még célt nem ér, mert ezt mindegyik meg szokta ígérni eddig is, hanem kösse ez ígéretét azon feltételhez, hogy ha türelmesen kihallgatják, csak egy óráig fog beszélni, ellen­kező esetben jogával teljes mértékben fog élni s három óráig fogja beszédét nyújtani. A ház erre megrémül s megadással fogja végighall­gatni az egy órai beszédet. 4- ik javaslat. Dörgő hangon kezdett szónoklatában jelentse ki, hogy szörnyű dolgo­kat fog beszélni, s meg lehet győződve, hogy a baloldal „halljuk! halljuk!“ Ha a fecsegő képviselőket jobban csendre fogja utasítni, mint ha az elnök az öregharangot fogná is kongatni. 5- ik javaslat. A képviselőktől zseb­óráik az ülésterembe­­léptekkor vétessenek el, a teremben levő fali órán pedig mesterséges módon eszközöltessék, hogy az óramutató las­sabban járjon, a kálomistáknak továbbá hagyas­sák meg, hogy delet legalább is csak két órakor harangozzanak, a képviselőknek házszabályilag egyszersmind szivekre köttetvén, hogy reggelire tápláló étkeket vegyenek magukhoz. 6- ik javaslat. A ház szabályaihoz a kö­vetkező­t adassék: „A rajongókat a jegyzők meg fogják nótálni s az­ ily nótáitak elvesztik az napi dijukat, mely bírságok az állambud­­getbe fölvétetvén, a rajxráb­ tartása költségei­nek fedezésére fognak, fordittatni.“­­ Meg vagyunk győződve, hogy ez alkalom­szerű expediensek bármelyikével előbb célt le­het érni, mintha a csend fenntartására érvesül a ház méltóságát, a szólás szabadságát s ennek nélkülözhetlen feltételét s postulátumát, a csen­det, az egymás iránti collegialis figyelmet s mél­tányosságot, az illemet s más eféle elvben ugyan mindenkitől készségesen elismert, de a gyakorlatban oly könnyen feledett érve­ket hozzuk fel. A képviselőház csendének fenntartására ajánlt javaslatok. 1-fő javaslat.­­ Köztudomású dolog lévén, miszerint az unalmas beszéd az embert úgy elszenderíti, mint a gyereket a ringatás, azon tisztelt szónokoknak, kik koránsem szó­­lási viszketegből, hanem mint maguk mondják.

Next