Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

Régi dal fertály dicsőségről. Nevetséges komédia, melyet meggyőződéssel adnak elő a nemzeti színházban. Shakespeare Jóska eredetije után magyarán megdolgozza CSICSKEI BOES a „B. Miska“ lessingerkedő ítésze. SZEMÉLYEK : SHYLOK, ismeretes promesse-kereskedő és pénz­váltó. LÉvi, ismeretlen magyar izraelita, emancipálat­­lan kortes, foglalkozására nézve „zsidó.“ JUCIK­A, Shylok et Comp. lánya. feleki, judenfreszer ; némelyek színésznek is tartják. szt. vemhey Genovéva, vidéki asszonyság. LiBUSKA, az ő lánya , nagyon naiv jószág. arszlán soma, Lévi első szülötte, ábrándos jogász és a „Családikor“ munka­társa. rüpek marci) szellemdus fiatal emberek avi­­figura Pista ) dékről; rendesen pipáznak s makra laci ) csak a salonban cigaróznak. levendula máriás, borbély legény és első sze­relmes. SÓHAJ kandúr, legátus és második szerelmes. SZT. PIMASZI MARI ) 0 , T, . e„ ( sardou Kérői io-MIHASZNAHORKAY STEFI) , ,, , munkatársai. FEJEKONGHY FRIDI ) S­HAKESPEARE JÓSKA: SARDOU BERCI. ID. Shakespeare, nyug. drámairó. FERKÓ, Szt. Pimaszy legénye. (Tucetben gyári árakon kapható Kotzebue Ágostnál.) BEISCHL FLÓRIÁN, vendéglős. (Eredetije Mr. Chab­lon és Altplunder urak birtokában van, kik ez alkalomra a jótékony cél tekintetéből ingyen engedték azt át.) kostöki bagarja ásvány,­ mulatságos részeg SERCEGHY köpés Andris,) kortesek, egy ke­nyéren, egy boron s egy bagón, eddig Szigligeti szolgála­tában. Nép, fegyveres tapsoncok, kritikusok,pajtások, jóakarók, irigyek, elejtett szerepek és fölemelt árak. 2-dik jelenet: LÉVI (közibe furakodik egy rakás részeg parasztnak s egyenkint oldalba löki őket.) Félre barmok! BAGARJA ESVÁNY (egy nagyot köp s aztán ráemeli botját Lévire.) Hát te jordán, mit kötözkö­­döl ? Oda találok ütni, a­hol legjobban fáj a zsidónak! KÖPÉS Andris: Coki innen, dikhec ! LÉVI, Gewalt! Oh ezredéves gyülölség átka, meddig fogod még sajtolni népemet! Sie Grobian, was Sie sinten ! Maga akar ösz­­szetűzni velem ? Én nem félek kendtül, ha századmagával van is. (Kiugrik az ab­lakon. Változás. Lévi szobája.) • JUCIKA: Oh atyám, édes tátikám! Mért vagy olyan bőszül fölrakva ? lévi. Te bolond! Hiszen én nem is haragszom. De látod, a Soma jó barátja a Shakespeare József úrnak és ez őt megkérte, hogy vesszek össze a parasztokkal, hogy legyen neki egy kis motívuma a zsidók üldözte­téséről írnia egy darabot. Verstehst du ? Gondoltam magamban,megteszem­ neki ezt a barátságot — kost’ mich doch kein Geld! JUICKA. Tátikám, (lesütve szemét) itt volt Herr von Sóhaj Kandúr.. LÉVI. Gewalt! Ki ez a Kandúr? JUCIKA. Szerelmes belém, sóhaj kandúr (belép). Igen uram. Azt kérem tőled, a mi a tied, s azért a tied mert az övé , mert ha az övé volna, nem az övét kérném, s midőn nekem adod, a tied ma­rad az.H­a mi voltak ép az enyim, noha az övé. Ért én uram ? LÉVI. Sind Sie mesage ? Én tanultam gemorért és ön okoskodik? Oh lányom, vigyázz magadra! Isten, őseim istene! Mit akar ez a goj ? Nem is ismerem, váltója sincs nálam és gyermekemet — hah! Juci, ide gyere! (Szeme közé néz.) Bist du noch kóser ? JUCI. Tátikám, ne izéljen. Wie heiszt kóser va­gyok-e ? (Sir és Kandúrra kacsint.) sóhaj. Te pipikém, te mókusom, te cicuskám, te mucskám, te bucikám. LÉVI. (kezét tördeli.) Még ki sincs mondva az emancipation, a vegyes házasság nem kell sem a rabinusnak, sem a katholikus pap­nak, sem a lutheránus papnak, sem a ká­lomista papnak, és a ez­sége, és ez a lány ! Öh őseim istene ! (Tovább monologizál.) JUCI: Kandúr édes, jöjj mellém a kanapéra és én neked el fogom mondani szép stamm­­buch-versekben, hogyan szeretlek. (Leül­nek.) Szeretlek mint a lúd a kukoricát, mint káposztásrétes a zsírt, minthausmei­­ster a hatost, mint légy a cukrot! Szeret­lek mert szeretlek, sőt ha nem szeretnélek is, szeretnélek ! Gott! ARSZLÁN SOMA, (szomorúan lép a sugolyók elé.) Óh, de szeretem! JUCI, (f’elsikolt.) Soma. Te itt ? S ön uram ? Hah ! Juci idegyere! (A szeme közé néz suttogva.) Szólj ? Bist du noch kóser ? JUCI: Mi a bajotok ma velem. (Apprehendál s Kan­dúrra kacsintva távozik. Szembe jö vele.) SHYLOCK. Maradj még gyermekem. JUCI ) (nagy gémeket meresztve) Gyermeke ? — Ki ez az öreg úr? SÓHAJ­­r b lövi. Ah, Herr von Shylock, hab’ die Ehre. Gyerekek, menjetek ki. Geschäftssachen! — Örülök hogy van szerencsém. No, wie stehen Nordban ? Kaufen Sie Árpád ? SHYLOCK. Nem üzlet vezérelt önhöz. Jessica lá­nyomért jövök. Haza akarom vinni Ve­lencébe ? levi. Stüllen Sie nicht, Herr von Shylock. Juci az én lányom. shylock. Wie heisst Juci? Micsoda Juci? Egyátalában ki fogom magamnak kérni az ilyen Anleheneket. Ön Shylock gya­nánt szerepel és veszélyezteti régi credi­temet, lányomnak más nevet ad és elta­gadja tőlem. Heisst’n Geschäft! 1-s­ö j­el­en­et. ferkő. (ostoba-pfiffig képpel belép.) Maga a kocs­­máros ? BEISCHL: Ha te vagy vendégem, körc­smáros s ha jó bort mérnék neked, korcsmáro­s­­t o­d­a. Érted ezt a viccet ? FERKÓ, (bámészan rámereszti szemét, röhög s aztán positurába vágja magát.) Hát maga miért tegez engem ? BEISCHL: Tegezlek ? Tán azt akarod mondani hogy nyilazlak ? Szamár ! ferkó, (megijed.) Hah! Honnan ösmer maga engem ? bei Schl. Ösmerlek, mert nem ösmerlek. Mert ha ösmernélek nem ösmernélek, s épen ezért ösmerlek. Különben was schaffen’s denn ? Van jó birgelt, snich­, golás ! Wird was gefällig sein ? Tessék parancsolni, ferkó. Csak hogy már magyarán beszél egy­szer ! Hozzon egy pfiff bort. (Iszik, majd rágyújt.) Az én gazdám nagy ur­am, püs­pök a komája. BEISCHL: Úgy, hát könynyen üdvözül. (Nevet­nek és politizálnak.) 168 lévi. Sajnálom,nincs,időm. Tardy Antóniával van jelenetem. Adieu. (El.) 3-dik jelenet. (Az Erzsébet téri kioszk előtt.) szt. pimaszi. Bonjour, Stefi, servus Frici. Me­gyünk ma a nemzetibe ? MIHASZNAHORKAY: Mauvais genre! Megyünk a németbe, a kis Piperl ma megint fellép. FEJEKONGHY. Kinder, menjünk a budaiba. Muhlsaubere Fratzen vannak ott most en­­gagirozva. Molnár ist ein verfluchter Kerl. szt. pimaszi. Hisz ott tegnap voltunk ? Va pour le nemzeti. Na ? Ott lesz Toldalak is, mihasznahorkay. Helyes , chose etendue. (Oda­mennek.) 4-dik jelenet. (Színpadi bál.) FIGURA PISTA (Libuskához közeledik s pengve meg­áll előtte.) Nassád, esedezek. LiBUSKA. Tudja én naiv leány vagyok és min­dent elhiszek. Kérem tehát, ne nagyon szorítson magához tánc közben. Aztán olyan csiklandós is vagyok .... remhegné. Oh, ártatlan gyönyörűségem ! —­­Figurának van 200 hold földe, hátha ! — Makra úr hol járt, hogy nem láttuk oly soká. ? makra LACI: Hát kineveztek esküdtnek, mindig a vidéken jártam, Révparton. Annyi ott a nyúl, nassád, hogy bottal verik agyon a parasztok, rüpök marci. Az ám, öreg anyád kontya. Ugardi Vince kipusztított onnan mindent. Nincs már ott farka se, — no, isten acsa ha mondom! Szereti a süldőt, nassád? No én szeretem, nassád lánya is aféle süldőcske, eszem a zúzáját. Azaz, hogy a süldőnek nincs is zúzája, csak a libának. LACI (Rüpek a lábára hág. Súgva.) Juhuj, de nagy marhát beszéltél! — Hiszen Vemhey lá­nyát Libuskának hitják ! (Röhög.) vemheyné (magában.) Csak tudnám, mit sugdos­nak egymás közt ? — Libikém, Libikém ! Hol vagy szentem? 5-dik j­elen­et, feleki. Ez aztán elégtétel! Nagykárolyi ven­dégszereplésem óta mindig bajom van a zsidókkal, s most olyan szerepet varrnak a testemre, melyben egészen otthonosan érzem magamat, mert ex offo kell a zsidó­val gorombáskodnom. Csak azért vállaltam el, mert nem kellett tanulnom. Remény­­em, a kritika nem fog megróni, hogy nem tudtam szerepembe beletalálni ma­gamat. 6-dik j­el­e­net: levendula márius. Na, van most szerepem! Ha nem van is irigyem miatta! De hát, édes közönségem, mond, lelkedre, láttál-e már nálamnál szeretetreméltóbb fiút? Ab­­ban a jelenetben melyet Freytag „Jo­urna­­liste­n“jeiből vett át kedvemért Shakes­peare Jóska, tudod, midőn a választókat puhítom, a mamákat magamba bolondítom s a lányokat magamba őrjítem, nem-e olyan vagyok, hogy attitűdeimen minden táncmester megvész a méregtől ? S hogy ugrottam Tardy lánya elé! Tiz­etnyire volt tőlem és mégis egy lépéssel mellette termettem ! S mily hibátlanul mondtam el neki entré-áriámat! Úgy perdült a nyelvem, akár az orsó. De igazán enni való akkor voltam, midőn a franciának hatodik figu­ráját aranzsíroztam. Ezt a jelenetet én csi­náltam és ekkor tapsolták ki először a

Next