Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

A közelebbi országgyűlési ülések egyikén a karzatról egy fátyolt ejtettek az elnök ölébe. Talán azért, hogy még ezt a fátyolt is borítsuk a múltakra, miután már annyit borítottunk. A közelebbi országgyűlési név szerinti szavazásnál megint száznál több képviselő hiányzott. Jó volna a szavazásokat a dimrmumosztó képviselői pénztárnál tartani; ott soha egy képviselő se hiányzik. Reményi Ede a Petőfi szoborra eddigelé körülbelül 15 ezer forintot gyűjtött össze. Bizony csodálatos eredmény, ha meggondoljuk, hogy ezt mind magyar emberektől gyűjtötte s ha azt sem feledjük el, hogy mily nehéz onnan venni, a honnan már mások mindent kiszedtek. Sok mindenféle hibás irányu bizonyítványokat, értesítéseket stb. — kapunk, melyeket jámbor falusi jegyzők, vagy süldő megyei esküdtek írtak. Nem adjuk ki, hiszen kéznél is kaphatnánk eféléket, a különféle miniszteri osztályokból, ha nálunk az eféle mutatványok újak, vagy rendkívüliek lennének. A belügyminisztérium a pest városi hatósághoz rendeletet küldött, mely szerint „ámbár a fegyverengedély kiosztását megszorítani nem akarja, mindamellett is kívánja, hogy a hatóság nagyobb ildomossággal és óvatossággal járjon el a körül“. Átalában el kellene törülni a fegyver-engedélyadások Bach-maradványát, mert a szabadságnak nagyobb gúnya és arculcsapása nem is képzelhető, mint az, midőn még azt is szortírozzák, hogy puskát ki tarthasson. Ezt néhány év előtt maga a „Pesti Hírnök“ is így állította, most pedig a miniszteri rendeletet „ildomos“ farkcsóválással kíséri. A minisztérium a közelebbi macskazene alkalmából ráírt Pest városára, hogy tartson nagyobb rendet. A város pedig visszafelelt, hgy hát tessék a minisztériumnak a nemzetőrséget újra fölállítani, mert egy ilyen nagy városra nyolcadfél vak drabant s egy pár „vertrauter“ nem elég. Azokért a szivarokért, amelyeket az „idők tanúja“ nyert tőlünk, aranyakat küldenek a tisztelendő urak, csakhogy nekik is jusson belőlük egy. Lám, lám, minő nagy becsben állnak „Bolond Misha“ szivarai, még majd kedvet adnak nekünk arra, hogy trafikot nyissunk. Nem lenne rész, aranyokon árulni a szinkadórészeket. Csernátony azon töri a fejét, vájjon mi célja lehet annak, hogy most még Ludasi Mórral is megtámadtatják „Kossuthot mint államférfit.“ Azt hisszük, a dolog nagyon egyszerű. Kossuthot meg akarják semmisíteni, mégpedig, ha lehet nemcsak egyszer, hanem kétszer is, folyamodnak tehát oly eszközhöz, melyről a mesebeli oroszlány is azt mondta, hogy nuncsis moral! Azt írják a lapok, hogy Andrássy gróf midőn Párisban Beust báróval a jéggolyóban volt, azt mondá nevetve: „jó volna most azt táviratoztatni haza, hogy a birodalom mindkét fele a levegőben függ.“ Azám , de hát azt hiszi-e ő excra, hogy ez újdonság előttünk ? vagy hogy a birodalom nem függ a levegőben, ha a két excellentia szilárd földön jár ? _________ Egy komáromi vendéglőben két katonatiszt összeveszett s halálra vagdalták egymást. Angliában a katonáknak szolgálaton kivül nem szabad kardosan járni, hanem mi efélékről még álmodni sem merünk. Bécsben a konkordátum eltörlését kérő éveken már a múlt héten 28.000 név volt. A konkordátum mellettesek is összegyűjtöttek egynéhány hektikus sekrestyést, penzionált öreg katonatisztet s néhány ájtatos érzelmű greisztert. A honvédegyletek október 6-dika alkalmából sorban üdvözlök özvegy Damjanics Jánosnét. Az ország legtiszteletreméltóbb hölgye többeknek szerényen felelt, pedig az a halál, anelyet férje a hazáért szenvedett, nem volt dicsőbb, mint e hölgynek élete, ki férjét virágzó ifjúságában veszté el s azóta — hosszú 19 éven át — a legdicsőbb lemondással s valódi szent tisztaságban emlékezik és gyászol. Egy lejális politikai lap előtt gyanúsnak tetszik, hogy a „Hon“ szerkesztőségénél a Garibaldista sebesültek számára aranyakat is ajándékoznak — s azt kérdi, hogy honnan vették az illetők azon szokatlan aranyakat ? Maholnap ha az embernek egy aranya lesz, hatósági bizonyítványt kell rá szereznie, hogy nem a muszka czártól kapta. Ez se rész. Ungból azt írják, hogy az ungvári színészeket sokan azért nem pártolják, mert az igazgató — jobboldalista. De —aztán menti cikkíró a társulatot — hogy hiszen a színésznők mind baloldaliak. .Derék lesz valóban, ha ezután a színészetből is pártkérdést, csinálunk s ahoz képest tapsoljuk vagy piszszegjük a színészeket, amint jobb vagy bal-, oldalisták. A fináncok új uniformíroztatása is helyben hagyatott. A magyarországiak jövőre — reméljük — mentésen és kalpagosan szedik ki a csemete dohányt. Az egész héten azt pengetik a lapok Jókai után, hogy a „fene gyerekek“ miatt nem kaptunk eddig hadsereget. De hát kik azok a „fene gyerekek“ ? A jobboldalisták nem, a baloldalisták sem, mint akiknek közlönye maga agitál a „fene gyerekek“ ellen. Szóval: azok a „fene gyerek“ek vagy nincsenek, vagy nagyon kevesen lehetnek. Bizony politikai Dandinek leszünk mi igy, ha minden bajnak okát magunkra veszszük s maholnap azért is engedelmet kérünk, hogy a világra jönni bátorkodtunk. A „Pesti Hírnök“ tudatja a közönséggel, hogy azért lesz a római kérdésben kongresszus, mert ezt ő, tudniillik , a „Pesti Hírnök“ kívánta így. Oh Lipótmező ! Oh Nagyszeben ! A pesti vendéglők és kávéházak ezután korlátozatlanul reggelig nyitva lehetnek. Ki kétkedhetnék még ezután Magyarország önállóságában és független intézkedhetési jogában?! „Bolond Miska“ a napokban Bécsből, egy német szerkesztőségtől olyan csomagot kapott, mely Soroksárra volt címezve, onnét küldték aztán Pestre. Némely bécsi szerkesztőnek akkora geográfiai ismerete van, hogy azt hiszi, az mindegy, Pest vagy Soroksár. Eljegyzési dr. Ráth Károly úr addig kérte Böszörményi árva kisasszonyt, mig a gyámok többsége végre is oda adta neki. A lakzi nem sokára az esküdtszék termében megy véghez.. , Törvényrendszerünknek teljes korszerű átalakítása fekszik készen a mi országosan becsült igazságügyminiszterünknél. Tárgyalásukra is sor kerül, ha a jó isten s a mindennapi interpellációk megengedik. Garibaldit törvényszék elé akarják állítani. Még bezárják azon bátorságáért, hogy hazájának s Viktor Emánuel ő Felségének Nápolyt s Szicziliát megszerezte s még Rómát is meg akarta szerezni. Ez bizony nagy hazaárulás és fölségsértés. Ha tudós férfi bakot lő, ezt klassikus nyelven úgy mondják, hogy némelykor maga Homér is szunyókál. Mi is elmondhatjuk tehát az „Esti lapok“ szerkesztőségéről, hogy Homér néha ott is szunyákéi, mert közelebb egyik honti levele alá, írója neve helyett ezt az álnevet nyomatta oda: ifftf A belügyminisztérium szigorúan megtiltotta, hogy ezentúl játékágyukat sem szabad árulni. Alkalmasint azért, nehogy a mai gyermekek felnővén, majd öreg ágyuk leírására nyerjenek gusztust. Ezzel kapcsolatban azon kósza hírt is közölhethetjük, miként honvédelmi minisztériumunkban a nemzeti hadsereg létrehozásán komolyan fáradoznak. Nemsokára tudniillik törvényjavaslatot fognak a ház elé terjeszteni, mely szerint a játékkereskedőknek csak magyarruhás katonákat szabad oly faváracskákba helyezniök, melyekre nemzeti zászló van feltűzve. Egyébiránt a magyarországi összes játékkereskedőknek meg lenne hagyandó, hogy egyelőre ily magyar papirosmándlikból tíz zászlóaljnál többet nem szabad létrehozniuk,, nehogy a „birodalom biztonsága“ veszélyeztessék. „Amit óhajtottunk, mindent megkaptunk!“ Tudniillik akkor, midőn már Afrika partjain is évtizedek óta cirkálnak az angol hajók, hogy a csak félig emberi szerecsenek közt az emberkereskedést megakadályoztassák, nálunk az országgyűlés terméig kell fölhatnia az égre kiáltó panasznak, hogy hazánk szomszédjában osztrák alattvalók s osztrák konzulsági ügynökök testünkkel kereskednek s rabszolgákként pénzért árulják a születlen árvákat Konstantinápoly bordélyházainak ! „Amit óhajtottunk, mindent megkaptunk !“ Új humorisztikus lap indult meg Ungvárott.Címe „Denevér.“ Jövőjét megjósolja címe, azaz a homályban fog lappangani. Pest polgárai egyenlőségi, demokrata- s mindenféle köröket alakítanak. Üdvös eredményük látszik, mert Pest polgárainak közgyűléséből az egyik miniszterhez intézett feliratban csak kilencvenhétszer fordul elő az emberi egyelőségre mutató ezen címzés: — nagyméltóságod! 188 * Szerkesztői üzenetek. Kési f. Erős himpengés, de nagy tartalomhiány. — B ... re. Abban semmi kicsúfolni való, ha valaki szegénységi bizonyítványt kér s csakugyan szegény is. — „A mi boldogságunk.“ Kissé eláradoiz majd a szerző jobbat is. — Eperjesre B. Kálmánnak. Sürgetjük a hogy lehet, hisszük meglesz. — Konkolynak. Nem lehet.