Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

31-dik szám. Pest, aug 4-én 186? Vill. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hátfő, aug 5. Több csinos kisasszonyka kesereg, hogy ezek a mostani szultánok nem akarják őket rabszijjra fűzni. Kedd, aug. 6. Ökör ur nemességet kap , ököri lesz belőle, mar­kai predikátummal. Szerda, aug. 7. Napoleon császár Zágrábba kész­ül, a pozaristák­­nál szövetséget keresni. HETI NAPTÁR. Csütörtök,­­aug. 8. Escobedo generális tanulmányozás végett megho­zatja magának Haynau memoirjait. Péntek, aug. 9. A török szultán több száz trafikszivart vitt haza s a basákkal, kegyvesztés esetén, megzsinegeltetés he­lyett azokat fogja szívatni. Szombat, aug. 10. A minisztérium, miután nem igen ad magáról élet­jelt, megyehatóságilag kurrentáltatik. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadó­ hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Perczel és Görgei. Megjött a hős P­e­r­c­z­e­l, megjött a tábornok, A makacs Szenttamást ki halomra lőtte, A minő volt élte, diadal volt útja, Tarka bandérium lovagolt előtte. G­ö­r­g­e­i is itt volt és oda is elment , h­ol fekszik sötét falaival Arad. Hát előtte nem­­ lovagolt valami Fehér bandérium? tizenhárom alak... . Megyei mozgalmak. Megint onnan. Tekintetes szerkesztő uram ! Miután első levelemet napvilágra hozta s ezáltal a koszorús írók sorába avatott, hivatva érzem magamat, hogy becses lapjában megyei mozgalmainkról koronkint értesítsem e derék lap komoly ol­­vasóit. Tehát ismét megyei bizottmányü­lésünk volt s ez alkalommal is bebizonyítottam, hogy nincs olyan praktikus s teremtő kapacitás, mint magamra. Főispánunk szokott ékesszólásával üd­vözölvén a karokat és rendeket, kiket a köz­ügyek iránti buzgó szeretet ily szép számmal csöditett össze (pedig köztünk maradjon a szó, alig voltunk 30—40-en) megnyílt az ülés s felolvastatott az ismeretes szatmári levél. Megyénk egyik nagyszájú szélső balol­dalija élénk színekkel festvén, hogy a Deák párt hová vitte a nemzetet, hogy maholnap vagy németül beszélünk, vagy muszka kan­csuka alatt hatolunk , indítványozta, hogy fo­gadjuk el a szatmári levelet, mondjuk fel a minisztériumnak az engedelmességet s igy megmenthetjük hazánkat s alkotmányát a vég­­enyészettől. Ebből heves vita fejlődött s a szatmári levél ellen heves tűzzel küzdött különösen a tisztikar, melynek jövendője a Deák miniszté­rium fenmaradásától függ. Midőn láttam hogy ökölre mennek a ka­rok és rendek, én mint praktikus ember egy közvetítő indítvánnyal léptem fel. A történelemből ugyanis — melyben közbeszólva legyen mondva oly jártas vagyok, mint a speiscédulában — megmutattam, hogy nemzeti átkunk, miszerint soha egy vélemé­nyen nem tudunk lenni a világ kezdete óta egyikünk mindig erre, a másik mindig arra rugaszkodott. És miután szavaim megcáfolhatlan igaz­ságát a nagy többség helyeselte, indítványoz­tam, miszerint írjunk fel az országgyűléshez, hogy a baloldalból is alakíttassák minisztérium s ekkor kétféle minisztérium lévén, a nyugta­lankodó megyék is választhatnak minisztériu­mot, melynek alávethetik magukat s a makra­­pártiaknak is lesz minisztériumok, hol igazsá­got és zsiros hivatalt találhatnak s ezáltal el lesz vágva minden uj huz­ás fonala. Képzelheti szerkesztő uram ! mikép küz­dött ezen bölcs indítvány ellen a jelenlegi tisztikar, de annál jobban pártoltak azok, kik a közelebbi tisztújitás alkalmával kenyér nélkül maradtak, azon praktikus szempontból indul­ván ki, hogy a baloldali minisztérium bizonyo­san baloldali megyéket is fog organizálni s akkor ők is szolgálhatják hazájokat; de azon szempontból, hogy két tudás egy csárdában meg nem férhet, indítványom elvettetett s ma­radtunk a jelenlegi kofréban. A közügyek után az indítványokra ke­rülvén a sor, legelsőben is egy írnokból csere­pesedést szopott­ képü esküdt állt fel s követelte, hogy neki is adassák hajdú, mert különben nem képes a hivatalos tekintélyt a köznép közt fentartani. Hivatalos tekintélyről lévén a szó, ko­moly aggodalmat keltött eskütt úr felszólalása s a tisztikar hivatalos tekintélye fentartása te­kintetéből többféle javaslat. Indítványoztatok ugyanis, hogy a szo­­pottképű eskütt vegyen valamely színész társa­ságtól torzonborz bajuszt és szakállt és ha a nép közé megy, kösse fel, majd talán megijed tőle a nép s visszatér elvesztett tekintélye. Hosszas vitát idézett elő azon kérdés, hogy a közpénztárból ő szerezze meg, de miután a főpénztárnok határozottan kijelentette, hogy a pénztár üres, kimondatott, hogy kiki maga gondoskodjék bajuszról. Indítványoztatott, hogy a tisztviselő esze­s tudománya által igyekezzék magának tekin­télyt szerezni, de ezt mint lehetlent s a mai korban általánosan kivihetetlent egyhangúlag elvetették. A sok indítvány után végre én állottam fel s ilyen bölcs Salamonféle inditványt tettem. Minthogy a szolgabiró s eskütt ketten tesznek egy személyt — igaz ugyan, hogy mai világ­ban sokszor ketten sem tesznek -- a hajdú nem kizárólag a szolgabiró tulajdona, hanem fele részben az esküttet illeti: ennélfogva min­den megyei hajdú kétfelé vágassák, hogy felét a szolgabiró, felét az eskütt használhassa s igy a felszólaló eskütt ur kívánságának is elég lesz téve, mert szó a mi szó, egész hajdú csak­ugyan nem illeti meg eskütt urat. Ezen komoly módosítvány után kimon­datott, hogy ámbár sok eskütt megérdemelné, hogy hajdú állíttassák mellé, de mivel a pénz­tár nem engedi, oda utasíttatnak az esküitek, hogy vagy saját tenyerük, vagy a kis bírák által tartsák fen tekintélyöket, de minden esetre fentartsák, hogy a nép öntudatra ne ébredjen. Ezután egy őszbe csavarodott törvény­­­széki ülnök állt fel s indítványozta, hogy mint a királyi táblai ülnökök fogalmazókkal vannak ellátva, kik az ítéleteket gyártják, a megyei törvényszéki ülnökök mellé is rendeltessenek jegyzők. „Én — úgymond — nem vagyok mai csirke, fiatal koromban nem igen tanul­tam, csak nem kívánja a tek. megyei gyűlés, hogy vén koromban tanuljak azért a csekély fizetésért, elég ha rengeteg szakálommal s ter­jedelmes haslammal tekintélyt adok a hiva­talnak. Annyit azonban ígérek a közgyűlés biz­tosítására — igy végré — hogy a kész mun­kát kész vagyok aláírni s a törvényszéken fel­olvasni.“ Bezzeg lett zugás, morgás ezen indítvány ellen; — különben is sok ingyenélőt tart a megye; — kiáltá az egyik:­­— mondjon le a hivatalról, a ki nem ért hozzá — mondá a má­sik ; de én itt is eltaláltam szarva közt a tőgyit s igy szólottam fel a tekintélyes ülnök ur ér­dekében. — Igazsága van az ülnök urnak, hogy fiatal korában nem tanult; abban is igazsága van, hogy vénségére nem tanulhat s hogy mégis megmaradhasson hivatalában, indítvá­nyozom, hogy törvényszéki elnök úr csak olyan ügyeket adjon a tisztelt ülnök úrnak, melyek­hez nem kell ész és fejtörés, akkor aztán nem kell segédjegyző. — Indítványom egyhangú­lag elfogadtatott. — Nagy bolond vagy te Luji — mondá a mellettem ülő elnök — már hogyan ítélem én meg, hogy melyik ügyhöz nem kell ész s jön-e a törvényszékhez olyan ügy, melyhez nem kell ész ? Bizony nagy bolond vagy te Luji . Már persze engem csak igy czimeznek és pedig nem azért mintha ostoba volnék, ha­nem csak azért, mert----hát... mert hát... teszem nagy bolond vagyok. Majd máskor többet, mert báróval a (te tu pajtásom) lefuttatásra siettek. Isten velünk. Külföldre szóló magyar útlevelek. (Szomorú elmélkedések.) E napokban külföldre kell mennem, óhajtottam tehát magamat jóeleve külföldre szóló útlevéllel ellátni. Az ily útleveleket a belügyminisztérium szolgáltatja ki. A belügyminisztérium helyiségei pedig Budán vannak, a várban, hová Pestről épen

Next