Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

1868. Pest jan. 5-én. 1-sö szám. IX évfolyam. HETI NAPTAR. Hétfő, jan. 6. A magyar dolegatyusok Bécsbe érkeznek s tanács­kozást tartanak, hogy illendő’ losz-e a dolegatyusoknak Bécs utcáin sarkantyus csizmában járni. Kedd, jan. 7. Sehmerling ur titkos boszut forral Beuszt ellen, hogy a mi neki nagyban nem, az Beuszt urnák legalább kicsinyben sikerült. Szerda, jan. 8. A baloldal akkép akar szervezkedni, hogy jövó're minden egyes tagja külön pártot képezzen. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 írt. kiadó-hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó HETI NAPTAR- . Csütörtök, jan. 9 A török birodalom kurrentál egy Magyarorszá­got mely az ö státusadósságait átvegye. Péntek, jan. 10. Kérdés támad afelől, hogy a közösügyi törvények­nél fogva szabad-e a magyarországi faleveleknek ma­guktól megmozdulni. Szombat, jan. 11. Tíz iró indítványozza, hogy az uj év kezdete most kivételképen februárra tétessék — akkor még ők is uj lapot indítanak. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska Uj-Esztendőre. (Hogy ez is legyen.) Adjon isten a mi nincs ; Elviheti a mi van ! Eljött az év vége, persze eljött — persze... — Kemény egy tuskó ez, betörik a fejsze ; Nem tudom hol kezdjem, bajba vagyok ször­nyen, Kezemben a dió s nem tudom hogy törjem. Hej pedig forr bennem a sok jó kívánság, Töltig telve vagyok, mint szerbbel a bánság... Már csak neki rontok, neki mék hamar, még Mások el nem mondják, amit én akarnék. Mert hát ez a dolog olyan közös vagyon, Aki hozzá férhet, csépelheti agyon ; Sietek használni hát az elsőséget, Kedves jó magyarom gratulálván néked. Ne hőkiilj meg rajta, olyan rósz szokás ez, Addig használjuk csak, mig a divat más lesz; Ingyen megy az egész, jó rövid is leszek, Mert még utoljára gunyolásnak veszed. Gúnynak ? Bizony isten közel járunk hozzá, Oly rég nem értünk már egyebet a rosznál, Hogy a jó kívánság nálunk lett már torma, Jó szándék : szatíra, orrboszantó forma. Azaz hogy, — ez egy kis költői hasonlat, Valóságban vagyunk nem épen hasonlag; Van itt bála isten, meglehetős dolgunk, A jó lét ágyában két oldalra forgunk. Vagyon alkotmányunk... Az a régi még ez, Árpádtól számitva, épen ezer éves,... Persze nem divatos semmi, ami régi: Revideáltuk hát, formát adtunk néki. Vizen áll a hajónk, jó kézben a kormány, Veszélyt, zátonyt vigyáz a felelős kormány; Nyolc szempár jobban lát előre és hátra, Igaz, hogy kilenc pár még jobban is látna... Akusztikás terem, gömbölyűre szabva] Belől majoritás, mely a törvényt szabja; Száz fő egy gondolat, dresszirozott tábor, Képes vaskarikát készíteni fából. Ennyi okos fő, ha főzi ország dolgát, Bátran kivethetjük reményeink horgát; Bátran kivethetjük s ha szerencse kedvez, Fogunk olyan stockfischt, hogy tán pár­ja sem lesz. Munkájuk áldása már is érzik szinte, — Persze lassan megy a munka eleinte ; Sok nincs már, ami volt, s sok v a n, a mi nem volt, Eddig voltunk halott, most csak eleven­holt... Földünk istenáldott, terem, ha vetettünk, Aratunk is, ha más nem arat helyettünk: Rósz fölleg ha nem jő, fagyot, jeget hordó : Tele lesz a pince, tele lesz a hordó. Tölt pince, tölt verem, — illő böjtök mellett, Kiürítve végkép, hogyha épen nem lett: S hogy ha a maradék el nem kel a — vámon: Még gscheftet is csapunk a világ vásáron. Lesz pénzünk oszt persze, lesz bizony de mennyi, Kicsided Wertheimba be se tudjuk tenni; Fizetjük az adót, kész jóakaratból, S exekuci ó-szó — ki megy a divatból. Nem lesz szükségünk rá akkor aztán persze, Hogyha magyar ember a dohányt termessze ; S ha a dohányt vesszük pénzen, más országból, Kiereszthetjük a fináncot a — zsákból. Bányáink méhiben bőven megtermenek Két országra szóló arany gazdag erek ; Egyik ország adja, a másik meg verje: Már ez a magasban i g у van elrendelve. A békét, a jólét s megnyugovás szülik, Természetes, hogy mi benne ülünk fülig; S hogy állandó legyen a béke malasztja, Megvédeni G é 1 i c h azt el nem mulasztja. Kardunk, — a mi nincsen, —• a hüvelybe vele ! Faragott ludtoll a tudomány fegyvere ; Küzdeni fog csak a fölszabadult szellem, A sötétség és a — minoritás ellen. Teremnek a könyvek, mint a bolond gomba, Gőzzel megy az Írás, nem csupán a nyomda; Megalapítjuk a századik, „Néplapot,“ Kormány-viccet hallunk; — mennyei állapot! Tudomány s művészet járnak karölelve, Tágas tért talál a hir, dicsvágyó elme ... Lesz hires emberünk végnélküli sorral, — Dolgot ád meggyőzni mindannyit szoborral. Mennyei ország lesz ez a Magyarország, Népek irigyelni fogják boldog sorsát; Hírünk négy végére elmegy a világnak, S eztán csodát látni csak mihozzánk járnak. Eltün a nemzeti évezredes átok, Kedvünket keresik számos potentátok; S szerencse ha mutat folyton derült arcot; Diktandó hirdetünk békességet, harcot 1 Köszönjük pedig e reménybeli létet; Oh státusadósság, egyedül csak néked, S haldokló esztendő, mely a kvótát szülted]: A jobblétre könnyű légyen szenderülted !.. — Mondani akartam valamit még végül, Sőt kezdtem beszédem egyedül a végbül! S a nagy boldogságban ime elfeledtem.. No sebaj ! elmondják mások majd helyettem ! Bölcs intések. Fiam, ha békességben akarsz élni, mi­dőn valaki az egyik lábodra bág, köszönd meg neki, mert hát ha még a másikra is ráhágott volna. És ha boldogságot kivánsz, légy takaré­kos, nélkülözz és ne csinálj magad adósságo­kat, mert jöhet idő, midőn másnak a státus­adósságait kell kifizetned; mit csinálnál ilyen­ékor, ha még neked magadnak is volna adós­ságod. Viseld magadat jól és igyekezzél szert tenni legalább egy kis érdemjelre, mert bizony mondom neked, hogy sokan többet adnak ar­ra, a mi a szivén kivül, mint a mi belül van. Járj a tornaintézetekbe; nem azért,hogy megizmosodjál, hanem hogy tested hajlékony legyen s képezd ki magadat úgy, hogy orrod­dal tudd verni a padlózatot; egy alázatos bók a maga idejében nagyobb hasznodra lesz, mint­ha kívülről tudod Baccon Verulami minden filozófiáját. Fiam ! hidd el, hogy e hon nem a demo- kratia földe; előbb lesz a Nyiren pomarancs- erdö, mintsem hogy itt a democratia testté vál­jék; vigyázz magadra, le is gazemberezhetsz néha valakit, csak a nagyságos titulázást soha el ne mulaszd, mert ezt ötödizigleni családi vérboszu követi. Légy loyalis hazafi s fogadd örömmel a le és fölmerülő kormányok intézkedéseit; csak trafikszivart ne szijj soha, mert ettől még a legloyalisabb hazafi is elpatkol.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék