Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-02 / 31. szám
Újabbszerű kritika. (A „Pesti Napló“-ból kiolvassa : V. de V.) Hallgatnak a fegyverek, szólnak a múzsák , nézzük , mit. Halomra gyűlve fekszenek előttünk az új eposzok, balladák, románczok, novellák, regények. Mindannyian azt várják, hogy süssük reájuk a halhatatlanság bélyegét, de biz alig lesz ebből valami, mert a véletlenség úgy hozta magával, hogy költőink mindannyian a bal s szélsőbaloldalhoz tartoznak, és hogy ily halva született politika harczosai valami halhatatlant semminemű téren nem teremthetnek, azt a józan ítélet legegyszerűbb politikája, is bizonyítja-Enyedi Gáspár hőskölteménye elődeink kilencz század előtt a németekkel viselt harczait tárgyalja. Hallott e az ember valaha ilyenopportunus thémát ? Most, midőn végre valahára közmegelégedésre kiegyezkedtünk a némettel, midőn minden vita, minden pörlekedés ürügye véglegesen megszűnt közöttünk. — Enyedi nem átalja, a régi, fegyveres czivakodás emlékét ismét felújítani. De eltekintve a boldogtalan alapeszmétől, milyen annak kivitele ? a lehető legroszabb, legkárhoztatóbb. Az érintett eposzban ritka kivétellel a magyar vezérek győztesek. Helyeslendő az ilyen eljárás ? Nem lett volna diplomatikusabb, államférfiabb, ha — tekintve a jelenleg köztünk s a német szomszédok közt fennálló kitűnő, jó viszonyt — Enyedi a németeknek engedi át rendesen a győzelmet, s udvariasan az ő vezéreik homloka közé szorítja az elismerés babérját? Igaz ugyan, hogy ez némileg történeti falsum lett volna, de egyrészt „múlta licent poetis“, másrészt a messzelátó költő nem csak a múltba, hanem a jövőre is néz. — A nyelv szép, a képek megragadók, a hasonlatok talpra esettek, a versek gördülékenyek, a jellemek kerekdedek, de mindez nem pótolja ki az alaphibát, s így Enyedi eposzát semmikép sem ajánlhatjuk olvasóinknak. Barcsai Ádám hosszú balladája sem üti meg a koncepció mértékét. Egy király — hitelen szeretője után való bajában — előbb lemond a trónról, aztán magas sziklaszirtről a tengerbe veti magát. Barcsainak alig volt valaha életében alkalma királylyal szóba állani, különben tudná, hogy a király elébb király, s csak aztán ember. Szive nem egyért, hanem milliókért dobog; szeme nem egyre, hanem milliókra néz ; keble nem egyért, hanem milliókért bővül. Őrült eszme, szélsőbaloldali idea: azt csak képzelni is, hogy egy fejedelem képes volna, egy nő hűtlenségéért, egy egész nép szeretetében kárpótlást nem találhatni. — Hogy milyen crimen laesae majestatis rejlik abban, egy királyt a közönséges szenvedélyek játéklabdájává tenni, — erről nem is szólunk, megszoktuk mi azt eléggé attól az oldaltól. Fenyő Mihály beszélye: „A parasztházban“ csupa képtelenségeken épült fel. Cselekedete a múlt évben folyik ;a múlt évben, tehát oly évben, melyben a magyar géniusz diadalünnepet ült, melyben alkotmányunk tökéletesen visszaállíttatott, melyben sérelmeink enyhülést, jogaink teljes elismerést nyertek, és az e beszélyben szereplő egyének mégis mindmegannyian elégedetlenek! Józan észjárású ember mikép képzelhet magának ilyes valamit ? Politikus műveltségű fő mikép koholhat ki ilyen badarságot ? Igaz ugyan, hogy Örzsi azért elégedetlen, mert nem akarják Jánoshoz adni; János azért, mert nincs elég jószága, hogy nyíltan merhetné kedvese kezét kérni; s az öreg Kálmán gazda azért, mert leánya egyre sir, s vonakodik a gazdag, egyszemű jegyzőhöz mennni,— de ez mindegy, az írónak tekintetbe kellett volna venni, hogy a cselekedet 1867-ben foly, és hogy széles hazánkban e boldog ívben mindenki meg volt elégedve. Szólnánk még Hajnal Pál regényéről is, de minthogy e falnak menő politikus munkáját elvégre is jó lélekismerettel úgy sem ajánlhatnék olvasóink figyelmébe, inkább leteszszük a tollat, azon buzgó óhajjal, vajha a mi pártunk írói nem hanyagolnák annyira el a költészetet s szépirodalmat! Hallgatásuk sok remeket von meg tőlünk. Országgyűlés a városligetben. (Nagy conversatiós darab, mely minden országgyűlési ülésszakban száz meg száz előadást ér a városligeti körönd kerti székein.) S z e n t i v á n a i. T. ház, vagyis inkább t. körönd ! Az ülést ezennel megnyitván, figyelmeztetem a t. házat, hogy szörnyű meleg van és én ezért elnöki homlokomat elnöki zsebkendőmmel a ház nevében ezennel ünnepélyesen letörlöm. Aki e dologhoz szólani kíván, az méltóztassék a szónokok közé beiratkozni. (Mély csönd) Miután senki sem jelentkezik, ezennel bátorkodom a ház nevében ünnepélyesen és formaliter elaludni. (Éljenzés mindenfelől.) Deák: Én az elnök úr fölszólalását a körülmények tekintetbe vétele után igen opportunusnak tartom ugyan, és szívemből óhajtom, vajha az egész ház át volna hatva az ő érzelmeitől, de mindazonáltal, minekelőtte az elalhotási engedélyt a ház neki megadná, kérek tőle tüzet a szivarom számára. (Helyeslés a jobb oldalon és a középen, zugás bal felöl.) Elnök: A vélemények, úgy látszik, meg lévén oszolva, szavaztatni kérek e tárgyban. De addig is Deák Ferencz t. képviselő úrnak átnyújtom szivaromat a rágyújtás végett, föntartván azonban a ház utólagos beleegyezésének megnyerését. Tisza Kálmán. T. ház! A ház határozatainak elnök úr tette határozottan elébe vág és praejudicál. Ezt én annál kevésbé engedhetem meg, miután e rágyújtás által a dohánykérdés érintetik s igy a t. Pest belvárosi képviselő úr indítványa a dohánykérdéssel együtt tárgyalandó. Deá k. Figyelmeztetem a t. előttem szóló képv. urat, hogy e tárgy nem tartozhatik a dohánykérdéshez, miután ha t. képviselő úr az újkor történelmét tanulmányozta volna, lehetetlen volna nem tudnia, hogy én csak az én historicus cabanosaimat szoktam színi, ezek pedig, miután a magyar minisztérium is csak úgy készítteti, mint készítette az osztrák, nem annyira a dohány-, mint a hagymahéjkérdéssel van összefüggésben. (Viharos éljenzés, Deák az elnök szivarán rágyújt saját cabanosára.) Elnök. Miután ezzel a fait accompli megtörtént, úgy hiszem a ház ezen intézkedést utólagosan is helybe fogja hagyni. Bón is. Szavazzunk ! Elnök. Miután a szavazást egyhangúlag kívánja a ház, kérem azokat, kik az indemnitás megadása mellett vannak, keljenek föl. (Mindenki ülve marad.) A kérdés még nincs eldöntve. Majd máskép teszem föl a kérdést. Kérem a t. házat, hogy aki ülve marad, az keljen föl. (Mindenki ülve marad.) És most az ellenpróbát: aki fölkel, az maradjon ülve. (Mindenki ülve marad.) Jól van, tehát a ház az indemnitást egyhangúlag megadta. B. W e n c k h e i m. (ellovagol a sor előtt.) T. ház! servustok! Zichy Tóni. T. ház, én ugyan miniszteriális pártember vagyok, mint az öt világrész jól tudja, de azért a belügyminiszter úr imént mondott szavait nem hagyhatom megjegyzés nélkül. „Servus“, mint tudjuk, latin szó, és annyit jelent mint „alászolgája.“ Márpedig annak nem szabad megtörténnie, hogy alkotmányos államban a minisztérium a képviselőház szolgája legyen, miután e két törvénykezési tényező nem subordinált, hanem koordinált viszonyban áll egymáshoz. Én tehát a belügyérő excra szavai ellen protestálok és tiltakozásomat a jegyzőkönyvbe fölvétetni kérem. Elnökegy szúnyogot kergetve el orráról.) Átkozott egy madár az a szúnyog. Gr. Lázár Kálmán. T. ház! Szót kérek személyes ügyben. A t. elnök úr az imént a szúnyogot madárnak nevezte. (Nagy zaj.) Szúnyognak nevezte igenis; azaz hogy nem szúnyognak, hanem madárnak nevezte a szúnyogot, no. (Még nagyobb zaj.) Ez természetrajzi hiba, t. hát, mert a szúnyog vagyis culex pipiens koránsem madár, amit én nekem tudnom kell, miután én ornithológus vagyok, s hazánk madarait képviselem az országgyűlésen. Elnök: Kérem a szónokot, mérsékelje kissé kifejezéseit. Gr. Lázár: Igen, a madarakat, a „jég urait“ képviselem, s ezért azt mondom, hogy a szúnyog nem madár. (Kiáltások : hát micsoda ?) A szúnyog, t. ház — a szúnyog: bogár. (Általános elszörnyüködés ; fölkiáltások : bogár !) Azaz hogy e perczben nem tudom bizonyosan, melyik classishoz és specieshez tartozik, hanem majd megnézem otthon a természetrajzban és aztán referálok a t. háznak. Én ugyanis nem annyira a bogarakkal, mint a madarakkal foglalkozom a parlamentben — akarom mondani: a tudományban. Legjobb volna mindenesetre, ha a t. ház egy Lötagu bizottságot küldene ki annak megvizsgálására, vájjon a szúnyog madárt vagy bogár ? Én ebbeli tudományos nézetemet a t. kiküldendő bizottság politikai meggyőződésének szívesen alá fogom rendelni. Madarat és szúnyogot a hazáért. B. Podmaniczky (arra lovagol és meghallja az utolsó szavakat.) Indítványozom, hogy gr. Lázár Kálmánt a ház nevezze ki a jobboldal „Madarászává.“ Madarász (aki ugyan nincs jelen, mindazáltal a kinevezés ellen élénken protestál. A ház pedig csakugyan kinevezi Lázár Kálmánt a jobboldal madarászává, de csak kis m betűvel.) Elnökismét szúnyogot kerget.) Átkozott madara, már megint itt van! Még csak bóbiskolni se lehet tőle! Gr. Andrássy Gyula (lóháton, mint őseink a rákosi országgyűléseken.) Már másodízben vettem észre, hogy t. elnök úr magát a szúnyogok csipkedései ellen védelmezi. Én ezt igen fölöslegesnek, sőt kárhoztatandónak tartom épen e percben, midőn úgyis a védrendszer kerül tanácskozás alá. Ilyenkor egy országos törvényhozó testület elnökének nem kellene a ház határozatainak elébe vágni és saját belátása szerint intézni el saját védrendszerét, holott nem tudhatja, nem fog e ez által a törvényhozás útján hozandó védrendszeri törvényekkel ellenkezésbe jőni. Ennyit tartottam szükségesnek szempontom kimagyarázása végett itt felhozni. Kemény Zsigmond: Nem szorosan a tárgyhoz kívánok szólani, hanem azon észrevételt megis kockáztatom, hogy az idő nagyon előhaladt . talán ideje volna osztályülésekre gyűlnünk a Clemensben. Elnök. Úgy veszem észre, hogy a képviselő úr mindannyiunk érzületét tolmácsolta. Ennélfogva a gyűlést mára eloszlatom. Jövő ülés holnap este, 6 órakor. Folytatás a melléklapon: 123