Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-08 / 45. szám
Bécsi levél. Én népem, én nemzetem, olts halottas sötét gyászt; hazám klarinétosai, fújjátok el legszomorubb nótáitokat; Bunkó, Patikárus, Vörös Jancsi, húzzátok el a bus magyar legbusabbikát; — borzasztó szerencsétlenség érte árva hazánkat: Skene és Schmerling lemondottak delegáczionális állomásukról! Igazad van, te pogány hadvezér: vae victis • A közös ügy óriása erőt vett a szűz Hungárián, és egyedüli vigaszunk az volt, hogy az ellenfél táborában oly két rokonszenves, barátságos daliánk akadt, minek Skene és Schmerling valónak, és most ők is elpártoltak tőlünk, ők is hátat fordítanak ! Ha csak tudnák, hogy miért vonakodnak ez urak Pestre menni ? Csak két okot gondolhatunk, etertius non datur, vagy azért mondottak le a dicsőségről, mert nem akartak népszerűséget hajhászóknak látszani, tudva, hogy ahány kar van Pesten, annyi fog hévvel feléjük tárulni, ahány harang van Magyarországon, annyi fog öröm-tedeumot kongatni, mihelyt az ország határát átlépik, vagy — alig merjük kimondani — attól tartanak, hogy régi, barbár szokásainkat még le nem tettük, még mindig emberfalók vagyunk, és a centralizmus e két gyönyörű példányát kannibális étvágygyal szőröstülbőröstül felemésztjük. Bezzeg Breszi, ő demokratikus exczellencziája nem oly válogató: lemegy ő Pestre is, ha a pénzre van szüksége. Nem sok ugyan az egész, hitvány nyolcvan millió forintról van szó, melyet a tavalyi kontraktuskötésnél valahogy kifelejtettek a Hauptbuchból, de melyet a reakcionárius bank még a liberális minisztérium szép szemei kedvéért sem akar elengedni. Nekünk semmi közünk hozzá ? Jó, jó, tudjuk mi ezt, de azért mégis ajánljuk az ismert 30 és 70 közti arány újbóli elfogadását, mert pro primo megszoktuk mi már ezt, mint a rák a kifőzetést, és pro secundo a szent béke kedvéért. Hisz mit nem tesz az ember a béke fentartása végett! Ha más áron nem juthat hozzá, annak megnyerésére még háborúba is kap, vagy legalább sik hangon azt állítja, hogy „fekete felhők tornyosulnak a politika egén“, mint ezt nyájas eloquencziával elmondó az imént Beust, kinek okvetlenül 54 ezer és még néhány szál cislajthiánikus — rekrutára volt szüksége. És meg is adták a miniszterek eme legderekabbikának. És mért nem ? Áldott jó ember ő, ki még azt sem bánná, ha minden ember nyerne a lutriban, ha minden seminaristából azonnal püspök válnék, ha minden hírlapnak annyi előfizetője volna, hogy évenként százezer forint bélyegdíjt kellene az államkasszába letennie. És a védrendszeri törvény megvitatásakor még az ilyen minisztert merik szekírozni! Azt merik mondani, hogy egész Európában politikai mézes-mázas hetek folynak, a fegyverek maholnap kijönnek a divatból, és ő baljóslatú, mysteriózus beszédét csak azért tartá, hogy a tisztelt követek bekötött szemmel megadjanak mindent, amit tőlük kívánnak : Liniét, Keservét, Landwehrt, Landsturmot, kaszárnyákat, rokkantokat, Wänzleket, Wörndteket. Lächerlich! Beust nem a presszió embere, hanem a megtestesült nyájasság, a vérré és hússá vált humanitás. Ha tőle függne, még a prágai journalista is víg életet élne, pedig ott csakugyan minden hirlapírónak el kell érni a százötvenedik évet, ha a reájuk rótt fogság összes idejét a legutolsó perczig leülni akarják. Azért ne bántsuk Beustot, ráérünk erre, majd ha a delegáczió együtt lesz ! 176 Tetteles Áron, orthodox gabnakereskedő követjelölti programmja Izraeliták! honfitársak! hitrokonok! Geschäftsfreunde ! Én Áron Teiteles vagyok, a gazdag, zsidó biró, Izsák Teitelesnek fia, a vallásbuzgó, tudós rabbi , főtisztelendő Nathan Schmeikelesnek veje, szólok hozzátok ! Maga e szólás bizonyítja, hogy mennyire szívemen hordom az ügyet, melynek elintézésére Herr Baron von Eötvös — hundert Jahre soller leben — bennünket összehívott, mert én rendesen nem szoktam szólani. Egyet hunyorítok szememmel és a bécsi s pesti Fruchtbörzén ott teremnek mellettem a sensalok és galopinok; egyet intek kezemmel, és a bánáti, pozsonyi s fehérvári búzák mustrái hálom számra hevernek előttem; egyet bólintok fejemmel, és kész a Geschäft, und wenn es fufzig Tausend Gulden beträgt. Wie heisst Aron Teiteles ! Judáš Makkathäusnak Jeruzsálemben, Mózes Mendelssohnnak Berlinben, Mayer Anselm Rotschildnek Frankfurtban nem volt jobb és hangzatosb neve, mint van nekem a Geschäftsweltben! És evvel a névvel lépek fel, mint kongressusi kandidát. Izraeliták! honfitársak! hitrokonok ! Geschäftsfreunde ! Nagyon becsülöm a pénzt, mert — soll ich so leben — megérdemli, megvehetni rajta az egész innenső világot, de száz procentummal többre becsülöm a tiszta, szeplőtlen, reformátlan vallást, mert ezen meg lehet vásárolni a túlvilágot is, egy kényelmes Sperzitzzel a paradicsomkertben. Még csak rövid idő választ el bennünket a nagy naptól, a Lieferungs-terminustól, melyen a magyar zsidóságnak loco Pest a kongressusra kell szállítania a követeket. Jól nézzétek meg az embert, kinek szavatokat adjátok, mert csak vom Nehmen wird man nicht arm, az adás pedig megronthatja az embert. Itt vagyok én. Múltam ismeritek, jelenem tárva-nyitva áll előttetek, mint a Magazin, ha a búzát lapátolják. Hitemben nincs semmi konkoly; tiszta, vollwichtig, unverfälscht, auf Kaufmannswort! A korszellem — der Schlag soll ihm treffen! — nem változtatott rajtam semmit; religióm olyan igaz, óhitű, konservatív, hogy nagy névrokonom: Áron főpap tánczolni fog örömében, ha megpillant engem a másvilágon, wenn ich über hundert Jahre die Augen zudrück ! Solid vagyok, mint Geschäftsmann, és solid, mint orthodox zsidó.Mint kereskedőnek a Wechselreiterei, Aktien-Gründerei és a papirosspekuláczió soha sem volt az én dolgom, mint óhitű zsidó a szabadelvűségre, felvilágosodásra, czivil házasságra és többféle modern — Schwindelre nem adok semmit. Mit ágaskodtam én fel a szent Thora ellen ? Minden haladás, minden új találmány, melynek nincsenek nyomai Mózes öt könyvében, csak uj kerék azon a kocsin, melyen a bűnös világ a pokol felé hajt. Pharao József álommagyarázata után tudta meg: mennyi gabonát kell összevásárolnia, menynyit kell elraknia, — mért kell nekem ma a boszorkányos telegráfra várni, míg megtudom: soll ich kaufen, soll ich verkaufen ? Mózes Mizrajim népét megverte az egyptomi sötétséggel, — a gonosz világ nem sokat törődnék ma vele, legfölebb az englische Gasgesellschaft örülne rajta; atyáink lassan meggondoltan vándoroltak át a pusztán és ájtatosan megültek minden schabest, minden ünnepnapot, — ma a pyramidák mellett is elrobog a gőzkocsi, és a locomotivban talán zsidó sütő rak schabeskor szenet a tűzre. Mért élek mindazáltal én is a telegráffal, meg a gázzal, meg a gőzkocsival ? Weil es das Geschäft mit sich bringt! De isten látja lelkemet, utálom a Netzeitot, és szívesebben lettem volna háromezer év előtt einfacher Millionär, mint a ma dufla millionárius. Izraeliták! honfitársak! hitrokonok! Geschäftsfreunde ! Letettem hitvallásomat, gyóntam, mint egy katholikus goj a plébánosnak, és hogy — megválasztva — a kongreszusban is, programmomhoz híven fogok eljárni, arról kezeskedhetik nektek Áron Teiteles neve, ki akkor is megtartja szavát, ha júliusban minden írott okmány nélkül szerződést kötött: novemberben ezer mérő repczét beserolni, és mérője egy osztrák forinttal lejebb rúgott. Az én szentháromságom igy hangzik: Ein Gott, ein Mann, ein Wort! V. de V. Nagy az ostrom mindenfelé ellenünk, Isten tudja mit nem tesznek még velünk, A szűrünket itt is ott is kiteszik, Hová ülünk, ha alólunk a széket is el-vagy. Hát mit mond szomszéd úr arra, hogy Szentkirályi leköszönt. Kiss. Nem csinált vele elegendő furorét; ha majd a Csikszentkirályi köszön le, nagyobb furorét fog csinálni. Nagy. Nevezetes dolog, hogy Pesten most egy virtuóz kéz nélkül hegedül. Kiss. Nevezetes dolgot mondok én a szomszéd urnak, menjen a tisztelt házba, s látni fogja, hogy ott némely virtuóz — fej nélkül beszél. Nagy. Ezek a zsidó követkandidátusok épen úgy választatják meg magukat, mint a mi követjelölteink. Kiss. Nem egészen itatnak is, fáklyás zenéztetnek is, de hogy valaki közülök pénzzel vesztegett volna, ez még nem sült ki egyre sem. Nagy. Tehát Mariari leköszönt a spanyol udvari intendánsságról s átadta az udvarnak a kulcsokat. Kiss Izabella kabinetkulcsát is ?