Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

Bécsi levél. Én népem, én nemzetem, olts halottas sötét gyászt; hazám klarinétosai, fújjátok el legszomo­­rubb nótáitokat; Bunkó, Patikárus, Vörös Jancsi, húzzátok el a bus magyar legbusabbikát; — bor­zasztó szerencsétlenség érte árva hazánkat: Ske­ne és Schmerling lemondottak delegáczionális állomásukról! Igazad van, te pogány hadvezér: vae victis • A közös ügy óriása erőt vett a szűz Hungárián, és egyedüli vigaszunk az volt, hogy az ellenfél tábo­rában oly két rokonszenves, barátságos daliánk akadt, minek Skene és Schmerling valónak,­­ és most ők is elpártoltak tőlünk, ők is hátat fordí­tanak ! Ha csak tudnák, hogy miért vonakodnak ez urak Pestre menni ? Csak két okot gondolhatunk, e­tertius non datur, vagy azért mondottak le a dicsőségről, mert nem akartak népszerűséget hajhá­­szóknak látszani, tudva, hogy a­hány kar van Pes­ten, annyi fog hévvel feléjük tárulni, a­hány harang van Magyarországon, annyi fog öröm-tedeumot kon­gatni, mihelyt az ország határát átlépik, vagy — alig merjük kimondani — attól tartanak, hogy régi, barbár szokásainkat még le nem tettük, még mindig emberfalók vagyunk, és a c­entralizmus e két gyö­nyörű példányát kannibális étvágygyal szőröstül­­bőröstül felemésztjük. Bezzeg Breszi, ő demokratikus exczellencziája nem oly válogató: lemegy ő Pestre is, ha a pénzre van szüksége. Nem sok ugyan az egész, hitvány nyolc­van millió forintról van szó, melyet a tavalyi kontraktus­kötésnél valahogy kifelejtettek a Haupt­­buchból, de melyet a reakc­ionárius bank még a libe­rális minisztérium szép szemei kedvéért sem akar elengedni. Nekünk semmi közünk hozzá ? Jó, jó, tudjuk mi ezt, de azért mégis ajánljuk az ismert 30 és 70 közti arány újbóli elfogadását, mert pro primo meg­szoktuk mi már ezt, mint a rák a kifőzetést, és pro secundo a szent béke kedvéért. Hisz mit nem tesz az ember a béke fentartása végett! Ha más áron nem juthat hozzá, annak meg­nyerésére még háborúba is kap, vagy legalább sik­ hangon azt állítja, hogy „fekete felhők tornyosulnak a politika egén“, mint ezt nyájas eloquencziával el­mondó az imént Beust, kinek okvetlenül 54 ezer és még néhány szál cislajthiánikus — rekrutára volt szüksége. És meg is adták a miniszterek eme legderekab­­bikának. És mért nem ? Áldott jó ember ő, ki még azt sem bánná, ha minden ember nyerne a lutriban, ha minden seminaristából azonnal püspök válnék, ha minden hírlapnak annyi előfizetője volna, hogy évenként százezer forint bélyegdíjt kellene az állam­kasszába letennie. És a védrendszeri törvény megvitatásakor még a­z ilyen minisztert merik szekírozni! Azt merik mondani, hogy egész Európában politikai mézes-má­zas hetek folynak, a fegyverek ma­holnap kijönnek a divatból, és ő baljóslatú, mysteriózus beszédét csak azért tartá, hogy a tisztelt követek bekötött szemmel megadjanak mindent, a­mit tőlük kíván­nak : Liniét, Keservét, Landwehrt, Landsturmot, ka­szárnyákat, rokkantokat, Wänzleket, Wörndteket. Lächerlich! Beust nem a presszió embere, ha­nem a megtestesült nyájasság, a vérré és hússá vált humanitás. Ha tőle függne, még a­­ prágai jour­­nalista is víg életet élne, pedig ott csakugyan min­den hirlapírónak el kell érni a százötvenedik évet, ha a reájuk rótt fogság összes idejét a legutolsó perczig leülni akarják. Azért ne bántsuk Beustot, ráérünk erre, majd ha a­­ delegáczió együtt lesz ! 176 Tetteles Áron, orthodox gabnakereskedő követj­elölti programmj­a Izraeliták! honfitársak! hitrokonok! Geschäfts­freunde ! Én Áron Teiteles vagyok, a gazdag, zsidó biró, Izsák Teitelesnek fia, a vallásbuzgó, tudós rabbi , fő­tisztelendő Nathan Schmeikelesnek veje, szólok hoz­zátok ! Maga e szólás bizonyítja, hogy mennyire szí­­vemen hordom az ügyet, melynek elintézésére Herr Baron von Eötvös — hundert Jahre soll­er leben — bennünket összehívott, mert én rendesen nem szoktam szólani. Egyet hunyorítok szememmel és a bécsi s pesti Fruchtbörzén ott teremnek mellettem a sensalok és galopinok; egyet intek kezemmel, és a bánáti, pozsonyi s fehérvári búzák mustrái hálom számra hevernek előttem; egyet bólintok fejemmel, és kész a Geschäft, und wenn es fufzig Tausend Gulden beträgt. Wie heisst Aron Teiteles ! Judáš Makkathäus­­nak Jeruzsálemben, Mózes Mendelssohnnak Berlin­ben, Mayer Anselm Rotschildnek Frankfurtban nem volt jobb és hangzatosb neve, mint van nekem a Geschäftsweltben! És evvel a névvel lépek fel, mint kongressusi kandidát. Izraeliták! honfitársak! hitrokonok ! Geschäfts­freunde ! Nagyon becsülöm a pénzt, mert — soll ich so leben — megérdemli, megvehetni rajta az egész innenső világot, de száz procentummal többre becsülöm a tiszta, szeplőtlen, reformátlan vallást, mert ezen meg lehet vásárolni a túlvilágot is, egy kényelmes Sperzitzzel a paradicsomkertben. Még csak rövid idő választ el bennünket a nagy naptól, a Lieferungs-terminustól, melyen a magyar zsidóságnak loco Pest a kongressusra kell szállítania a követeket. Jól nézzétek meg az embert, kinek szavatokat adjátok, mert csak vom Nehmen wird man nicht arm, az adás pedig megronthatja az embert. Itt vagyok én. Múltam ismeritek, jelenem tárva-nyitva áll előttetek, mint a Magazin, ha a bú­zát lapátolják. Hitemben nincs semmi konkoly; tiszta, voll­wichtig, unverfälscht, auf Kaufmannswort! A kor­szellem — der Schlag soll ihm treffen! — nem vál­toztatott rajtam semmit; religióm olyan igaz, óhitű, konservatív, hogy nagy névrokonom: Áron főpap tánczolni fog örömében, ha megpillant engem a más­világon, wenn ich über hundert Jahre die Augen zudrück ! Solid vagyok, mint Geschäftsmann, és solid, mint orthodox zsidó.Mint kereskedőnek a Wechsel­reiterei, Aktien-Gründerei és a papirosspekuláczió soha sem volt az én dolgom, mint óhitű zsidó a szabadelvűségre, felvilágosodásra, czivil házasságra és több­­féle modern — Schwindelre nem adok semmit. Mit ágaskodtam én fel a szent Thora ellen ? Minden haladás, minden új találmány, melynek nin­csenek nyomai Mózes öt könyvében, csak uj kerék azon a kocsin, melyen a bűnös világ a pokol felé hajt. Pharao József álommagyarázata után tudta meg: mennyi gabonát kell összevásárolnia, meny­nyit kell elraknia, — mért kell nekem ma a bo­szorkányos telegráfra várni, míg megtudom: soll ich kaufen, soll ich verkaufen ? Mózes Mizrajim népét megverte az egyp­­tomi sötétséggel, — a gonosz világ nem sokat tö­rődnék ma vele, legfölebb az englische Gasgesell­schaft örülne rajta; atyáink lassan meggondoltan vándoroltak át a pusztán és ájtatosan megültek minden schabest, minden ünnepnapot, — ma a pyramidák mellett is elrobog a gőzkocsi, és a loco­­motivban talán zsidó sütő rak schabeskor szenet a tűzre. Mért élek mindazáltal én is a telegráffal, meg a gázzal, meg a gőzkocsival ? Weil es das Geschäft mit sich bringt! De isten látja lelkemet, utálom a Netzeitot, és szívesebben lettem volna há­romezer év előtt einfacher Millionär, mint a ma dufla millionárius. Izraeliták! honfitársak! hitrokonok! Geschäfts­freunde ! Letettem hitvallásomat, gyóntam, mint egy katholikus goj a plébánosnak, és hogy — meg­választva — a kongreszusban is, programmomhoz híven fogok eljárni, arról kezeskedhetik nektek Áron Teiteles neve, ki akkor is megtartja szavát, ha júliusban minden írott okmány nélkül szerződést kötött: novemberben ezer mérő repczét b­eserolni, és mérője egy osztrák forinttal lejebb rúgott. Az én szentháromságom igy hangzik: Ein Gott, ein Mann, ein Wort! V. de V. Nagy az ostrom mindenfelé ellenünk, Isten tudja mit nem tesznek még velünk, A szűrünket itt is ott is kiteszik, Hová ülünk, ha alólunk a széket is el-v­a­g­y. Hát mit mond szomszéd úr arra, hogy Szentkirályi leköszönt. Kiss. Nem csinált vele elegendő furo­rét; ha m­ajd a Csikszentkirályi köszön le, nagyobb furorét fog csinálni. Nagy. Nevezetes dolog, hogy Pesten most egy vir­tuóz kéz nélkül hegedül. Kiss. Nevezetes­ dolgot mondok én a szomszéd urnak, menjen a tisztelt házba, s látni fogja, hogy ott némely virtuóz — fej nélkül beszél. Nagy. Ezek a zsidó követkandidátusok épen úgy választatják meg magukat, mint a mi követjelölteink. Kiss. Nem egészen­ itatnak is, fáklyás zenéz­­tetnek is, de hogy valaki közülök p­énz­­zel vesztegett volna, ez még nem sült ki egyre sem. Nagy. Tehát Mari­ari leköszönt a spanyol ud­vari intendánsságról s átadta az udvarnak a kulcsokat. Kiss­ Izabella kabinetkulcsát is ?

Next