Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

4-ik szám. 1868. Pest, jan. 26-án. IX évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 27. Az „Esti Lap“nak egy olyan csodaszáma jelenik meg, mely a „Magyar Újságon“ és Csernatonyn kívül egyébbel is foglalkozik. Kedd, jan. 23. Kerestetik egy civil Chassepot, aki nem csak a puskákat, hanem a rosz kormányzásokat is átalakítaná. Szerda, jan. 29. A hivatalos irodalom „nagy mosást“ rendez, melyen a fináncügyér úr legújabb kölcsöneljárását akarják tisztára mosni. HETI NAPTÁR. Csütöirtök, jan. 30. Calderoni és Hatsek miniszteri tanácsosoknak neveztetnek ki, oly kötelezettség mellet, hogy jövőre mindig csak rózsaszínű szemüveget készítsenek. Péntek, jan. 31. Bécsben egy halva született gyereket találnak az egykori udv. kancellária épületében ; pályájára az van stikkelve, hogy delegátis. Szombat, febr. 1. A vasúti kölcsönre a nemzeti színház is odaadja a maga repertoirjából az „Egy millió~’t. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reklamátió a Bolond Miska kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasitandó. a/©MIT! KRONIKA.@ms (A jövő kor számára jegyzetté Miska diák.) És a magyarok ismét fölmenének Bécsbe, nem annyian ugyan, mint Mátyás király korában, hanem csak hatvanan; valának ezek is atillás fekete seregek, de nehezebb dolguk vala, mint Mátyás királynak; az igazságos király ellen Fridrik császár csak 8000 német vasast tuda állítani, mig a delegátusoknak 80 és 100 milliók ellen kell vala harcolni, a melyek megrohanák őket a hadi budget képében Kuhn nevű generális alatt, kinek a fővezérséget marschallus John imént testálá vala. És bár nem szereté senki, hogy 60 főnyi seregeink Bécsbe menének (mert a közmondás szerint: nem jó a németekkel egy tálból cseresznyét enni), mindazonáltal kivána nekik mindenki győzedelmet s azt, hogy a 100 milliónyi hadi budgetnek fejeiből legalább úgy 20—30 milliót levágnának. Történt pedig most 1848 után, tehát az „egyenlőség“ huszadik évében, hogy Győr „nemesei“ representáltak a vármegyénél, hogy micsoda disznóság az, miszerint nekik, midőn Győr városába sallangos perlovakon behajtatának, vámot s egyéb ilyen parasztnak való dolgokat kelle fizetni. És összejövének Győr vármegye „karai és rendei“ és mondának, hogy hát ezután a nemesek hordozzák magukkal armálisaikat a tarisznyában, vagy a paruszli alatt és ne fizessenek vámot. A nemesi legitim szellem ezen nyilatkozása fölött nagy öröm vala a Jánosok országában, értve a Török, gr. Cziráky és egyéb Jánosokat, a kik álmodának még ezen időben is a 47-es makkról s hívének a mammutok s egyéb vízözön előtti dolgok feltámadásában. Lön ezen időben, hogy a kir. postahivatal reformáltaték, s kapának a postalegények zsinóros attilát, ország- címeres sapkát s magyarosított pantallont ; de azért a pesti postahivatal csak kívülről vala magyar, belülről pedig tökéletes butteres német; mert történt vala a napokban, hogy egy ily cimü levél: „Az ágost. hitv. főgymnasium igazgatóságának Pesten“ — nem jut vala rendeltetése helyére s csak több napi bujdoklás után s miután hivatalosan rá jön írva hogy : „unbekannt“ — találta meg véletlenül az ő gazdáját. Ennek méltó pendantja csak az volt, mikor nem rég Deák Ferenc kapott Fiuméból egy telegrammot s ezt aztán három hónapig ott járták a nem kézbesíthető telegrammok a vzlágjában, mert Deák Ferenc is vala „unbekannt.“ — Bizony bizony jó volna már megszabadulni ezektől az „unbekannt“októl. A vasútkölcsön tehát még is létesült s hogy egy időre fönnakadt, vala ennek — a kormánypárti lapok szerint — oka az, hogy Lónyai őexja jól mulatozván Meránban, két hétig újságokat nem olvasott. Ilyen élcekkel akarák elütni némely komoly lapok azon kegyelmes gondatlanságot, mely az országot több hetekig bizonytalanságban s a magyar hitelt a külföld előtt szégyenpadon tartotta. Pedig midőn a komoly lapok viccelnek, az olyanforma, mint mikor a tehén kezd el gallapirozni. Epistolae delegationales vindobonenses. (Numerus secundus.) Egyenesen Kovács Lászlótól jövök. Benyitottam a quastor úrhoz, és udvariasan kártyát kértem tőle a „közös birodalmi ügyek bizottmányának“ karzatára, s ő udvariasan azt felelte nincs. — Nincs kártya? hát annyi papír fogyott el a közös birodalmi banknóták préselésében, hogy még kártya nyomtatására sem maradt belőle ? — Bocsánat, tisztelt V. de V. ur, félreérteni méltóztatott, papír van hála istennek elég, kártya is van, de hely nincs. — Instállok a lassan, de én erre opponálok. Ha kegyed questor „a“-vel, úgy én questor vagyok „e“ vel, ha kegyed „kereső,“ úgy én „panaszkodó“ vagyok; panaszkodom, hogy annak a magyar rajxrábnak, melyre én itt Bécsben Schmerling ideje óta várok, még a karzatára sem jöhetek fel. Keressen uram nekem helyet valamelyik kuckóban. Sajnálom, de épenséggel nem lehet Olyan szüleiben vagyunk a helynek, hogy még a szép ifjú menyecskéknek sem adhatunk beléptijegyeket, pedig a delegatió fiatalabb tagjai mindannyian elhozták magukkal opperngukkereiket. No, gondolom magamban, majd kirukkolok most a vont csövű ágyával, tromphot játszok majd ki, ezt csak el nem üti a quastor úr. — Kérem, nekem okvetlenül fel kell jutni, hivatalos teendőim vannak oda benn. Mihelyt valami komikus jelenet fordul elő, azonnal távsürgönyöznöm kell azt egy honi élclapnak. — Minő élclapnak ? — A „Bolond Miskának.“ — Hivatalos teendők? Bolond Miska? — most már pláne nem szolgálhatok. Mi „ex offo“ ismerünk ugyan élclapot, de ennek egészen más a neve. Magamat ajánlom. Mit tehettem ? nem tehettem semmit. Szedtem magamat, és elmentem. Elmentem a nagy kapuhoz, ott bevárandó a kijövő delegátió-urakat. Van az urak közt egy tisztelt képviselő, kinek választásakor egyik közel rokonomat agyondurangolták az ellenpártiak ; ebbe a képviselőbe kapaszkodtam, és az érette folyt rokonvér nevében felkértem : szíveskedjék nekem elmondani, mik történtek az első ülésekben. Derék úriember volt, el is mondott mindent egész az i-pontig. Szólalt pedig imigyen: „Hát mindennek előtt elfelejtettek minden német szót, melyet valaha tudtak, egy mágnásra, ki csupa megrögzött rész szokásból „gut’n Morg’n-t“ ejtett ki száján, Perczel úgy rs nézett, hogy a nagyvágos úr mind a tíz ujjával a levegőbe kapott, után még nyakon csípheti a sváb szavat. Aztán helyet foglaltak , a tigris az oroszlán, a balközép a jobb, a főrend az alsórend mellett, úgy ahogy megbirkózhattak a cifra, de szűk kalitkával. A legöregebb tag felült korelnöknek, és szép beszédet tartott, mely körülbelül ilyen lehetett volna . Tisztelt há — pardon, tisztelt terem! köszönöm, szivem mélyéből köszönöm azon bizalmat, melylyel engem a tisztelt terem a korelnökség kiváló hivatalával felruházott. Tudom, nem jeles tulajdonaimnak köszönöm e ritka kitüntetést, hanem éveimnek, és a tisz-