Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

4-ik szám. 1868. Pest, jan. 26-án. IX évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 27. Az „Esti Lap­“nak egy olyan csodaszáma jelenik meg, mely a „Magyar Újságon“ és Csernatonyn kívül egyébbel is foglalkozik. Kedd, jan. 23. Kerestetik egy civil Chassepot, a­ki nem csak a puskákat, hanem a rosz kormányzásokat is át­alakítaná. Szerda, jan. 29. A hivatalos irodalom „nagy mosást“ rendez, me­lyen a fináncügyér úr legújabb kölcsöneljárását akarják tisztára mosni. HETI NAPTÁR. Csütöirtök, jan. 30. Calderoni és Hatsek miniszteri tanácsosoknak ne­veztetnek ki, oly kötelezettség mellet, hogy jövőre min­dig csak rózsaszínű szemüveget készítsenek. Péntek, jan. 31. Bécsben egy halva született gyereket ta­lálnak az egykori udv. kancellária épületében ; pályájára az van stikkelve, hogy de­legáti­s. Szombat, febr. 1. A vasúti kölcsönre a nemzeti színház is odaadja a maga repertoirjából az „Egy millió­~’t. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reklamátió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasitandó. a/©M­IT! KRONIK­A.@ms (A jövő kor számára jegyzetté Miska diák.) És a magyarok ismét fölmenének Bécsbe, nem annyian ugyan,­­ mint Mátyás király korában, hanem csak hatvanan; valának ezek is atillás fekete seregek, de nehezebb dolguk vala, mint Mátyás királynak; az igazságos király ellen Fridrik császár csak 8000 német vasast tuda állítani, mig a delegátusoknak 80 és 100 milliók ellen kell vala harcolni, a melyek megrohanák őket a hadi bud­get képében Kuhn nevű generális alatt, kinek a fővezérséget mar­­schallus John imént testálá vala. És bár nem szereté senki, hogy 60 főnyi seregeink Bécsbe menének (mert a közmondás szerint: nem jó a németekkel egy tálból cseresznyét enni), mindazonáltal kivána nekik mindenki győzedelmet s azt, hogy a 100 milliónyi hadi bud­­getnek fejeiből legalább úgy 20—30 milliót levágnának. Történt pedig most 1848 után, tehát az „egyenlőség“ huszadik évében, hogy Győr „nemesei“ representáltak a vármegyénél, hogy micsoda disznóság az, miszerint nekik, midőn Győr városába sal­­langos perlovakon behajtatának, vámot s egyéb ilyen parasztnak való dolgokat kelle fizetni. És összejövének Győr vármegye „karai és rendei“ és mondának, hogy hát ezután a nemesek hordozzák ma­gukkal armálisaikat a tarisznyában, vagy a paruszli alatt és ne fizes­senek vámot. A nemesi legitim szellem ezen nyilatkozása fölött nagy öröm vala a Jánosok országában, értve a Török, gr. Cziráky és egyéb Jánosokat, a kik álmodának még ezen időben is a 47-es makkról s hívének a mammutok s egyéb vízözön előtti dolgok feltámadá­sában. Lön ezen időben, hogy a kir. postahivatal reformáltaték, s ka­pának a postalegények zsinóros attilát, ország- címeres sa­pkát s ma­gyarosított pantallont ; de azért a pesti postahivatal csak kívülről vala magyar, belülről pedig tökéletes butteres német; mert történt vala a napokban, hogy egy ily cimü levél: „Az ágost. hitv. főgym­­nasium igazgatóságának Pesten“ — nem jut vala rendeltetése he­lyére s csak több napi bujdoklás után s miután hivatalosan rá jön írva hogy : „unbekannt“ — találta meg véletlenül az ő gazdáját. Ennek méltó pendantja csak az volt, mikor nem rég Deák Fe­renc kapott Fiuméból egy telegrammot s ezt aztán három hónapig ott járták a nem kézbesíthető telegrammok a vzlágjában, mert Deák Ferenc is vala „unbekannt.“ — Bizony bizony jó volna már megsza­badulni ezektől az „unbekannt­“októl. A vasútkölcsön tehát még is létesült s hogy egy időre fönn­akadt, vala ennek — a kormánypárti lapok szerint — oka az, hogy Lónyai ő­exja jól mulatozván Meránban, két hétig újságokat nem ol­vasott. Ilyen élcekkel akarák elütni némely komoly lapok azon ke­gyelmes gondatlanságot, mely az országot több hetekig bizonytalan­ságban s a magyar hitelt a külföld előtt szégyenpadon tartotta. Pe­dig midőn a komoly lapok viccelnek, az olyanforma, mint mikor a­­ tehén kezd el gallapirozni. Epistolae delegationales vindobo­­nenses. (Numerus secundus.) Egyenesen Kovács Lászlótól jövök. Benyitottam a quastor úrhoz, és udva­riasan kártyát kértem tőle a „közös birodalmi ügyek bizottmányának“ karzatára, s ő udva­riasan azt felelte nincs. — Nincs kártya? hát annyi papír fo­gyott el a közös birodalmi banknóták prése­lésében, hogy még kártya nyomtatására sem maradt belőle ? — Bocsánat, tisztelt V. de V. ur, félreér­teni méltóztatott, papír van hála istennek elég, kártya is van, de hely nincs. — Instállok a lassan, de én erre opponá­lok. Ha kegyed questor „a“-vel, úgy én ques­­tor vagyok „e“ vel, ha kegyed „kereső,“ úgy én „panaszkodó“ vagyok; panaszkodom, hogy annak a magyar rajxráb­nak, melyre én itt Bécsben Schmerling ideje óta várok, még a karzatára sem jöhetek fel. Keressen uram ne­kem helyet valamelyik kuckóban. Sajnálom, de épenséggel nem lehet Olyan szüleiben vagyunk a helynek, hogy még a szép ifjú menyecskéknek sem adhatunk be­léptijegyeket, pedig a delegatió fiatalabb tag­jai mindannyian elhozták magukkal oppern­­gukkereiket. No, gondolom magamban, majd kirukko­lok most a vont csövű ágyával, tromphot ját­szok majd ki, ezt csak el nem üti a quastor úr. — Kérem, nekem okvetlenül fel kell jutni, hivatalos teendőim vannak oda benn. Mi­helyt valami komikus jelenet fordul elő, azon­nal távsürgönyöznöm kell azt egy honi élc­­lapnak. — Minő élclapnak ? — A „Bolond Miskának.“ — Hivatalos teendők? Bolond Miska? — most már pláne nem szolgálhatok. Mi „ex offo“ ismerünk ugyan élclapot, de ennek egé­szen más a neve. Magamat ajánlom. Mit tehettem ? nem tehettem semmit. Szedtem magamat, és elmentem. Elmentem a nagy kapuhoz, ott bevárandó a kijövő delegá­tió-urakat. Van az urak közt egy tisztelt képviselő, kinek választásakor egyik közel rokonomat agyondurangolták az ellenpártiak ; ebbe a kép­viselőbe kapaszkodtam, és az érette folyt ro­konvér nevében felkértem : szíveskedjék ne­kem elmondani, mik történtek az első ülések­ben. Derék úri­ember volt, el is mondott min­dent egész az i-pontig. Szólalt pedig imigyen: „Hát mindennek előtt elfelejtettek min­den német szót, melyet valaha tudtak, egy mágnásra, ki csupa megrögzött rész szokásból „gut’n Morg’n-t“ ejtett ki száján, Perczel úgy rs nézett, hogy a nagyvágos úr mind a tíz­ uj­­jával a levegőbe kapott, u­tán még nyakon csípheti a sváb szavat. Aztán helyet foglaltak , a tigris az oroszlán, a balközép a jobb, a fő­rend az alsórend mellett, úgy a­hogy megbir­kózhattak a cifra, de szűk kalitkával. A legöregebb tag felült korelnöknek, és szép beszédet tartott, mely körülbelül ilyen­­ lehetett volna . Tisztelt há — pardon, tisztelt terem! köszönöm, szivem mélyéből köszönöm azon bizalmat, melylyel engem a tisztelt terem a korelnökség kiváló hivatalával felruházott. Tudom, nem jeles tulajdonaimnak köszönöm e ritka kitüntetést, hanem éveimnek, és a tisz-

Next