Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-10 / 41. szám
. Jé Lónyay bányászati és hegyismei tanulmányai. Selmeczen igen jó kávé van s a bányafőnök pompás szivarokat tart; úgy látszik, nem az én trafikomból regalirozza magát. Beszterczebányán felséges sajtot ettem; nevezik ezt ottani tudományos nyelven: „ostyepkának.“ Viszek belőle Gorovénak is; mondja meg aztán : van ilyen — Árvában ? Radványban megnéztem a mozsarakat, melyekkel tiszteletemre lövöldöztek. Ha a honvédek tüzérséget is kapnak, ajánlani fogom Radvány ágyúit, melyek hivatva vannak az artileriában egy új korszakot képezni. Egyébiránt a radványi tdea is említésre méltó. A miskolczi oratio is pompás volt, de jobb’ szerettem volna e helyett egy kis jó miskolczi fehér czipót. A diósgyőri bornak nincs párja, cseppjei tűz gyanánt mennek végig az erekben s az idegeket igen férfias érzelmekkel árasztják el; most tudom már, hogy mért szeretik úgy a diósgyőri bort a papok ? ! Ezek voltak bányászati és hegyészeti tapasztalataim, melyeket a nálunk, még fájdalom, elhanyagolt montanicus szaktudomány némi előmozdítására közzé tenni nem láttam czélszerűtlennek. Nagy. Dobránszky Adolf Ungváron muszkazenét kapott. Kiss. Már miféle zene lehet az ? Nagy. Ne tudja szomszédur, úgy síppal, dobbal, meg repedt fazekakkal. Kiss. Hiszen nem muszkazene ez, hanem a macskazene. Nagy. A Fertő tava úgy kiszáradt, hogy a fenekén már most gabonás földeket szántanak. Kiss Hát az a sok piócza, féreg és a többi csúszó-mászó bogár, mely egykor a tó medrében hemzseghetett, hova jön ? Nagy. Elmásztak, isten tudja hová. Kiss. No lám, ezeknek nem kellett a közös penzió. Kiss. Ausztriát megint oldalba ütötték. Nagy- Kicsoda ? .. hiszen most a burkussal jól van. Kiss. Ej, egy „Ausztria“ nevű gőzöst ütött oldalba valami gabonás dereglye s kilyukasztotta. Nagy. Hogy már egy dereglye is lyukat üthet ezen az „Ausztrián.“ Kiss. De mikor -rosz kormányosai vannak ! Nagy. Bajorországban már vagy hatszor szavaztak az országgyűlésen arról, hogy ki legyen az elnök, de nem lett eredmény, mert a követek mind a két párton épen egyenlő számmal vannak. Már most melyik fél lesz a győztes ? Kiss: Azt nem tudom, hanem a vesztes fél bizonyára az lesz, melynek valamelyik honatyája a mostani szüret alkalmával sok mustot iszik, kólikát kap s a jövő szavazásnál otthon marad. Nagy. De már ilyen alkalmat csak nem fog talán felhasználni a másik fél. Kiss. Hagyja el a szomszéd úr, csúnyább eszközökkel is csináltak már a világon — majoritást. Kiss. Párisi lapok Írják, hogy az ottani „demi monde“ hölgyei a deczemberi zsinat alkalmából ezer számra készülnek Rómába. Nagy. Hát a pesti „kitartott irodalom személyei“ nem mennek oda ? Kiss. Nem ereszti ám el azokat gróf Gyulássy. Nagy. Bécsben most igen nagy feltűnést okoz egy 183 fontos tökfej ... Kiss. Valami hivatalban ? .. Nagy. Ugyan ne éretlenkedjék, szomszéd úr, a kertészeti kiállításon. K i s s. A brünni kereskedő, Müller arczából már kivették azt a golyót, a mit gróf Hompesch belelőtt. Nagy. Hát azt a pofot, melyet Müller a gróf arczára mért, kivették é ? K i s s. De már ezt nem lehet se kivenni, se levenni; az úgy odafotografkoztatott. Nagy. B. Wenkheim Béla „Voltaire“-je pályadijat nyert. Kiss. Azt nem is tudtam, hogy a mi belügyminiszterünk ilyen tudományos életrajzokkal is foglalkozik s várjon mennyivel jutalmazta „Voltaire“-t az akadémia ? Nagy. Ugyan ne tetesse magát a szomszéd úr, hiszen ez a „Voltaire“ nem könyv, hanem ló s nem is az akadémiánál nyert pályadijt, hanem a debreczeni lóversenyen. Kiss. Vagy úgy?.. Cn-Q--~ Esküdtszéki tárgyalás. (Tán még ezt is megéljük.) (Tárgy: Gelléry János államügyész (alias Gelléry Szabó János) pert indít Szabó János causarum regalium director (alias Gelléry Szabó János) ellen, azon okból, hogy az utóbbi időkben „elmarasztalási pénz“ czimmel a sajtó utján systematice kifosztogatja.) Gelléry János: Esküdt uraim! Bátorkodom figyelmüket Szabó János vádlott arra felhívni, ki egy jobb tárgyra méltó következetességgel szünet nélkül folytatja ellenem fosztogatásait. Mintha széles e hazában nem lenne nálamnál gazdagabb ember, bankókisajátási merényleteit egyedül ellenem fordítja. Bugyellárisom, mely ugyan soha sem szorult a Banting-kurára, jelenleg máris annyira meggörbesedett, hogy az összes finánczkapacitások egyhangú véleménye szerint az ászkor utolsó stádiumában van. És ez annál megfoghatlanabb előttem, mert vádlott úrral születésem óta a legbensőbb, legelválhatlanabb barátságban élek; a siami ikrek, velünk összehasonlítva, farkas és bárány, ölyv és galamb; ha én eszem, ő jól lakik, ha én megmetszem magam, ő vérzik, ha én megcsókolom kedvesemet, ő kapja a viszoncsókot, és ha egykoron meghalok, őt temetik el. Mondom, ez ellenem való systematikus dúlás-futás lélektani rejtély előttem. Esküdt ellenségem sem bánhatnék el velem mostohábban: bármikor bárminő sajtópert indít, mindig engem szemel ki áldozatnak; úgy látszik, nem is a tulajdonképeni íróra, hanem rendesen én reám czéloz, és lövései kivétel nélkül oly jól — vagy azt mondjam: oly roszul? — találnak, hogy golyói mindig az én zsebemen fúrnak lyukat Esküdt uraim, a jó barátság nevében sokáig hallgattam, de ami sok, az sok, tovább nem bírhatom. A héten megint egy pár ujdonat uj bankóm itta meg por viszketegének levét. Nem vagyok én sem Wahrmann, sem Rothschild, hogy ettől a sok köpülgéstől ki ne merüljek. Boszúálló nem vagyok, csak pénzemet kívánom, és kérem e szerint az esküdt urakat, méltóztassanak Szabó János causarum regalium director urra a bűnöst kimondani, és a biró urakat: kegyeskedjenek a vádlottat ama 134,408 ft. 473-ad krajczár lefizetésére elitélni, melyeket tőlem a sajtó útján különféle alkalmakkal kicsikart. Szabó János: Esküdt uraim! Nehéz helyzetben vagyok; legjobb barátom megtámad, oly ügyben, melyben oly ártatlanul érzem magam, mint az újonnan született gyermek. Hát tehetek én róla, hogy kancsal szemű vagyok, és minden vágásom, melyet balra intézek, öt találja, ki a jobb oldalon áll? Ne méltóztassanak mondani, hogy hát ily körülmények közt éppenséggel ne vágjak sehova, ez lehetetlen, nem engedi ezt hazafias érzetem, tántoríthatlan lojalitásom. A sajtónak nem vagyok ellene. Már bölcs Salamon mondá: kit az isten szeret, azt ostorozza; én szeretem a sajtót, ergo szívesen megostoroznám, habár ez ostorozás alatt testi lelki barátomnak, Gelléry vádló úrnak kell szenvednie. Vegyünk csak néhány példát: Valaki azt szemtelenkedik ínni, hogy báró Wenckheim ő excellentiája halálosan beteg, — hát e kifejezés nem ugyanazonos é a bágyadt, előfogyott, tehetetlennel, és büntetlenül ráfogathatom é azt mélyen tisztelt belügyérünkre ? — vagy valaki azt átalkodik kinyomatni, hogy gróf Andrássy ő excellentiája ismét elutazott Bécsbe, — fölötte kevés találékonysággal ez „ismét“ szóból kiolvashatjuk, hogy a dolog bibéje az: még folyton függünk a némettől, és akármit szándékozik , excellentiája, tanácskérés és engedélyezés végett Bécsbe kell mennie, és e rágalmat részemről megtorlandónak vélem. Senki sem sajnálja inkább, mint én, hogy ez elmaradhatlan sajtóperök alatt rendesen a vádló úr szenved, de mielőtt az esküdt urak ítéletet hoznának, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy hiányzik részemről az animus injurandi, az ártási, rosz szándék, és az, amit ő systematicus kifosztogatásnak nevez, legroszabb esetben ügyetlenségemnek rovandó be, az ügyetlenség pedig meg nem büntethető. Duplika és replika után az esküdtek visszavonulnak és egyszavúlag kimondják a „bűnös“-t, a bírák pedig Gelléry János úrnak odaítélik a reklamált összeget, azaz: Szabó János causarum regalium director (alias Gelléry Szabó János) köteles Gelléry János államügyésznek (alias Gelléry Szabó Jánosnak) 134.408 ft. 47'1/3-ad krajcrárt kártérítés fejében lefizetni. És az államügyész diadalmasan megnyerte perét. 162