Bolond Miska, 1870 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-02 / 1. szám
Előfizetőink a bélyegeltörlés következtében ez év folytán két albumot fognak kapni ingyen, 100 új képpel. Béke legyen az országban S a világban végre, De igazi s nem ám olyan Fölfegyverzett béke. Tündököljék, mint a napfény A korona fénye, Árasszon ki dicsőséget S áldást benn a népre. Csússzanak el sima padlón Hajló udvaronczok, Egyenesen járni tudók Nyerjék el a polczot. 3 Újévi gratulátio. Adózó nép drága pénzét Tegyék üdvös helyre, Kis patak, hogy ne hiába Folyjon a tengerbe. Járjunk végre bátran, gyorsan, Atján a reformnak S ne nézzük, hogy nem tetszik ez Sok tubákos orrnak. Felsőházi kanapékra Vonjunk újabb bársonyt Vele és szív üljön arra S ne az üres szárcsont. Hadsereg kell, legyen is az Végre a magyarnak, Ne féljenek, mint már kétszer, Nevétől is annak. Virágozzék a tudomány S ha már nincsen stempli, Jó lesz, ha a cautio is Utána fog menni. S ezen sok szép kívánatért Úgy szokás az végre: Minden ember küldjön három Forintot félévre. Tiszavidéki képviselők. — A szünidő megvan, de hogy megyünk be a faluba! — haj pedig messziről mutatják már a mákos kiflit. ! ! I ! Epigrammák. (Ilyeneket szokott hozni a Borsszem Jankó minden héten hatot.) I. Jókai egy kondás, ám Trefort Epaminondás, Árva de Miska kicsi, éljen a Tóni Zichy. H. Nézz oda a balnak, hogy mén az néki a falnak, Puska, cseresnye s a dob, látod-e biztos a jobb. Ш. Kedvelem az árpát, jó ifjú Bérezik az Árpád, Sok műve kész diadal, még noha csak fiatal. Kipfelhauser a nagy világban. Kedves K räm mer úr! , vints ihnen a glickszeligesz neves Jahr s a paritás kedvéjeért, kívánok még boldog uj esztendőt is. Adjon isten nekünk szép stickelt háló sipkát, zsinatos jó meleg papucsot s hogy a hazáról se feledkezzünk meg, az ie's0-re előirányzott 8 millió deficitnek az év végéig minél nagyobbra való megnövésérét, hogy ne mondja senki, hogy itt valami kis barbár országocska van, hanem egy igazi civilizált nagy státus, mely már adósságokat is tud csinálni. Ezen szép gratulátziómért pedig nem kívánok semmit a Krämmer úrtól, csak azt, hogy Gewonheitja szerint ne szóljon bele mai beszédésembe, hanem hagyjon engem legalább egyszer egy évben minden beletrazsolás nélkül estilapírozni. — — Új év!... holnap reggel, mikor fölkelek, akkor csukom be a szemetemet, hogy ne lássak lapot, a melyen nincs — ! stempli! Lieber Herrgott!’ Eddig a félhivatalos lapoknak, melyek dicsértek bennünket, az oppositiót pedig bepállyalberuhozták, úgy szép lassan, heilige Geheimniss közt elengedtük a stemplit; már most mit engedjük el nekik; a gorombaságokat ? nit um die Welt, azt el nem engedhetjük; az irányczikkezakkokat-e ? desto weniger; a somogyi tendenznoticzeket ? auch nit; nincs más mód, minthogy (Brr) és (Pszt) jeles publicistáinkat ezután zweifach fizessük, a kedves kis Borsszem Jankónak pedig a német lapokból és naptárokból vett viczczeit is úgy redináljuk föl, mintha originálok lennének. — — A „Hon“ egyik korrespondense skandalizálódni akar azon, hogy legközelebb Majláth ő exja szakácsát egyenesen a Küchéből postamesterré emannolták. Tudtam, hogy nem állja meg szó nélkül Krämmer úr s azt mondja, hogy ezen Dinget Vetter úr is mulatságosnak fondolja. Én pedig demonstrálom, hogy a szakácsság és a postamesterség nem olyan heterogén dolog, mint ezt a Krämmer úr gondolná. Mind akettő aritmetikai ismereteket vesz anspruchba. S nem alapszik a szakácsság is aritmetikán ? .. . hány negyedóra kell a spanferklinek, hány perez a kuglófnak s mennyi secundminut a kernweich Eiernek. Mindez a sublimior mathézisen begründolja magát, tehát ép azon a tudományon, mely egy postamestertől kívántatik. De különben sem kell a szakácsságot csak úgy groszherrisch lenézni. Tudományos encyclopediák bestettigolják, hogy a franczia szakácsok néhány év előtt az akadémiához folyamodtak , miszerint a szakácsságot a szépművészetek közé erbodolják s versicherálhatom a Krämmer urat, hogy ezen dolog elmaradásának nem a szakácsok voltak az oltásai. Übrigens majd kibékülnek a Zeitungsschreiberek ezen szakácspostamesterrel, csak küldjön nekik egy pár jó prézlibe pirított prenumeranst. — — Bécsben groszartig mennek a dolgok; a munkások küldöttségének tagjásait mind beeinsperrolták; a policzájok és a vertrauték úgy dolgoztak, mint Windisgrätz legszebb napjaiban. Különben én igazán bedauerolom ezen szegény munkásokat. Arme Kerls már azt gondolták, hogy itt nálunk, Angliában vannak. — — A lapok nagyon erősen angreisálják a pesti stadtrepresentantokat, hogy nem járnak gyűlésekre s mandhmal a jegyzőkön és kalamárisokon kívül senki sincs jelen. Zurnek kell vorselnem a lapoknak ezen tendenzsügéjét. Én is Stadtreprezentant vagyok, de azért mindig elmegyek a közgyűlésre, ha valami állást, jegyzőséget, doktorságot s más efélét kell betölteni s ha ezen állások által a Herr Schalugater, a Vetter Groszknedl, vagy más jó barátom rokonára interesszírozva van. Hanem hogy azokra a langweilig vízvezetési debattokra s budgetcsinálásokra nem járok, ezt nekem senki sem veheti rész néven, kivált a ki a „Goldene Kuglóf“ felséges halbszeidijait közelebbről tanulta megismerni. No most megyek is oda s kívánok a Vetter urnak conciliumos jó éjszakát. Kipfelhemser. Képviselő, a szünet alatt. Gyönyörűn kipihenném Én mostan magamat, De ki nem megy fülemből A „halljuk“ és „marad“. A gyermekek azt mondják: A papa szundikál, Az ördögöt.. . lehetlen , Zúg a „helyes“ s „eláll.“ Eszem, iszom, vagy fekszem, Fülemben van a ház , No még zene is hozzá .. . Ivánka pikuláz. Paplant húzok fejemre , De mindez hasztalan , Hah ! . . kérvényt nyújtanak be Egyszerre hatvanan !... E lárma minden álmot Fejemből messze űz . .. Ni most meg Miletics szól S az elnök csengetylíz. E lárma, zaj, zsivajgás Borzasztó valami... De hopp! beszédbe kezd most Az áldott Szirmay. Oly hosszú s lassú, mintha Dajkámat hallanám — Buffetbe mennek mind most, Elalszom igy talán. Indemnitás. Tudod , azt öcsém , pipás, Hogy mi az az indemnitás, Hát csak olyan „ettünk, ittunk“, Ami felől nem kell quitting. Ezenfelül 10 aranyat tűztünk ki az első évnegyedben beküldendő legjobb képtárgyra. Előfizetési föltételek a lap homlokán.