Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-01 / 1. szám

A hatos commissió működéséből. (A hatos commissió épen egy aerarialis hadsereg-felszerelési raktárba lép s elkezdi azt vizsgálni). I. TAG. Hát ebben a kis teremben volna öt egész zászlóalj teljes hadi felszerelése? Ezt bizony csak kötve hiszem. (Körülnéz, s aztán valami vöröses tárgyra mutat.) Hát ez micsoda ? II. TAG. (Megnézve a kérdéses tárgyat) Ahá, ez, úgy látszik, hogy ágyú, mert lyukat látok benne. , III. TAG. (Szintén megnézve). Ágyú ? Ugyan hova gondol, tisztelt kolléga ? Már hogy lenne ez ágyú ? Hisz az ágyúban nagyobb lyuk van ennél. II. TAG. (Még egyszer megvizsgálva). Igaza van kolléga, így hát ez valószínűleg csak puska lesz. III. TAG. Ah! puska, már azt inkább elhiszem, sőt magam is pártolom véleményét. IV. TAG. (Pápaszemen nézve azt a holmit). Tisztelt kolléga urak, önök szörnyűségesen csalódnak. Ez a tárgy szerintem sem ágyú, sem puska nem lehet, mert nemcsak egy lyukat látok benne, ha­nem sokat. Tag. (Közelebbről nézegetve). A bizony isten, van itt vagy száz lyuk, de tán több is. Puska tehát nem lehet. I. TAG. De hát akkor micsoda, ha se nem ágyú, se nem puska ? IV. TAG. Mindenesetre az uj honvéd-mitraliőzök egyike! Az ilyen mitrali­őzökön mindig igen sok lyuk szokott lenni. (Élénk he­lyeslés). VI­TÁL. (Elcsodálkozva). Ejnye­ri, soha­sem hittem volna, hogy ilyen formája legyen annak a golyóbis-werklinek! VI. TAG. Istók úgyse, magam sem hittem volna, hisz ez majd olyan, akár egy rongyos nadrág. Pedig hát mitralj őz! A FELÜGYELŐ. (Véletlenül odahallgatva). Tisztelt commissió, bá­torkodom megjegyezni, hogy eme kétséges tárgy nem mitralj őz, hanem egy Harapat-féle honvéd­nadrág. (Általános ámulat és bámulat.) I. TAG. De hát kérem, hogyan lehetséges ez ? Hisz én itt két hatalmas csövet látok. A FELÜGYELŐ. Igenis, uram, az a két cső: a nadrág két szára. II. TAG. Hm, hm! De még a színe is egészen vörösréz-forma. A FELÜGYELŐ. Igen ám, mert már elkopott; azelőtt ez a vörös nadrág szép barna volt. III. TAG. Elkopott ? Hát nem új ez a nadrág ? A FELÜGYELŐ. Hiszen újnak uj az, de hát ezek a mi nadrág­jaink akkor legkopottabbak, mikor legújabbak. IV. TAG. Ej, ej, de csak mégis mitrall­őznek tartom én ezt.... nagyon sok rajta a lyuk. A FELÜGYELŐ. Oh! kérem, azok a lyukak csak a molyok tevékenységének nyomai. A mi aerarialis molyaink különösen sze­retik a Harapat-féle nadrágokat. MIND. Hm, hm! Ej, ej!­­No, no! I. TAG. Hát uraim, mit gondolnak önök? Meg legyünk elé­gedve eddigi vizsgálatunk eredményével ? II TAG. Nem! III. TAG. Igen! IV. TAG. Miért igen ? III. TAG. Azért, mert az igazi jó katonanadrágnak csakugyan ilyennek kell lenni, így lesz az legjobb. IV. TAG. Nem értem , miért? III. TAG. No hát csak azért, mert valamint mi ezen nadrágot ágyúnak, puskának, mitrall­őznek néztük, úgy az ellenség is annak fogja nézni, és megrettenve ily szörnyű fegyverzettől, futásban fogja keresni menedékét. MIND. Ejnye, ez csakugyan igaz. (Nagy megelégedéssel mennek tovább a többi felszerelési czikkhez. Mikor mindent megvizsgáltak, elmennek). A PORTÁS. (Künn rettenetesen hajlong a kapunál, tán azt várja, hogy az urak borravalót fognak neki adni, de azok, miután ex offo jöttek, nem ad­nak, mire a portás mérgesen): Ihol­la! Ez aztán hatos commissió! A commissiót, az igaz, láttam, de a hatosaikat bizony az én ke­zem nem látta. Apróságok.­ ­ A pesti katolikus kaszinó megnyílt. A megnyitás előtt Szilágyi Virgil mondott ünnepi vecsernyét. — Azután a kaszinóban Paczolay olvasta föl Rimanoceros, sz. sebestény-rendi vitéznek egy böjti érteke­zését ezen czim alatt: „Sikerrel pótolhatja-e a füstölt harcsa a kassai sonkát ? “ If Lónyayt az olaszok Flórenczben egy szál olyan makarónival tisz­telték meg, melynek a végét nem lehet megtalálni. Ezen véghetetlen tészta­fonál műnyelven deficit-makaróninak neveztetik. -J- A spanyolok már most kezdik lőni a falvakat az új király üdvöz­letére. Sajnos, hogy ezen örömlövések közül egynéhány véletlenül Prim tábornokot találta. * Pesti német körök, állítólag, a burkusok javára is akarnak rendezni egy műkedvelő előadást. Remélhetőleg e czélra Schiller „Haramiait“ adják elő. 2 Bismarck legújabb sürgönye. Kedves kolléga uram! Mein juter Graf Beust! Találja el csak, kedvesem, mit csináltam épp most? ugy­e, töri a fejét? hát lássa, édes kolléga, nincs még öt percze, hogy a történetből kisza­kítottam egy lapot. Hja, tehetem! A ki históriát csinál, az a história könyvét pusztíthatja is! Melyiket ? megmondom! Azt, a melyiken csúnya betűkkel rajta áll, hogy: 1866., Königgrätz, prágai béke, stb__ Ezeket a dolgokat, kedves gróf úr, jó lesz elfelejtenünk. Itt a kezem, üssön fel! legyünk jó barátok, áll az alku! Hisz mi úgyis mindig jó szomszédunk voltunk. Az a kis, négy év előtti összekoc­c­anás ? Bah, félreértés volt az egész, akár­hányszor előfordul az életben. Aztán meg: „was sich liebt, das necht sich,“ a mi népeink is incselkedtek egy kicsit. Most itt Versaillesben még egy kis végezni valóm van; sokat, kedves barátom, nem írhatok, ha visszatérek, majd elszívjuk egy­mással a barátságos viszonyok és örök béke pipáját. Entre nous, édes kolléga uram, megsúghatom, hogy ő felsége, Vilmos király is nagy súlyt fektet erre a meleg Bruderschaftra, mert lássa, drága gróf úr, ha ezt a Francziaországot agyon is győzzük, nem tudhatni, később, idővel, valahogy, igy meg úgy_n no, ezt bizonyosan excellentiád, és ilyenkor nem megvetendő, ha az embernek legalább a háta asszekuválva van. Tehát a­mint mondom: Freundschaft for ever, pour toujours! Tiszteltetem a kedves osztrák-magyar népcsaládokat, nemkü­lönben szeretetreméltó nejét és kedves gyermekeit, és excel­­lentiádnak meleg, baráti puszit küldve, vagyok Versailles, szent karácsony hetében. —­Legőszintébb hive s legrajongóbb barátja: Bismark, m. p.­ Napoleon újévi beszéde. Urak és szenátorok!... akartam mondani: kedves Pietrim s tisztelt német kályhasütőm! Nem jól vagyunk!... a németek Páris előtt állnak, én pedig itt állok kandallóm előtt. Múlt nyáron elég ostoba voltam háborút indítani 300,000 em­berrel 1.000,000 ellen. Kerestem szövetségeseket, de nem kaptam. Az osztrák segített volna, de nem mert, a muszka mert volna, de nem segített, az olasz pedig se nem mert, se nem segített. A háború kitört s miután az ellenséget megverni nem tud­tam, legalább abban akartam hasonlítani nagybátyámhoz, hogy én is elfogattam magamat. Én ebül állok, de Európa sem áll különben. A spanyolok uj királyt választottak, hogy legyen nekik megint kit elkergetni.... a pápa bakala, a hannoveri király csiszta, nápolyi Ferencz pedig egészen futts. Viszonyaim az európai hatalmakhoz a lehető legroszabbak; csak Vilmos királylyal állok jó lábon, ki ha koronámat le is ütötte, de ad legalább kosztot, meg kvártélyt — nem tudom, meddig. Kedves Pietrim és tisztelt német kályhasütőm! Várjuk a legjobbat és reméljük a legroszabbat. A franczia respublikából már kétszer lett császárság.... a történet szereti ma­gát ismételni__ki tudja, hát ha lesz harmadszor is. Azzal zárom be beszédemet, hogy ma jól szeretnék ebédelni. Meghívtam Leboeuf-öt is. Kérem, figyelmeztessék a szakácsot, hogy valahogy le ne vágja beatsteak-nek.­ ­ Gróf Andrássy Jula, úgy szeretett gyermekei: Hírmondó Jóska és Lopszem Janka, szomorodott szívvel jelentik ked­ves magzatjuk, illetőleg testvérüknek, az­ „Esti La­p“-nak hosszú sorvadás s az utolsó subventió ájtatos fölvétele után Szylvester napján történt gyászos kimultát. (Az örök penzió fényeskedjék neki!)

Next